50 kilométerről ingázgatok be Budapestre és vissza heti több
alkalommal.
A tömegközlekedést, ha lehet, kerülöm. Sem a MÁV gyakorta nyáron
is fűtött, mindig mocskos vonatainak pállasztó zöld műbőrkanapéit, sem
a Volán levegőtlen távolsági buszainak szűk üléseit és mufurc sofőreit
nem kedvelem. Különösen nyomaszt a budapesti metróaluljárók életteli,
illatos forgataga. Tudom, hogy individualista antiszociális mimóza
vagyok, de ez van.
Viszont autózni sem olyan nagy öröm rendszeresen, ugyanakkor,
ugyanott. Az országúti, sztrádás szakasz még hagyján, de a főváros
masszájába olvadva nagyon lelassul az élet. Idegesítenek a dugók, a
tehetetlenség, a parkolási gondok, hogy a pesti fejetlenségben nem
tudom kiszámítani, mikor érek hova.
Ezért leggyakrabban motorral megyek be, jövök ki.
Csak motoron nehéz telefonálni, rádiózni se nagyon lehet, és
persze állandó macera a védőfelszerelés le-felrángatása, különösen
kánikulában. És buszon, vonaton, metrón, autón, motoron egyaránt
aggaszt a motorizáció és az ülőmunka szükségszerű következménye is,
magyarán szólva, hogy nyől a seggem.
Ezért néha a biciklit is beiktatom a rendszerbe.
Otthon leszedem kedves kerekeit, összemocskolom a kezem a
lánccal, összekarcolom az autó belsejét a vázzal, egész úton
hallgatom az alkatrészek zörgését, aztán Budapest határában leparkolok,
kioperálom a kerékpárt, visszarakom a kerekeket, és már mehetek is a
szerkesztőség felé. Ha esni kezd, megszívtam: vagy tekerek a vízben,
vagy beállok egy fedett helyre, hátha eláll.
De most találtam egy zseniális dolgot! Budapest belvárosában
található egy - elmésen
Pepedál névre keresztelt -
kerékpárkereskedés, ahol Pepe árulja a bicikliket, egyebek mellett a
Dahont. A Dahon amerikai biciklimárka, Dr. David Hon egykori
repülőmérnök alapította. Dr. Hon úgy gondolta, a világnak nagy szüksége
van egy izomerővel működő közlekedési eszközre, ami könnyen
kombinálható autózással, tömegközlekedéssel.
Nem talált fel semmi forradalmit, csupán tökéletesítette és
összecsukhatóvá alakította a biciklit.
Kis kerekű, pillanatok alatt
összehajtható, vállra akasztható hordtáskába pakolható járművet
tervezett, amit könnyedén be lehet dobni a csomagtartóba, fel lehet
ugrani vele a buszra, metróra, és a szűk nagyvárosi lakásban sem foglal
sok helyet. 1983-ban kezdődött a Dahon kerékpárok gyártása Tajvanon,
mára több mint kétmillió kelt el belőlük. A legolcsóbb Dahon nálunk 117
500 forintba kerül, a legdrágább, az Mu XL 221 ezerbe. Erről lesz szó
most.
Alternatívák
Camping
Csak viccnek szántam, gondoltam, keresek ide egy
apróhirdetést egy 4-5 ezer forintos öreg bicikliről. Ehhez
képest a Gugli arról értesített, hogy a Schwinn-Csepel
ma is gyártja , 31 300 forint a sima összecsukható,
38 900 a háromfokozatú agyváltós modell. Nahát!
Puma
A sportszergyártó nem alanyi fejlesztője a nevével
fémjelzett összecsukható kerékpárnak.
A Puma az 1998-ban alapított Biomega termékét matricázta
fel és árulja luxuscikként üzlethálózatában. A
nyolcfokozatú Shimano váltóval, két tárcsafékkel, lopásgátló
huzalzárral szerelt félbehajtható yuppie-bicikli idén június
óta kapható Magyarországon is, 288 ezer forintért.
Fekvőbiciklik
A Dahon-féle összecsukható bicikliket is alaposan megnézik
az irodaház liftjében, tulajdonosa a piros lámpánál is
számíthat a hajtipajtik érdeklődésére, de
ha igazi feltűnésre vágyik, vegyen inkább fekvőbringát.
Sokkal több pénzért. A választék meglepően széles,
Magyarországon is temérdek márka temérdek típusa között
válogathatunk,
felszereltségtől, anyagtól függően a 230 ezer forintos
alapmodelltől az egymilliós szénszálvázasig.
És még sokan mások
A Dahon prospektusa szerint
a 80-as évek elején Dr. Hon hiába járta végig a nagy
kerékpárgyártókat, senki sem vette meg az ötletet. Mára
viszont mindenki meglátta a fantáziát az összehajtható
biciklikben, így számtalan nagy és kis gyártó kínál
ilyesmit.
Leírom, hogy kell összecsukni. Először megoldjuk az ülés tartócsövét
rögzítő gyorszárat, az ülést lenyomjuk,
a cső alul kibújik, a későbbiekben ezen fog támaszkodni az
összehajtott bicikli. Ezután a váz csuklóját oldjuk egy kis
biztosítópöcök felhajtása után, majd kettéhajtjuk a bicót. (Mivel 14
kiló sincs az egész, bárki képes a műveletre.)
Most a kormány szárának teleszkópját csukjuk össze, ez is csak két
mozdulat. Ezután a kormánycsapágy feletti zárat oldjuk, és a kormányt
behajtjuk az ülés mellé, majd teljesen összenyomjuk a bicikli két
felét. Egy
kis kattanás, és a két kis mágnes már össze is fogja az egészet.
Ekkor jöhet El Bolso.
El Bolso, vagyis A Zsák a Dahon univerzális hordtáskája, 8500
forintba kerül, és még a normál kerékméretű, ám szintén összehajtható
Dahon hegyibiciklik is beleférnek. A zsák füleit tépőzárral
akaszthatjuk össze, a bicikli innen kezdve
vállon könnyen hurcolható, mehetünk vele a buszra, metróra, liftbe,
étterembe. Ez hát a Dahon lényege - de közel nem ez minden! Ha már
csinálunk valamit, csináljuk rendesen, gondolhatták a tervezők, mert a
bicikli számos - számomra legalábbis - szokatlan, viszont megdöbbentően
praktikus érdekességet vonultat fel.
Az első kerékagyban dinamó lakik, ez látja el árammal a villára
szerelt kis Hella fényszórót. Remek fényt ad, ellenállása alig van. Az
ülés rugózott, bizony, az a kis gumiharmonika a képeken egy rugóstagot
rejt. A pedálok gyorszárasok, tengelyük végén egy rugós gyűrűt kell
csak visszahúzni, és már le is kaphatók, ezzel tovább csökkenthető az
összecsukott bicaj mérete.
A nyolcfokozatú agyváltó maga a mechanikus csoda. Sajnos nem lehet
belelátni a szerkezetbe, pedig érdekelne, hogyan oldották meg a
Shimanónál, hogy ilyen széles, ilyen nagy erőt átadó áttételskálát
préseljenek ilyen kis helyre.
A legjobb a kormánymarkolat. A kormányvégeket kiszélesítették,
így sokkal nagyobb felületen fekszik fel a kéz, sokkal nagyobb
felületen oszlik el a felsőtest súlya. Amikor visszavittem a járművet,
kértem is egy párat belőle a saját bicómra, de sajnos külön nem lehet
kapni.
És még egy okosság, immár nem a Dahon érdeme: a tesztbiciklihez
kaptam egy Ortlieb márkájú táskát is, a hozzá való csomagtartóval.
A majd harmincezer forintos, merevített oldalfalú kufferbe simán
belefért a hátizsákom, telefonom, pénztárcám, fényképezőgépem. A Dahon
a táskával együtt is összecsukható és cipelhető, de ha mégis el kell
távolítani a batyut a gépről, egy kattintás után máris pofás oldaltáska
lesz a csomagtartóból.
Adatok
A kerékpár mérete összehajtva: 33 x 69
x 83 cm
Tömege: 13,8 kg
Ajánlott felhasználói magasság: 142-193 cm
Maximális felhasználói súly:105 kg
És most a gyakorlati tapasztalatok. Első utam a biciklivel városi
túra volt, a Margit hídon át a Budaörsi út kivezető szakaszáig
vezetett, itt áll ugyanis meg az a távolsági busz, ami hazavisz
akáclombos kis falumba.
A Dahon rögtön elsőre nagyon kezes jószágnak bizonyult, az
agyváltó könnyen, gyorsan kapcsolható 1-től 8-ig és vissza.
Gyorsításban, a városi tempó elérésében nem rosszabb egy hagyományos
külső váltós bringánál, viszont a kis kerék mellett nagy előny, hogy a
szerkezet rejtve van, különben biztos, hogy az első percekben nekihúzná
az ember valami járdaszegélynek.
A peremfékektől nem sok jót vártam, de kis erőre is nagyot
fognak, igaza volt a gyártónak, hogy nem bonyolította tárcsás
rendszerrel a kerékpárt, ez is teljesen elég. Apró kis figyelmesség: a
fékkarok gumírozottak. A puha, ráadásul rugózott ülés maga az álom,
ahogy a széles kormánymarkolat hosszú távon is nagyon kényelmesnek
bizonyult.
Az összecsukhatóság nagy előnyének három hátrányt kell kompenzálnia.
Egyrészt a kis kerekek miatt a Dahonnal sokkal nehezebb felpattanni egy
járdaszegélyre, vagy leugrani róla, mint egy rendes 26-ossal. Aztán:
nem elég merev. Akármilyen profi is az összeszerelés, akármilyen
anyagokból is épül a kerékpár, azért mégiscsak gyorsan oldható, pár
centis erőkarokon kézzel rögzített csuklók tartják össze. Felállva, a
kormányra támaszkodva mindig tartottam tőle, hogy összehajlik az
egész.
És végül: nem elég gyors. Ez már második túrámon, a
Vértesboglár-Biatorbágy (33 km) futamon derült ki, amit egy verőfényes
vasárnap abszolváltam. A dimbes-dombos vidéken felfelé még egész jól el
lehetett tekerni, az első-második sebességfokozat kellemesen rövid -
viszont lejtőkre érve azt kellett tapasztalnom, hogy a nyolcadik nem
elég hosszú.
Végsebességet nem mértem, de szerintem úgy 25-30 km/h körül már
nagyon kellemetlenül gyorsan pörög az ember lába. Laza túrázáshoz
megfelel, de a testhez simuló gatyás, áramvonalas sisakos, foncsoros
szemű kollégák úgy suhannak el a dahonos mellett, mintha állna.
A harmadik túrán autóval mentem be a fővárosba,
kivettem a Dahont, és biciklivel gurultam be a szerkesztőségbe.
A portás rosszallóan csóválta a fejét, mert humorosnak szánt
jaszkarizásból hosszú féknyomot hagytam a lift előtt (cipőtalppal le
lehet dörgölni a csempéről). A biciklinek ezután már nagy sikere volt,
mindenki jött szájat tátani, kipróbálni, megkérdezni: hogyér'
adják.
Nem kevésért, de nem is semmi minőségben. Persze hogy Dahon-e, vagy
más, az most voltaképpen mindegy. A lényeg maga az összecsukható
bicikli intézménye: emberek, létezik, működik, használható! Vegye meg,
aki ingázik, dobja be a kocsi hátuljába reggelente, és ha jó az idő,
amikor a városhatárhoz ér, hagyja a füstokádó szörnyeteget kívül a
dugón. Vagy gyorsítsa meg útját a busztól, metrótól az irodáig! És úgy
általában, ha teheti, kerekezzen, mozogjon, hadd nőjenek az őserdők,
hadd javuljanak a szívinfarktus-statisztikák! Csuklós biciklit
mindenkinek!
Világlátott olvasónk levele
Tisztelt Rácz Tamás!
Elöljáróban el kell mondanom, hogy immáron 2 éve Cambridge-ben
élek, a biciklizés igazi fellegvárában (lakossagtól függetlenül is
csak London előzi meg az ellopott biciklik számában :). Kezdő
bevándorló koromban egy biciklifelújító műhelyben dolgoztam, ahol
sok technikatörténeti érdekességgel találkoztam.
Nem kérem, a Dahon csak egy gyártó a sok közül. És még csak nem
is a legjobb. Az első említés összecsukható kerékpárról egy 1878-as
szabadalmi bejegyzés angliai , és az "összecsukható nagykerekűről"
(folding highwheeler) tesz említést. Tudtommal az első igazi
összecsukható kerékpár a
Moulton terméke
1962-ből. Személyesen is volt szerencsém felújítani egy Moulton
Specialt (első-hátsó teleszkóp, 4 sebességes Sturmey-Archer
agyváltó, kb. 1965-ből).
A
The Folding Society
honlapján érdemes körülnézni.
A kempinget pedig kérem megbecsülni, van olyan jó, mint a Dahon,
legfeljebb a pedált nem lehet leszedni. (kormányon tekerő elteker,
kormány le-el, ülés gyorszár ki, ülés le, középen gyorszár ki,
kettéhajt). Amúgy meg még angliába is exportálták az akkor
Csehszlovák Favorittal együttműködve, Favorit Pannonia néven, 3
sebességes Sturmey-Archer agyváltóval, elöl rendes patkófékkel.
Csak nekünk jutott a fapados-dörzsfékes-kontrás.
A "márkás" (értsd: pl. Dahon) összecsukható bicikli
használatáról el kell mondanom, hogy öltöny viselése kötelező,
laptopot szigorúan "márkás" táskában a csomagtartóra kell
gumipókozni. 40 év felett a többi kerékpárosnál sokkal gyorsabban
kell haladni, nem elfelejtve a környezettudatos-mégaktív-őszesmacsó
nézést.
A park'n'ride itt nem csak környezettudatosság kérdése,
Cambridge belvárosába egyszerűen nem lehet reggel bejutni, ha
mégis, nincs hely parkolni.
Véleményem szerint az vegyen Dahont vagy hasonló kategóriájút,
aki Priusszal jár, biomagon él és ezt el is akarja mindenkinek
mondani.
Félreértések elkerülése végett én biciklivel járok boldozni és
organikus dolgokat eszek, ha tehetem. Csak én vennék egy kempinget
és egy olyan autót, ami annyit eszik mint egy hibrid, csak nem kell
200 kiló akkumulátort rakni valahová 5 év múlva.
Tisztelettel,
P. Kovács Viktor
További cikkeink
