Vorsprung durch Qualität?

Miért is? Nem túl bonyolult megmagyarázni, de kellett hozzá sok-sok benne eltöltött óra, két-három konkuráló kategóriatárs és Papp Tibi, aki megfogta a dolgok lényegét, én pedig tökéletesen osztom a véleményét. Leírom, főleg azért, mert soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elégedetten szállok majd ki egy Polóból. És ez meglepett.

Elcsépelt szófordulat, de tény, hogy a kisautók az utóbbi években már nem is olyan kicsik. Ez látszik a tesztre kapott ezüstmetál fauvén is. Immáron majd' négy méter hosszú (3970 milliméter), 1682 milliméter széles, tengelytávja 2470 milliméter, azaz minden irányban nőtt egy picit elődjéhez képest (3926x1650x2460). Az elsőre legszembetűnőbb változás egyértelműen a külső.

Ez idáig kivétel nélkül minden kis Volkswagen bárminemű formatervet nélkülöző, ötlettelen kis tömb volt, amolyan négykerekű hó végi gázszámla. Eddig. Most azonban Walter de'Silva jól meghegyezte a ceruzáját, és egy friss, finoman agresszív, de még ízlésficamon inneni külsőt rajzolt neki. Kellett már ez, mint egy falat kenyér, a Grande Punto Maserati-orra, a Fiesta ide-oda hajló ívei és a Corsa bumfordisága mellett láthatatlan volt az előző generáció, a 9N3 (pedig már ahhoz is köze volt).

A Scirocco-féle fényszórók és a finoman előrenyúló, laposnak tűnő orr adják meg a szemnek a kezdő lökést, maga a motorháztető nincs túlbonyolítva, csupán két finom ív vezet a fényszórók sarkaiból hátra, de azok is elhalnak még a szélvédő előtt. Semmi extra, gondolhatnánk, de a lökhárítók aljának szögletes, előreugró éle, ez az apró, szinte észrevehetetlen elem képes egymaga megadni azt a plusz kis agressziót, ami - istenuccse! - jól áll neki. Mintha Schumacher junior nekiszegezett állal rohanna az úton.

Az oldalnézet is teljesen rendben van, a levasalt kerékjárati ív divatjával persze nem megy szembe, de a hangsúlyos sárvédő-domborítást végigviszi az egész oldalvonalon, az ajtók alján, mintha masszív küszöbök lennének. A hátfal előredől (ennek minden bizonnyal a csomagtér látta kárát), az oldalablakok alsó vonala pedig csak itt, a C-oszlopnál kanyarodik fel meredeken, ennek köszönhetően elérte, hogy az autó külsőre masszívnak tűnik, bunkerérzet nélkül is. Egyedül talán hátul fogyott ki a szufla a mesterből. Került egy snájdig spoiler a tetőre, de valószínűleg ez volt minden játszótere, kellett a hely a jókora csomagtérajtónak.

Szinte minden szögből jól néz ki a kis Volkswagen, ami nagy szó, még a széria kipufogóvég is öblösebb a megszokottnál. Kis latin forradalom a wolfsburgi panelban.

Az ajtót kinyitva persze rá kell jönnünk, hogy a beltér hivatott ellensúlyozni a külsőt, szürke és fekete körös-körül minden, nem lepődünk meg, ez az alap VW-színvilág, hangulatfüggő, de szerintem még mindig elfogadhatóbb így, pár krómkerettel a szellőzők és az óracsoport körül, mint fél négyzetméternyi kályhaezüsttel és eklektikus, színes műanyagöntvényekkel bolondítva. Igaz, annyi izgalmat vált ki az emberben, mint Angela Merkel bokája, ellenben minden a tartósság érzetét sugallja.

És szerintem (na meg Tibi szerint is) valahol itt kell keresni igazán az új Polo erősségét, a jóvágású külső mellett leginkább az itt eltöltött hosszú órák adják meg a választ, miért fogják szeretni, miért kedvelteti meg magát. Szolid. Talán ez a legjobb jelző rá, ezt alátámasztja maga az elmélet is, hogy minél kisebb egy autó, annál olcsóbbnak kell lennie, és ez tükröződik a felhasznált anyagokban, minőségükben, közvetve pedig a bennünk ezen dolgok hatására kialakult érzetben. Egy alsókategóriás autónak sok mindent elnézünk, ilyenek vagyunk, erre tellett, elvégre a paletta alján áll, ne akarjunk tőle sokat. Na és pontosan ez az érzés az, ami ebben az Polóban ülve fel sem merül bennünk. Nem volt benne semmi kisautós olcsóság.

Külön megörültem, hogy nem egy agyonextrázott bemutatópéldányt kaptunk, hanem középső felszereltségű (Comfortline) verziót, igaz, a majdnem legerősebb benzinmotorral. Az alapfelszereltség részéhez tartozik a négy légzsák, a dombon való elinduláskor visszagurulás-gátlóként is működő ESP, az mp3-képes CD-lejátszó, az első elektromos ablakemelők és a központi zár. Tesztautónkban mind a négy ablak elektromos volt (automata mindkét irányban), manuális klíma nyomta be a hideget, elektromos, fűthető visszapillantó tükröket is kapott, és távirányítós központi zárat. A csomagtér dupla fenekű (szintén a Comfortline szinttől), így a hátsó üléseket ledöntve teljesen sík felületet kapunk, és akár 952 literesre is bővíthetjük az amúgy 280 literes csomagteret.