Elnézést a kedves márkarajongóktól, szorgos importőröktől,
serény dílerektől, de újságírónak a Nemo, Bipper (sőt, a
Fiat Fiorino is)
egyre megy, ne indítsunk ebből vitát, egyformán jópofa cucc mind,
a vas belül meg ugyanaz. Most azonban jött hozzánk egy Nemo
a szerkesztőségbe, aminek bypassműtéten esett át
a raktere.
A hosszú tárgyakkal mindig csak a baj van. A bagettet csak
félbetörve lehet a mélyhűtőben lefagyasztani, a spagetti csak
tördelés után fér bele a lábosba, ha pedig az ember történetesen
az ölében keresztben Autobianchi-lökhárítót fuvaroz a Dob utcai
krómozóba Suzuki motorkerékpárján, néhány gyalogosvese, kuka, autótükör
biztosan áldozatul esik. És az örök, földhözragadt példa:
karácsonyfa-hazaszállítás, lehúzott hátsó ablakokkal a családi
szedánban. Kétoldalt tuti mindent elkaszálunk, ami az autó útjába
esik.
Igazából tudjuk, hogy nem a hosszú tárgyakkal van a baj.
Hanem a szállítóeszközökkel. Egy hattengelyes nyerges vontatón
például a fent említett tárgyak mindegyike simán elszállítható. De
egy hattengelyes nyerges vontató nem fér el a Bosnyák téri
aranyvasárnapi kavalkádban, még kevésbé pedig a hűtő helyén
a konyhában. Kompromisszumot kell hát kötni.
E vargabetűvel eljutottunk cikkünk tárgyához, a Citroën
Nemóhoz. Oldala teli lemez, emiatt nincs rajta praktikus, üvegezett
oldalajtó, mint a
múltkori Peugeot Bipperen , viszont tud mást. Bent, a rakterében nyitható az
elválasztórács.
Pofonegyszerű az egész: a vezető, az ugye fix, nem
nélkülözhető. De az utas… Az ő ülésének a támlája ebben a
Bipperben Nemóban
előredönthető, az egész ülés letolható a lábtér aljába, majd
a mögötte levő rácsdarab, mint valami börtönrács ajtaja,
előrenyitható. Innentől fogva a vezető kis kalitkában csücsül; ha
kedve szottyan, a hitelesség kedvéért azt is rikoltozhatja: „Csóri
papagáj, Csóóóóri papagáj, szép a Csóóóóóri, puszi, puszi!”.
Mellette viszont létrejön egy harmadautónyi szélességű, közel sík
padlós, extra hosszú lik, cső, alagút, kinek hogy tetszik.
A Nemo nagyon rövid autó, hossza a 3,9 métert sem éri el.
Ráadásul nem a magas, tömpe orrú furgonok közül való, hanem az
autóformájúak közül, tehát akárhogy szorzunk-osztunk is, nem lehet
benne hosszú a raktér. De mennyire nem az?
Tegyünk bele cuccokat. Fiam, Bálint kisbiciklijével kezdtem.
Oldalsztenderen állva, hosszában elnyelte, az újonnan fúrt rekeszre még
egyáltalán nem volt szükség.
Elővettem az én dögömet. Csavartam így, tekertem úgy, szét kellett
volna szedni, de végül átlóban sikerült valahogy begyűrnöm. Maradjunk
annyiban, hogy a Nemo alaphelyzetben egy darab férfikerékpár
elnyelésére alkalmas szállítójármű.
Itt vettem elő a titkos James Bond-i fegyvert,
a Rácsajtót. Leborítottam a jobb egyet, kinyitottam
a rácsajtót, és máris agorafóbiám lett a tértől. Húsz éve van
–0,7-es szemüvegem, előszeretettel nem hordom. Hát így, ahogy
a kocsi mögött álltam, kellett volna. A raktér műszerfal
felőli végén ugyanis már kissé homályosak voltak a részletek.
Lássuk, mi fér be ide?
Kezdem egy rég levágott redőnyvassal, ez talán még a normál
Nemóban is elférne, hiszen nincs több másfél méternél. Találomra
behajítom, lötyög a hatalmas térben. A redőnyvasat
bennhagyom, mert mindjárt szükség lesz rá. Hozom a szabvány
táblalamezt, á 2 méter, majd leszakad a derekam. Tolom befele.
Jobban nyel, mint Geronazzo Mária. Már alig lóg ki a táblából
néhány centi. Még mindig nem mondja: „köhönöm má eég”. Gyanút
fogok.
Előremegyek, ellenőrzöm a napellenző és a lemezsarok
viszonyát. Túlságosan is közeli. Még egy centi, és kiszúrom
a drága műbőrt az ellenzőn, talán a szivacsbetét is megsérül.
Vasakkal sosem árt az óvatosság, én mindenesetre védőkesztyűt húztam
még az elején.
Nem lehet igaz, hogy nem fog beférni, hiszen alig lóg ki valamennyi
belőle.
Kicsit megdöntöm, huppog a lemez, „blüblühuúhuúuúblüblűűű” –
veri fel a zuglói utca szendergő lakosságát, simán elmennék
Vágtázó Halottkémek-koncertnek. Lehajtom a napellenzőt, felfelé
nyerek pár millimétert. Kicsit meggörbül a tábla, hopp!
Befért!
Annyira örülök a diadalnak, hogy le is fotózom, tessék, hátul
is rácsuktam az ajtót. Nem ér hozzá semmihez. Ha szívem szerint nem is
szállítanék iparszerűen táblalemezt a Nemóval, alkalmanként,
valami műanyag sarokvédővel olykor azért bevállalnék egy-egy fuvart az
ismerősöknek. De egy redőnyvasat mindenképpen bekészítenék
a padlóra, máskülönben az első út után gumimetéltet találnék
a szőnyeg helyén.
Kétméternyi táblalemez egy három méternél alig hosszabb autócskában.
Nem szerény teljesítmény ez, bár a siker élményéből levon
valamennyit, hogy a lyuk szűkössége miatt legfeljebb két tucat
ilyen fér el rendesen. De nem is bír sokkal többet a Nemo, mármint
rugóilag.
Aztán jön a végső megmérettetés. Teljes méretű redőnyvas, 3,5
méter hosszú, ilyet már óriásfurgonnal illik szállítani. Ha ezt
valamilyen pániküzemben, összehajtogatás nélkül sikerül betolnom
a Nemóba, úgy, hogy elméletben szállítani tudja, megemelem
a kalapomat. Végül összejött, kis trükkel.
Persze nem ment be csak úgy. Kábé tíz centi kimaradt belőle.
Ilyenkor jön rá az ember, miért van aszimmetrikus hátsó ajtó és
függőleges lámpabura az efféle furgonokon. Rákötöttem a redőnyvas
végére egy kis piros rongyot, nyitva hagytam a jobb ajtót, és már
mehettem volna utamra. Zseniális.
Egyébként a Citroën Nemo pont olyan, mint a Peugeot
Bipper. Lemoshatós, kemény, egyszerű utastere van, kényelmes, nagy az
ülése, pontos a kormánya, tűrhető a váltója, jók
a fékjei, a motorja középtájt életteli, 1500-as fordulat
alatt halott, kihúzatva zajos. De tanulva azért használható, városban
pláne. Van elég sok tárolórekesz is, a fogyasztás pedig egész
vicces, alig sikerült belőle kihúzni hat litert százon. És kellően
hátra lehet benne tolni az ülést, én a 187 centimmel kifejezetten
kényelmesen lötyögtem odabent.
A rugózás viszont borzalmas. Talán nincs is. Igazából egy
gödörszorzó van benne. Átgurulsz az ötforintoson – nagyobb kőnek érzed.
Átgurulsz a nagyobb kövön – mintha sziklán hajtottál volna át.
A rugó befelé nem enged, csak millimétereket, utána métereset rúg
vissza. Már mérsékelten rázós úton – mint a budapesti kétsávosok
jobbik hányada – is reszket az ember testén a zsír, rosszabb úton
nem árt zárva tartani a szájat, máskülönben vér sarjad az
elharapott nyelvből. A Thököly út pedig húszas tempó felett felér
Bruce Lee nyakcsigolyazúzó, halálos ütésével. Szörnyű.
Klíma nélkül ez az autó 2 190 000 forint, a lenyomható utasülés
a nyitható ráccsal további 78 600 pénz. Ekkor még nincs klímánk,
központi zárunk, ködlámpánk, viszont már az 1.4-es dízel kerreg autónk
elejében. Talán sok? Nem hinném. Pláne, hogy a végén rájöttem az
elválasztós Nemo igazi rendeltetésére. Mobil piknikkabin, esős vidékre.
Tűrhető, nem?
További cikkeink
