Családi autónál persze nem is elvárás a gyors gázreakció, a tíz másodpercen túli gyorsulással sincs gond, inkább a dinamikát hiányoltam. Jó tíz éve már bőven készítettek olyan szimulátor programokat, melyek közvetlenebb vezetési élményt nyújtottak. A Lineában valahogy sosem vált egyértelművé, hogy én vezetek. A kormány nagyon puha, a váltó közepes, a futómű egészen kellemesen csillapít, viszont bólogat, dülöngél és alig ad valami információt az útról, a gázpedál pedig pontosan annyira közvetlen, mint Kádár János május 1-jei beszédei.
Nem megy rosszul a Linea, nekem mégis folyamatos birkózásnak tűnt vele a közlekedés. Annyira elvették az élményt, annyira távolinak tűnik a valós gyorsulás a gázpedál lenyomásához képest, hogy egyszerűen nem tudtam megszokni a motort.
A teszthét alatt legalább nyolcszor le is fulladtam vele. Pedig rengeteg előnye van, visszafogottabb vezetőknek még ajánlani is merem.
Ha már fordulaton van, úgy 2200-tól nagyon kellemesen húz. Alig fogyaszt valamit, én legalábbis kijöttem 7 literből, igaz, sokat mentem autópályán. Elképesztő, milyen jól meg tudják manapság oldani a hangszigetelést, a dízel ízléstelen traktorhangjából még erőszakos gyorsításnál sem szivárog vészesen sok az utastérbe. Alapjáraton, illetve állandó tempónál, utazás közben pedig szinte teljes a csend. Ha járó motor mellett szállunk ki a kocsiból, szinte szürreális az élmény, az utastér nyugalma után befogadhatatlan az a zakatolás, amit az autó mellett állva hallunk.
Amennyire kelletlennek, dinamikátlannak éreztem városban, annyira jó volt vele közlekedni autópályán és autóúton. Ha nem kell folyamatosan kapcsolgatni, gázt adni, fékezni, szóval, ha egyenletesen haladhatunk, akkor mutatja legrokonszenvesebb arcát. Csöndes, nyugodt, kellemes utazó társ, nyaralni szívesebben mennék vele, mint a városba ügyet intézni.
A Linea csinos autó érdekes farral. Utastere kellemes, bár az anyagok minősége hagy némi kívánnivalót maga után. A futóműve jól csillapít, de kissé bizonytalan, a kormánya és a motorja egyáltalán nem közvetlen, ezért kizárólag közlekedésre használható, semmiféle vezetési élményt nem nyújt. A Linea nem kompromisszummentes autó, de igavonónak több, mint tökéletes. Ugyanazt a feladatot látja el, mint egy Dacia, viszont sokkal-sokkal szebb. Ennek megfelelően alakul az ára is, a 77 lóerős belépő modellért hárommillió forintot kérnek, a tesztben szereplő, minden jóval megrakott dízel változatért négy és felet.
Vezetési élmény szempontjából a 120 lovas, 1,4-es turbómotoros tűnik a legkézenfekvőbbnek, de mivel az sokat fogyaszt, és a Linea egyébként sem élményautó - még akkor sem lenne az, ha 500 lovas V8-ast szerelnének bele -, mégis inkább ez az 1,6-os turbódízel tűnik a legjobb választásnak.
