Életem leggázosabb autója

Szerencsére az Opelnél sem hülyék tervezik az autókat, hagytak egy kis benzintankot a Zafirában, arra az esetre, ha véletlenül olyan helyre tévedne a kocsi, mint Magyarország. Persze nem nagyot, de azzal a tudattal indultunk neki Németországnak, hogy van 15 literünk a túléléshez. Az már az elején látszott, hogy benzinből százon 10 liter körül kajál az 1,6-os turbómotorral a Zafira, tehát egyetlen megnyugtató boxkiállással menedzselhetőnek tűnt az út az első öemfau-kőolajfinomítóig.

Igaz, az Opelnél mindent megpróbáltak. Ezúton hadd fejezzem ki hálámat annak a névtelen hősnek, aki pusztán azért autókázott le Győrbe, hogy tele gáztartállyal kaphassuk meg a vadiúj Zafirát. Sajnos a kút épp nem működött. A Gázműveknek Budapesten van egy saját kútja, az viszont nem publikus, csak a saját CNG-s Zafirájuk és Combójuk töltésére használják. És amúgy is lassú töltő, egy tankolás vetekszik a villanyautókéval: nagyjából rámegy egy éjszaka.

Az út hasznaként könyvelhetem el azt, hogy a kizárólag autóalkatrészekből és a túléléshez nélkülözhetetlen „ájngrószbírbitté”-ből építkező német szókincsem egy új mondattal bővült. Mint kiderült, teljesen feleslegesen, mert az Opel tényleg komolyan vette a dolgot, és az autó navigációjában, a POI-k, azaz az érdekes pontok között ott vannak az „Erdgas tanken” sorok, és ha az embernek mákja van, a tartózkodási helye körül előbb-utóbb lesz ilyen. Igaz, többnyire nem közvetlenül az autópályán, hanem le kell kanyarodni, maximum 5-8 kilométeres távolságra. Persze volt olyan kút is, amit már leszereltek, egy hatalmas autóbusz-kocsiszín udvarán, de a többi esetben működött a dolog. A visszaúton már nyugodtabbak voltunk, mert a Frankfurti Szalonon külön földgáz-biogáz kiállítási terület volt, ahonnan szereztünk egy olyan térképet, ahol nem csak berajzolt plecsnik vannak, hanem pontos címek. Morális egységünket tovább erősítette a németül „medveerős” (nagyjából a bivalyerősnek felel meg) földgázt reklámozó matricáról.

Az első, legfontosabb dolog az úton az volt, hogy Tóth Zolinak meg kellett tanulnia a tankolni a rácuppantós tankolócsővel. Szerencsénkre Schwechatnál egy kedves kutassal hozott minket össze a sors, és szépen megmutatott minden lényeges fogást: startgombra indul a dolog, stopra (keményvonalasabb német vidékeken stoppra) áll meg, nem szabad csak úgy lecibálni a szelepről, amit a benzin betöltőnyílása mellé raktak. Mondjuk 200 barral nem is játszik az ember. Az idős kezelő csak addig foglalkozott a többi kuncsafttal, amíg az LPG-seknek elmagyarázta, hogy ez nem az, illetve régi ismerősként üdvözölte a másik oldalon CNG-t tankoló gyorsposta-szolgálat Iveco furgonjának vezetőjét. Amúgy csak nekünk magyarázott, mintha érdekeltsége lenne a dologban.

A gáz rohamokban érkezik (miután a tömítettségi tesztet a kút automatikusan elvégezte), hol lelassul, hol felgyorsul a töltés. Picit tovább tart, mint ha benzint tankolnánk. Mi, elővigyázatosságból mindig benzint is vételeztünk, így tovább hosszabbodott a procedúra. A Zafirába elvileg 21 kilogrammnyi gáz fér. Mivel ezt nem szivattyú szállítja, hanem gáznyomás tolja ki a tartályból, ugyanaz a helyzet, mint az LPG-vel: sosem lehet kihasználni teljesen.

Igaz, egyszer tankoltunk 21,01 kilogrammot. És egyszer 13,2 liter benzint, amikor már üres volt a gáztartály. Mondta is Zoli, hogy tök jól kiszámoltuk, majdnem két liter maradt. Aztán elárultam neki, hogy valójában csak 14 literes a benzintank, megnéztem a használati útmutatóban. Akár 8 kilométert is elmentünk volna.

A kis benzintanknak is megvan a magyarázata: valamilyen „nagyon tiszta” überminősítéshez szükséges, hogy ne legyen nagyobb. És tényleg ösztönzi az embert, hogy inkább gázzal járjon. A két üzemmód között a középkonzol kapcsolójával lehet váltani. Mivel nincs két üzemanyagszint-mérő, a műszer mindig az éppen használt anyag mennyiségét mutatja.

Mégis, miért nem jár mindenki földgázzal? És miért csoda, hogy a Zafira hétüléses? És mennyibe kerül?