Kell figyelni a gumik energiacímkéjére?

Megérkezett a hazai Gumiipari szövetség sajtóközleménye a megújított energiacímkéről, ami a május elsejével nyugdíjazott régit váltja. Lesz egy átmeneti időszak, vagyis még egy darabig mindkettő szembejöhet. Forradalmi újítások nincsenek, és csak nagyon felszínes tájékoztatást kap a vásárló a gumi tudásáról, nevezetesen az energiahatékonyságról, a nedves úton mutatott fékútról és a zajról. Az újdonság az, hogy más a dizájnja a címkének (maga az EU-előírás nagy részben a címke méreteivel és Pantone-színkódjaival foglalkozik), illetve kiterjesztették a teher- és autóbusz abroncsokra is a kötelező jelölést. Az is újdonság, hogy a téli, illetve a – nálunk tiltott – szöges abroncsok jelölése is megjelenhet, ha teljesítenek bizonyos vonóerő-előírásokat. A három hegy és hópihe a téli gumit jelzi a címkén, a szöges gumik jelzése a közlemény szerint jégcsepp, ránézésre inkább jégcsap.

Azért ez elég karcsú, de megvan az az EU-szerv, aki meg tudja mutatni, hogy aznap sem dolgoztak hiába, amikor kiszámolták, hogy az EU energiafogyasztása „akár évi 45 terawattórával” is alacsonyabb lehetne. Senki fejében nem fogalmazódott meg, hogy megkérdezze: csókolom, mennyi az benzinben?

Elmondom: nem. A cél ugyanis, hogy egy jó nagy szám legyen, ami alátámasztja a bürokraták kényelmes székét, ha netán billegne. Akárcsak a többi EU-s baromság esetében, mint a kötelező keréknyomás-ellenőrző rendszereknél, ahol valaki behasalt egy évi több millió literes üzemanyag-megtakarítást. Mi kipróbáltuk, és legalábbis azon az autón egy bar keréknyomás-csökkenés semmilyen kimutatható fogyasztásnövekedést nem mutatott.

Másrészt az „akár évi x terawatt-óra” már csak azért sem stimmel, mert a vásárlókra tolja a választás felelősségét, akárcsak a összes környezetvédelmi kérdésben, holott ha holnaptól mindenki A besorolású gumit akarna, ki sem tudnák szolgálni a gumigyárak. Vagyis ha ezt tényleg el akarjuk érni, akkor egyszerűen meg kell tiltani a rosszabb abroncsok gyártását, és kész. Ha meg nem, akkor meg mit bohóckodunk?

A megtakarítás másik része: a gumiabroncs kopásállóságáról, vagy akár a profilmélységéről (ez abroncsonként eltér ám!) egy büdös szó nincs a megadandó infók között, holott valószínűleg egy hosszabb élettartamú gumi többet hozna a konyhára, mint a nem túlzottan egzakt fogyasztási besorolás – ami mindössze a gördülési-ellenállás tényezőt jellemzi. Már csak azért is, mert az elkopott gumi nemcsak a CO2-ről szól, hanem jó pár kiló eltüntetendő hulladékról. Vagyis nemcsak a gyártás, hanem az összegyűjtés és az újrafeldogozás is CO2-kibocsátással jár. Vagyis pusztán a gördülési ellenállással jellemezni egy abroncs környezetvédelmi adottságait nem több fotelkörnyezetvédelemnél.

A zajszint jelzése kissé érdektelennek tűnik, mert kit érdekel, hogy mekkora az a külső zaj? Ő bent ül. Ez kb. olyan, mint a gyalogosvédelem a törésteszteknél: a vásárló nem tervezi gyalogosok elütését, miért foglalkozna vele? Arról az egyszerű tényről meg aztán tényleg bölcsen hallgat az energiacímke, hogy az egy fekete sáv (A) és a három fekete sáv (C) besorolású gumi közötti 3 decibel eltérés valójában dupla hangnyomást jelent, a logaritmikus skála miatt, más kérdés, hogy a C kategóriát sikerült betiltani. Vagyis aki A-t választ, tényleg jót tesz a környezetével, mert a zaj az a fajta környezetszennyezés, ami addig velünk lesz, amíg gumin gurulnak a kocsik, nagy tempónál már mindegy, ha elektromos az autó, a gumik zaja a meghatározó.

Visszatérve az energiacímkére meg a terawattokra: felmerül a gyanú, hogy legalább a felhasználó ki tudja ebből sakkozni, mennyit spórol, ha nem 13 ezerért, hanem 40 ezerért veszi meg a 205/55 R16-os átlaggumiját, hogy G helyett A jelzésű legyen. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy nemigen kapni E-nél rosszabb besorolású gumit - már ha igaz, amit a gyárak ráírnak. Ugyanis ez az ő felelősségük, a helyi hatóságok ezt ellenőrizHETik. Már ha van kedvük, berendezésük és pénzük ilyesmire.

A teher- és buszabroncsok vásárlóinál az energiahatékonyság kérdése még felfokozottabban jelentkezik, mert náluk valóban húsba vágóan számít, hogy egy évi százezer km-eket futó kamion megspórol-e 1 decit százon egy jobb gumival. Egy teherflottánál ez már egy szabad szemmel látható összeg.

Az EU-s címke nem sok támpontot ad ezekben a kérdésekben, csak annyit, hogy hidd el, takarékosabb. Hogy mennyivel? Kérdésemre a Magyar Gumiabroncs Szövetség (HTA) sajtósa, Rozsnyai Gábor küldött egy kalkuláló táblázatot, ami segít meghatározni az így elérhető megtakarítást, nemcsak személyautók (C1 kategória), de kisteherautók (C2), nehéz tehergépkocsik és buszok (C3) esetében is. Aki gondolja, nyugodtan próbálja ki, erről a linkről lehet letölteni.

Személyautók esetében 8 literes átlagfogyasztást megadva, 60 ezer kilométeres élettartamot megelőlegezve az új gumiknak, 310 liter benzin megspórolását jósolja a táblázat, mivel az F és az A kategóriák között fél liter spórolást feltételez százon. Ezt én kissé sokallom. Egyébként a megtakarítás annál több, minél több autópályázást adunk meg, városban nincs nagy jelentősége a gördülési ellenállásnak. Régebben olyan adatok is keringtek az energiacímkéről, hogy az A és az G kategória között 6 l/1000 km a különbség, vagyis százon 0,6 l, de olvastam olyat is, ahol erre a tartományra másfél decit mondtak. Vagyis a negyedét.

Egy dolgot nem árt tudni: autónként eltérő, hogy mennyi a megtakarítás, vagyis egy virsli kerekeken guruló, 70 lóerős városi autócskánál lényegesen kevesebb, egy 2 tonnás SUV esetében pedig lényegesen több lehet a megtakarítás. Vagyis mióta lecseréltem a régi, olasz-kínai Momo abroncsokat (amivel vettem) a családi autónkon Hankookra (tipikusan E-kategóriáról C-re), elvileg 2 deci benzint spóroltam százon. Én a gyakorlatban nem látom ezt a tendenciát, csakhogy ez a mérés nem is egzakt.

A kalkulátor szerint egy hasonló (E-ről C-re) javítás egy 30 litert fogyasztó kamionnál 1,2 litert hoz százon, azaz a gumi élettartama alatt már tonna környéki CO2-megtakarítás jöhet össze. Más kérdés, hogy ezek a számítások nem igazak az újrafutózott gumikra, pedig jó esetben egy tehergumit akár kétszer is futóznak.

Vagyis klassz dolog ez az energiacímke, a nedves úton mutatott fékút meg még inkább (itt 18 méter eltérést mondanak a legjobb és a legrosszabb gumi között), de ezek a szempontok csak a töredékét jelentik a gumiválasztásnak. Vagyis olyanok, mint száraz úton mutatott fékút, vízen futási tulajdonságok, irányíthatóság, gördülési komfort, hogyan öregszik a gumi anyaga, stb. – simán kimaradnak. Vagyis aki megveszi a sima dupla A-s gumit, könnyedén koppanhat. Már ha érzi a gumik közt a különbséget.

A többség persze nem érzi, a lekopott régi abroncs után pedig bármi jobbnak tűnik. A tesztek és az EU-címke is a gumi új állapotára vonatkoznak. De még így is érdemesebb megnézni a teszteket, amiket például az ADAC vagy a nagy német autós magazinok készítenek, ezen a linken megtalálhatók nálunk is, magyarul. Az ő szempontjaik és súlyozásuk is lehet vita tárgya, de az nem, hogy sokkal több támpontot adnak a választásban. Az EU-s címke tényleg csak a minimumot.

Most pedig következzen a sajtóközlemény: