Totálkárosra törte a lízingelt autómat egy fa

Jó napot!

Elnézést, hogy ismeretlenül megszólítom, de történt velem egy dolog, ami lehet más autóst is érdekelne. December 23-án vettem át egy új Dacia Dustert. Lízinges kocsi volt, 2.1 milliós kezdő részlettel, cascóval és gap (vagyonvédelmi) biztosítással, aminek elvileg garantálni kellet volna minden káromat.

Február 4-én menet közben rám szakadt egy fa felső része /ága. Gazdasági totálkár. 6,5 milliós kocsi javítása 4,6 millió. A jelenlegi helyzet az, hogy 1-1,5 milliós mínuszom van a egész ügyön. 487 800 forintot utalt nekem a Coloned biztosító a gap-ból. A casco a lízingtársaságot fizette ki. Mivel a roncsot ár alatt akarták elárverezni, én adtam el, de előtte végtörlesztettem, viszont ki kellet a teljes 5 évre fizetnem a biztosítási díjat a Colonednek (kb. 248 000 Ft). 260 800 Ft volt a önrésze a casconak. Veszteségem az ügyön kb. 1 430 477 Ft. A közút elzárkózik a kártalanítástól. A kereskedésben engem végig avval nyugtatgattak, hogy a gap fedezi az összes károm. A gépjármű 2 hónapos és 990 km-t futott. A mai időkben, mikor a használt autók ára az egekben van, nekem a 2 hónapos autót a biztosító 860 000 Ft-tal kevesebbre értékelte, mint amenyiért vettem (6 419 000 Ft + 170 000 Ft euro árfolyam különbözet)

Üdvözlettel V. Zoltán

Sziasztok!

Sajnos nincs új a nap alatt, ez a helyzet - szerencsétlen módon - sokszor megesik. Megénekelte már korábbi kollégánk is a témát, érdemes elolvasni! 

Alapvetően az a probléma, hogy az ilyen szituációkban a lízingszerződés maradványértéke nem kártérítési jogi, hanem pénzügyi-lízing jogi kérdés, vagyis szerződéskonstrukciós sajátosság és kár helyett költségként jelentkezik. A lízingszerződés megkötéskor pedig a felek nem csak az előnyöket, de az esetleges kockázatokat-hátrányokat is vállalják. Tipikusan a casco szerződés keretében szokás fedezni ezt a jellegű kiadást, amolyan áthidaló megoldásként.

Kicsit olyan ez, mint a svájcifrank alapú jelzálogkölcsönök voltak 2008-ban. Arról mindenki tudott, hogy miként lehet jól járni a konstrukcióval, arról viszont valahogy nem harsogtak a hitelintézetek, hogy mi lesz a felállás, ha beüt a krach.

Tény és való, hogy a lízing csak akkor előnyös, ha végigfut a tervezett időre. A lízingtárgy időközben megsemmisülése esetén nem jön ki a matek és valakinek be kell nyelnie a nem várt költségeket. Ezt a szerepkört pedig a lízingszerződés tipikusan a lízingbe vevőre telepíti.

Meg lehet közelíteni ezt a témát onnan is, hogy "én nem ilyen lovat akartam" és ennek előzetes ismeretében nem is szerződtem volna. Viszont a lízingcég alappal hárítja ezt az álláspontot arra hivatkozva, hogy az aláírt szerződésben ez is benne van. Nyilván apró betűvel, a legvégén.

Az egységes bírói gyakorlat szerint ilyen esetekben nem a lízingbe vevőnek áll a zászló. Ha a lízingelt jármű totálkárt szenvedett, a bíróságok ítélkezési gyakorlata alapján a lízinggel vagy bankhitellel kapcsolatos esetleges további költségeket, árfolyamkockázatokat a biztosító nem köteles viselni, ugyanis a károkozó nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert a károsult a járművét nem készpénzért, hanem hitelre vagy egyéb konstrukció segítségével vásárolta, és így adott esetben a valós értékénél többet kell érte fizetnie.

Próbálnék valami bíztatót írni, de nem nagyon tudok. A MABISZ honlapján is az szerepel, miszerint ebből a csapdából nincs kiút. 

Üdvözlettel: Dr. Takács Krisztián