Láttunk már a neten olyan fotókat, amikor a harmadikról kihajított hosszabbítóról tölti valaki villanyautóját, plug-in hibridjét. Ezeken jót mosolygunk, vagy felháborodunk. Én is így tettem egészen addig, amíg nem került hozzám egy plug-in hibrid.
Volt szerencsém egy plug-in hibridhez pár napig, amely papíron remekül hangzik számomra. A hatótávja pont elég volt arra, hogy azzal oda-vissza megjárjam a munkahelyem, ha pedig hosszabb útra terveztem vele menni, arra ott volt a belsőégésű motor. Amikor lemerül az akkumulátor, akkor elmegyek egy helyi töltőállomásra, kb. fél óra alatt feltöltöm azt, és megyek tovább a dolgomra. De ekkor jött a reality-check.
Lakótelepen lakom, vagyis nekem nem adatik meg, hogy beállok a kertbe, „bedugom az autót a konnektorba”, másnap az autó már feltöltve menetre kész. Én csak azt tehetném meg, hogy kihajítom az erkélyről a narancssárga kígyót, mit sem törődve azzal, hogy ki botlik el benne és ki nem. De ez tahóság, szóval csak azt tudom tenni, hogy szépen elgurulok az egyik töltőállomáshoz. Ezzel a döntéssel pedig nem gondoltam, hogy a problémák sorozatába fogok úgy belebotlani, ahogy más az erkélyemről az autóig lógó hosszabbítóban.
Első felvonás:
Autó merülőfélben volt, szóval asszonyt és jómagamat betessékeltem a kocsiba egy derűs szombati napon, úgyis van dolgunk az Árkádban. Az egy nagy bevásárlóközpont, szóval ott tuti lesz hely a töltőnél. Aha. Első ilyen töltőállomásnál ott röhög a képembe a tábla: NEM ÜZEMEL. Sebaj, van még itt másik; foglalt az összes. Vagyis, most vagy várok időtlen időkig, hogy az egyik zöldrendszámos pajtás átadja a helyét, vagy feladom és robogunk tovább a belsőégésű motorral.
Bevásárlás megvolt, a parkolás fizetős, szóval pénzügyileg nem éri meg várni egy szabad töltőre. Sebaj, hazafele kis kitérővel útba ejtjük a Lidlt, majd ott szerzek Zeuszdzsúzt.
Második felvonás:
Lidl parkolójába érve viszont ismét arcon vágott a valóság: nem csak én akarok autót tölteni. Az üzlet parkolójában két autó tud egyszerre töltődni, természetesen mindkettő foglalt, de nem csak egy gyors bevásárlás erejére. Ezek az állomások taktikailag voltak elfoglalva. Mindkét tulaj az autójában ült, teljes zen-ben. Egyik telefonozik, másik rejtvényt fejt, érzem és látszik rajtuk, hogy hosszútávra terveznek. De azért jöjjön hát a kényszervásárlás, addigra hátha lelépnek.
Kiérve a boltból a helyzet változatlan. Szomorúan fixírozom a két tulajt, amit a rejtvényfejtő egy kaján mosollyal viszonoz. Irigyellek, és ezt te is tudod. Harmadik bolthoz már csak nem gurulok el, hiszen egy: ne én legyek már az autómért; kettő: ha több üzemanyagot használok el, mint amennyit tisztán elektromosan tudnék menni, felesleges volt az egész hajcihő.
Záró felvonás:
A Ford Kuga PHEV is rendelkezik azon remek opcióval, hogy motorról tölti az akksiját. Ezzel viszont csak az a baj, hogy az amúgy 6-7 litert evő autó nagyon gyorsan produkál 15-20 literes fogyasztást ezen módban, ami akárhonnan nézzük egy pénzügyi katasztrófa.
Utam csalódással ért véget, és végig azon gondolkoztam, hogy most vagy szerencsétlen vagyok, vagy a kerületem adottságai szúrtak ki velem, arról nem is beszélve, hogy a lakótelepen sehol sincs nyilvános töltőhálózat. Ezen kíváncsiságból kiindulva a plugshare térképén megnéztem, hányadán áll a XVI. kerület villanyautó-töltő fronton.
Rosszul.
A térkép alapján 11 nyilvános villanyautó-töltő van a kerületben, és csaknem mindegyiknél két darab autó tud töltődni egyszerre. (Viszonyításképpen benzinkútból hét van a kerületben.) A 11 darab töltőből egyik sincs lakótelepen, ha pedig valamelyiknek van az ötperces körzetében egy, az a Lidlé, vagy az Aldié, vagyis egy forgalmas helyszínen van, és ezeknek külön szabálya van, hogy mikor és meddig használhatod. Egyedül az Erzsébet Liget, aminek a területén van töltőállomás, bár az nem egy klasszikus értelembe vett lakótelep. Viszont a Lándzsa utcai, Egyenes utcai, Jókai utcai, Centenáriumi és Szent Korona utcai lakótelep egyikén sincs villanyautó-töltő.
Töltők kitelepítése nem egy lehetetlen feladat, ez csak igény és anyagiak kérdése. Hogy hol alakul ki igény a töltőkre, abban viszont kialakulhat egy spirál. Ha nincs infrastruktúra, akkor nem vesz senki villanyautót/plug-in hibridet, ha pedig nem vesz senki villanyautót/PHEV-et, akkor nem alakítanak ki hozzá szükséges infrastruktúrát.
Pislákoló fényt jelent az alagút végén, hogy 2022 óta minden új társasházban kötelező az elektromosautó-töltők előkészítése. Tehát ha tényleg olyan sebességgel szaporodnak a villanyautók, ahogy azt vizionálják, akkor kormányunk lehet lesz olyan kedves, hogy a már meglévő társasházakhoz, lakótelepekhez is kötelezővé teszi a töltők telepítését.
Addig viszont vagy megyek töltőre vadászni, vagy leszek az az internetszánzáció, aki az erkélyről kihajított hosszabbítóval tölti az autóját. Egyik opcióban én szenvedek, másikban mást idegesítek.
Az autó érted van vagy te érte?
Emiatt felmerült bennem a kérdés: ez az a helyzet, amikor én vagyok az autóért és nem ő értem? Megéri nekem az a 40-70 kilométernyi elektromosan megtehető út, hogy kétnaponta legalább 1-2 órát áldozzak arra, hogy fel tudjam tölteni az autót, már ha sikerül egyáltalán? Vagy fogadjam el, hogy egyik nap egy litert eszik az autó, másik nap pedig 15-öt? És ha mindezt nem egy plug-innel, hanem egy rendes villanyautóval szenvedem meg?
Bármennyire tetszik a plug-in hibrid elve, amíg az infrastruktúra ilyen gyenge a környékemen, addig azt kell mondanom, hogy köszönöm, maradok a 10 litert fogyasztó 25 éves autómnál, az legalább értem van, és nem én érte.
