Ez viszont engem nem túlzottan érdekel, gondolom, azokat sem, akik
ilyen A4-est akarnak venni használtan. Akit meg zavar, az egyszerűen
2004 utáni példányt vesz, a nagy maszkkal. Lényegében ugyanez
a típus.
A népítélet.hu-n jó az
A4 értékelése , pedig mindenki figyelembe vette a drágább kötelező
szervizeket, az eleve magas árat és azt, hogy nem tágas. Mivel drága,
a tapasztalat az, hogy ilyenkor az elvárások is mások. Mégis,
a cikk írásakor 7,7-es az átlaga, úgy, hogy egycsillagos
összértékelést még azok sem adtak (mind a három), akik
belenyúltak. Más kérdés, hogy a ráncfelvarrás utáni A4-esről már
vegyesebbek a vélemények, ami 7,1-es átlaghoz vezetett. Lehet,
hogy nem csak a maszk változott 2004-ben.
Mi a vonzó benne? Talán az, hogy ez a legolcsóbb és
legkisebb igazi Audi. Az A2 zsákutca, az A3 pedig egy jól megcsinált
Golf. Itt viszont minden megvan, ami egy valódi Audihoz kell: motor
hosszában, rendes futómű hátul is (ekkor már nem csak
a quattrókhoz járt a multilink, hanem a fronthajtásoshoz
is). A nagyobb Audik viszont túlelektronizáltak vagy
túlaluminizáltak, szóval az én Audim az A4-es.
Meg is kaparintottam az
Autocitytől
egy példányt, 2004-ből, amit 3,75 millióért árultak. Ennyiért manapság
középszintű kompakt kocsit lehet venni, relatíve jó felszereltséggel,
kis benzinmotorral. Ezzel szemben az Audi nem benzines, hála az égnek,
mert az 1,6-os lomha és zajos, de még a kétliteres sem egy csoda.
Az 1.9
PD TDI az
adagolófúvókás éra felszálló ágából származik, de ez először elkerülte
a figyelmemet. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor erre
rádöbbentem.
Valaki más levetett luxusa, olajkályhával... jó ez? Lapozzon!
El kell ismernem, ebben az A4-esben semmi különleges nincs,
legalábbis a napi használat szempontjából. Csupa fantáziátlan és
evidens megoldás mindenhol. Egy olasz autó kerékcsavarjában több
a lélek, mint ebben az egész autóban. Más kérdés, hogy ki keresi
lelki társát az autójában, és ki az emberek között: az A4 semmiképp sem
alkalmas erre a feladatra.
Az egyetlen ötlet benne az első könyöklő, de az is rossz: amúgy
kényelmes, csak a kéziféket nem lehet behúzni tőle. Automata
váltónál ez nem probléma, de az A4-esek túlnyomó többsége kézi váltós.
Amit persze ott lehet hagyni rükiben, de egy Audi ilyesmit akkor sem
engedhetne ki a kezéből. Pláne úgy, hogy az A3-asban ott a jó
megfejtés.
Ellenben az A4 belsején egy profi takarítás után gyakorlatilag nem
látszik, hogy használt. A kárpitok nem kopottak, a műanyagok
nincsenek kifényesedve, a bőrkormány nem hámlik 167 ezer kilométer
után. Az ajtók nehezek és az elvárt súlyos puffanással csukódnak. Aki
újonnan vette meg, az érzi, hogy értéket kapott a pénzéért, aki
meg használtan, az minden egyes ajtónyitáskor dörzsölgetheti
a tenyerét, hogy valaki más fizette az értékvesztést.
Az A4 számomra legkevésbé szimpatikus vonása, hogy limuzin,
a kombi jobb választás. A kis csomagtérfedél garancia arra,
hogy ne férjenek be nagy tárgyak, noha az üreg nem kicsi, 460 literes.
Az A4 másik nagy hibája a szűk hátsó tér. Igaz, nem vigyázzülésben
el lehet férni. Sőt, az ülés lapját és támláját rafinált szögekbe
állítva elérték, hogy centiben jók legyenek a belső méretek,
a német szaklapok megnyugtatására. De az embernek csöppet sincs
tágasságérzése, az fix. További negatívum, hogy az ajtónyílás feltűnően
szűk.
Persze elöl semmi gond, jók az ülések, feltéve ha az ember nem
a szottyadt plüssfotelek és az epedás rekamiék rajongója.
A kedvenc Audi-találmányom, az állítható helyzetű deréktámasz is
benne volt a kocsiban, sőt, még az első utasnál is.
A kormányt is közel lehet húzni, nem csak le-föl.
ha beindítjuk
A motor viszont kicsit remeg. Pontosabban nem kicsit. Mintha ki
akarna ugrani a helyéről. A motorfelfüggesztés csodát művel,
ezekből az alapjárati rezgésekből nem sok jut át azokra
a részekre, amelyekkel a kezünkkel, lábunkkal és az ülepünkel
kontaktálunk.
A hangszigetelés sem rossz, ahhoz viszonyítva, mennyire zajos az
ugrálós TDI. Viszont abszolút skálán nem képes csodákra, a nyers
kerregést kiszűri, de az alapmormogás mindig velünk utazik. Nem
hangosan, de határozottan. Nem veheti fel a versenyt a
közös nyomócsöves dízelekkel, bármelyik HDI, CDi, satöbbi halkabb
nála.
Azt hittem, hogy a motor a leggyengébb 1,9-es, aztán
megnéztem, meddig is húz. A PD TDI nagy előnye, hogy viszonylag
alul megjön az ereje. Már 1500-ról elgyorsít, de ekkor még egy kicsit
remeg, aztán kisimul, tol egy nagyot, majd pörög tovább, és hamar
lekonyul. Na, ez nem konyult le, hanem forgott tovább, még 4500-nál is,
sőt, 5000-nél is, és csak efölött fulladt ki. A hatfokozatú
váltóból persze gondolhattam volna, hogy ez erősebb darab: 131 lóerős,
azaz akkoriban kvázi-csúcsmotorként funkcionált. Ezt váltotta le
2004-ben a 140 lóerős, 16 szelepes, kétliteres PD TDI.
El kell ismernem, ez ettől függetlenül egy nagyon jó motor,
hiába áldozott le neki. Meghökkentően erős, ugyanolyan keveset eszik, mint
a gyengébb verziói: átlagban nyugodtan kalkulálhat az ember 6-6,5
liter között. Autópályán, hatodikban is jól vezethető, a 285 Nm
nem kevés.
Az Audi szeparált világához passzol a könnyen járó váltó.
Persze nem ad olyan érzést, mintha egy rettenetesen precíz sportváltót
kezelnék, egyszerűen a kar elindul, lötyögés, kóválygás nélkül
áthalad a másik fokozatba, és kész. Két ujjal kezelhető, látszik,
hogy olyanoknak tervezték, akiknek nem a kapcsolgatás
a központi kérdés. A futómű kifejezetten kényelmes, bár ebben
a példányban már nem volt túl határozott
a lengéscsillapítás.
Ezenkívül érdemes még odafigyelni a világító visszajelzőkre is,
különösen az ABS/ESP, illetve a légzsákrendszer vonatkozásában.
A koppanó első futómű szintén rossz jel, ezt sajnos képesek
szétütni a hazai utak. Mivel PD TDI a motor, spéci
(VW-minősítésű) olaj kell hozzá, a hivatalos helyen
szervizeltetett példányoknál nem lehet ilyen gond. Az itthoni eredetű
A4-esekben jó eséllyel van műholdas lopásvédelem, amivel meggyűlhet az
ember baja, pláne, ha nem indítja be az autót minden nap: hajlamos
leszívni az akksit. Amikor nem, akkor sem édesíti meg az autó
használatát. De a tulajok tapasztalatai alapján az A4 nem az
a kocsi, amellyel kapcsolatban „háhá, német autó, oszt’ hol
a megbízhatóság?” kárörvendő megjegyzéseket tehetünk.
Az is igaz, hogy hasonló motorral egy
Passat, vagy egy
Octavia olcsóbb,
és sok szempontból ésszerűbb választás, de az A4 nem ezek kiváltására
született. Attól még, hogy az ember többnyire egyedül, vagy maximum egy
valakivel autózik, nem tehetjük kötelezővé számára, hogy Smarttal
járjon. Az A4 azoké, akik egyszerűen csak egy hiperjózan járműre
vágynak, és nem akarják állandóan azt vizslatni, hol van vékonyabb
anyagból a kocsi, hol ne érjek hozzá. Talán jobb is, hogy
a németek nem akarják sziporkákal és formai csűrcsavarokkal
elkápráztatni őket: úgy visszataszító lenne, mint a német RTL
humoros műsorai. Így viszont csak szürke, kicsit kerreg, de jól megy és
tartós.
További cikkeink
