Ezért adod el a kocsidat a kereskedőnek, 2. rész

Az előző epizódban megtudtuk, hogy sokan félnek, ezért meg sem próbálják magánúton eladni az autójukat. De mi van a kemény maggal? Nekik se idejük, se kedvük, se energiájuk és néhány százezer forint amúgy sem számít.

A telep bejáratában topogó arcok már nem csupán arctalan IP-címek. Éles helyzetben gyorsan kifogy az önbizalom fűtötte kraft. Először a "tesztpilóták kíméljenek" tűnik el a hirdetések szövegéből, majd a "kereskedőnek nem eladó" tétel is követi, végül a feladás és a hirdetés törlése jön. A telepre érkező eladók már megtisztult, hús-vér emberek valós problémákkal és megoldandó kérdésekkel.

A motivációk között ugyanúgy szerepel a pénz, mint a kényelem, a gyorsaság vagy a már tárgyalt félelem. A kereskedő ezekre az élethelyzetekre nyújt azonnali megoldást a felvásárlással. Zseton kell? Időd nincs? Kedved sem? Fizetünk! Csak ugye mindennek ára van, így nem kapsz annyit, mint amennyit a piacon ér. Tanuld meg: a gyors pénz mindig kevesebb.

A fránya lustaság

Saját bevallásuk szerint a lustábbak hétköznap dolgoznak, a hétvégét pedig szeretteikkel töltik. Semmi kedvük szabadidejükben idegeneket fogadni otthonukban, hogy szembesítsék az autójuk összes vélt vagy valós hibájával. Nincs kedvük alkudozni és az eladás egész procedúrájától borsózik a hátuk. A lusta már meghirdetni is rest, hiszen a fotózás, az ár helyes meghatározása és a hirdetés feltöltése is energiába kerül, ráadásul nem árt az autót kitakarítani áruba bocsátás előtt.

A lustákat a kényelmesekkel is egy kasztba sorolhatjuk, akik a beszámítást választják, hiszen kellemetlen gyalogolni, amíg nincs meg az új autó. A lusta nagyvonalú. Tudja, hogy a fáradalmaknak ára van és azt is, hogy a kereskedő keresni akar majd az autón, velük könnyű megegyezni.

Mert koszos a verda!

Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezésem az, hogy milyen retkes autóval közlekednek egyesek. A téma annyira kiakasztott, hogy külön cikkben gyűjtöttem össze tapasztalataimat. Az évek alatt elharapózott kosz pszichológiailag befolyásolja a tulajdonosokat, mert elvesztik hitüket az autóikban és már gondolni sem akarnak rá. Érdekesség, hogy emiatt gyakran a piaci árnál jóval olcsóbban is hajlandóak megválni tőlük, csak ne kelljen kivakarni a hányásból a valaha féltett kincset.

A kereskedő hajlandó időt és pénzt áldozni rá - hiszen ez a munkája része -, elviszi kozmetikába vagy lefényezteti a meghúzott elemeket, majd meghirdeti és eladja, valószínűleg haszonnal. A koszos autók tulajdonosai előszeretettel mutogatnak gyerekeikre, ahogy Amber Heard is a két yorki terrierre - Boora és Pistolra - fogta a telekulázott hitvesi ágyat. Lebukott.

Mert szar!

Vásárlás előtt minden autót lekérünk az okmányirodai dolgozó sebességével operáló és áttekinthetetlenül bonyolult SZÜF rendszerben. A 2019 óta működő közigazgatási csodaszarvas böngészése közben Amerigo Vespuccinak képzelheti magát bárki, mire felfedezi a kívánt menüpontokat. Amikor épp működik a cucc és látjuk, hogy a két hete vett autót máris eladásra kínálja valami ködös indok kíséretében, gyanakodni kezdünk.

Miközben a hibák feltárására fókuszálunk, jönnek a már ismert kommentárok: külföldre költözünk, babát várunk, nem használjuk ki, már nem járunk vele annyit – mint két hete –, túl kicsi, túl nagy, túl piros, nem tudjuk tárolni, a feleségemnek nem tetszik, stb. Ezeket már hallottuk, tovább kutatunk, mert érezzük, hogy a sztori nem kerek.

Gyakran az eladó már több milliót locsolt az autó műszaki hibáinak elhárítására, és többet már nem fizetne. Ilyenkor a számlák heves lobogtatásával indul a turnus, ezzel bizonyítva, hogy az autó milyen jó. Ekkor az árulkodó számlákon a következők szerepelnek: turbó felújítás, hengerfej felújítás, csapágycsere, váltó felújítás, gépmunka, kettőstömegű lendkerék csere, másfél millió forint. Majd kiderül, hogy a papír csupán egy ajánlat, és a gondos gazda beérte egy EGR takarítással.

A tanulság az, hogy a szar autókat sem a kereskedők rontják el, hanem napi 4-5 felvásárlás közepette megesik, hogy átcsúszik egy-egy hibás példány is a rostán. Ezeket a tulajdonosok lakják le, és elfelejtik közölni a megbontás nélkül láthatatlan problémákat.

Mert újat vesznek szalonban!

Ők a tehetősebb, felső-középosztálybeli polgárok, akik néhány évente új autót vásárolnak, de a régiből még utoljára megpróbálják kihozni a maximumot. A szalonban vásárolt, majd később oda kötelező szervizekre visszahordott autókra gyakran piaci árat kapnak az eladók. Az ok az új autó ára, amelynek jutalékával könnyű úgy matekozni, hogy a magas áron beszámolt autó eladása is profitot mutasson később a könyvelésben. Ezzel egy használtautó-kereskedő eddig nem tudott versenyezni, de meglátjuk mit hoz a jelenleg kialakuló piaci helyzet, hiszen a héten már két autóra is magasabb árat adtunk, mint a szalonok.

Hitel van rajta, örökségből maradt

Hát igen, ezek nem túl magasztos helyzetek. A hitellel terhelt autók fizetésképtelen tulajdonosától a többség nem akar autót vásárolni, így kénytelen kereskedésben eladni azt. A bedőlt lízing önmagában hordoz egyfajta negatív érzetet, hiszen ha valaki nem tudja fizetni a havi ötvenezres törlesztőt, akkor milyen gyakran és milyen minőségben lettek elvégezve a kötelező szervizek?

Az örökségből maradt autó már más tészta. A gazdasági csődnél is rosszabb érzés az, amikor a tulajdonos könnyes szemmel elmeséli az elhunyt történetét. Az autó a már elhunyt szerettére emlékezteti ezért igyekszik mielőbb megválni tőle. Ilyenkor mi is próbálunk egy tisztességes árat kitalálni, de az üzlet nélkülözhetetlen eleme a hagyatéki végzés, melynek hiányában nem lehet bejegyezni a tulajdonjogot, erre figyeljetek.

Akiket nem tudtam megkérdezni

Nem szabad megfeledkezni az eladók egy jelentős táboráról, akiket nem tudtam megkérdezni, mivel nem hajlandók szóba állni autókereskedőkkel. Őket megértem, hiszen én sem szívesen fordulok olyan szakikhoz, akik köztudottan az átkúrásra építették karrierüket évtizedeken keresztül. A jövőben komoly változásra számítok e-téren, mert az információk egyre gyorsabb terjedésével és a holisztikus tájékozottság gyarapodásával a kiskapuk bezárulnak. Az alkalmazkodni képes kereskedők megmaradnak, a férgese kihullik.

Összességében bátor dolog kijelenteni, hogy sosem adnám el kereskedőnek az autóm. A válaszok azt mutatják, hogy bárki kerülhet szorult helyzetbe. Ilyenkor jól jön az azonnali készpénz, még ha nem is pont annyi, amennyit a piaci ár mutat.

Kövesd Marcit a Facebookon!