A forma sokat változott, hiszen a gyakorlatilag márkajelzés az egyetlen elem, amit átvettek az elődmodellből, de a sorentóság azért abszolút látszik rajta, leginkább oldalnézetben. Az új Sorento orra egyetlen félkörívből indul, ami lehet egyszerű trendkövetés is; láttunk már ilyet Infinitin, Civicen meg mindenféle máson is. Ha szépen, következetesen végigviszik, lehet jó. Peter Schreyer, az Auditól érkezett fődizájner szépen, ízlésesen végig is vitte: az új Sorento nagy, de nem böszme, elegáns, de nem hivalkodó – a Sorentónál már hagyomány a jó forma. A hátsó lámpák nekem nagyon erősen idézik valamelyik előző Land Cruiser otrombaságát, de gondolom, ez se véletlen. Okos megoldás, hogy a lökhárítók látszólag színre fújtak, viszont sunyin mindenhol ott dudorodik egy fekete műanyag koptatóréteg.
Az új koncepcióhoz tartozik, hogy Sorento II-ből lesz már 2WD változat is, ami jól jön az árháborúban, és persze a kibocsátási átlagot is szépen csökkenti. Nem beszélve arról, milyen kevés embernek van szüksége valójában egy összkerekes Sorentóra, elég, ha csak a holland és dán piacra gondolunk: kevés szintkülönbség, enyhe tél.
Újdonság a hét ülés is: ilyet eddig csak a koreai vásárlók vehettek. Vezetni nem tudtunk hétülésest, de az ebédszünetnél bemásztunk az egyikbe. Mivel az új Sorento tengelytávja kicsit csökkent, eleve kétkedéssel fogadtam a nagyobb beltérről elhangzott mondatokat, és a rajzos humor kategóriájába soroltam azt az ábrát, ami a három üléssort ábrázolta ember-sziluettekkel és „b” feliratú nyilakkal a combokon, amiből arra lehetett következtetni, hogy mindenki azonos hellyel gazdálkodhat. Ami egyértelmű képtelenség.
Hát bemásztunk – a jobb hátsó ülést szépen előre lehet dönteni, ülőlapostul-mindenestül, úgyhogy a bejutás nem is olyan nehéz. A hely leghátul nem sok, de láttunk már sokkal kamubb hétüléseseket; igazából gyereküléshez való ez, mert felnőtt embernek túl magas a padló, és a segge csúcsán kell üldögélnie.
Ha már itt tartunk, gyorsan elmondom, hogy hiába széles a középkonzol, tökéletesen elfért a jobb lábam, ami manapság nagyobb autókban se mindig jön össze, és ebben a vonatkozásban a Toyota Land Cruiser V8-at szoktam emlegetni, amiben még ki is párnázták a középkonzolt, mert nekik is feltűnt, hogy nyomja a térdcsontot.
A csomagtartó nem hogy kisebb lett, de valósággal eltűnik az előd árnyékában. A Sorento csomagtartójára ugyanis a hivatalos honlap szerint ma is 898 litert ad meg, ami nyilván tetőig pakolva értendő, libatollból, úgy, hogy a végén ráül az autóra a moszkvai nagycirkusz kilenc elefántja. A Kiát pedig vagy megbüntették végre a notórius hazudozásért (emlékszünk még a multilinkre és a nem létező, de alapként hirdetett önzáró differenciálra), vagy most már átmentek őszintébe, de a lényeg, hogy 531 litert deklarálnak.
A csomagtartó a valóságban még ennél is sokkal kisebbnek néz ki, pedig most már nem vesz el belőle teret az alváz, meg a merev tengely. Nagyobb is, mint amilyennek tűnik, mert a borítás alatt van egy jó nagy üreg. Amibe élő ember magától nem pakolna, hisz’ hülyeség ez a koncepció, de gyakran eljátsszák a gyártók, hogy az újságíró benézzen a csomagtartóba, ledöntse az ülést és megállapítsa, nahát, sík csomagtér!
Biztosan létezik az a vásárló, aki ha van tízmillió forintja autóra, akkor egy Kia Sorentót vesz. Én viszont egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaha is ilyesmit tegyek. Viszont jövő augusztustól lesz belőle hibrid. A magam részéről sok sikert kívánok a Sorentónak, de akinek számít a jó futómű, inkább nézzen körül a vetélytársaknál.
