A 3008-as egy nagy, gömbölyű paradoxon: magabiztosságot és biztonságérzetet, vagyis férfiúi erényeket sugároz, pedig valójában ízig-vérig női autó. De hát mivel lehet megfogni a nőket, ha nem férfiúi erényekkel?
Nem kell túlbonyolítani a dolgokat, és pláne nem kell kategóriákban gondolkodni. Bár a 3008-at elnevezték crossovernek, sokkal fontosabb, hogy jópofa, aranyos, kedves dizájnjával, gombóc testével és magabiztos megjelenésével a 3008, bár kissé bumfordi, igazi női autó. Akinek nem futja X3-ra, vagy nem tetszik neki sem a Nissan Qashqai, sem a VW Tiguan, sem a Renault Koleos sőt, még a Ford Kuga sem, az mehet a Peugeot-kereskedésbe, ha biztonságos gombócra vágyik.
Az ötcsillagos törésteszt megnyugtató, bizonyára örömmel tölt el minden tulajdonost a tudat, hogy a 3008 jól vizsgázott, de biztonságérzetünk elsősorban nem tényeken alapszik. Sokan a mai napig a Volvót tartják a világ legbiztonságosabb autójának, mert a reklámokkal beleverték az emberek fejébe, hogy ez így van. A Volvókkal semmi baj nincs, de ma már egyáltalán nem feltétlenül biztonságosabb egy Volvo a vele egy kategóriájú más autóknál, mégis sokan hiszik, hogy igen. A 3008-cal is ez van: nem az ötcsillagos törésteszt teszi biztonságossá.
A 3008, bár valójában közepes méretű autó, kifejezetten nagynak hat – ezzel meg is szerezte az első biztonságérzet pontot, hiszen nagy teste megvéd minket, ha baj van. Kicsit bumfordi, de a pofija kedves, az orrán lévő műanyag betétek és a csillogó hűtőrács miatt egyszerre tűnhet mókásnak és vásárinak. Ötletekből bőven jutott a hátsó traktusba is: a hátsó lámpák formája nagyon szép, és jól mutat, amikor a kinyomott fékpedál hatására elkezd világítani a sok apró köröcske, melyből a mögöttünk haladókat figyelmeztető piros fény összeáll.
Az ülés nagyon kényelmes, magasan ülünk, jól láthatjuk az előttünk elterülő útszakaszt. Ez rögtön két biztonságérzet pontot is hoz egyszerre, hiszen a magasból szemlélve úgy érezzük, semmi bajunk sem eshet, és, mivel jól kilátni, minden esélyünk meg van rá, hogy az esetleges bonyodalmakat el is kerüljük. A megemelt has újabb pontot ér, így még rosszabb utakon sem kell aggódnunk, hogy elakadunk, vagy hogy a kocsi alja hozzáér egy hegyes kődarabhoz, vagy beleakad egy buckába.
A 3008 utastere szép és nagyon jó minőségű, bár a középkonzolon lévő sok apró kapcsoló újabb dilemmához vezetett. Lehet, hogy egy kicsit túlságosan szabadjára engedték a képzeletüket a tervezők, és, ahogy az orr-rész esetében, talán itt is több lett volna a kevesebb (elnézést a közhelyért). Egészében véve azonban a 3008 belső tere vidám, jópofa, kellemes, a felhasznált anyagok minősége sem hagy kívánnivalót maga után, de ami még meglepőbb, hogy az összeszerelési minőség is első osztályú.
A műszerek kezelése egyszerű, még a sok gomb között sem olyan nehéz eligazodni, legfeljebb az első percekben. HUD (Head Up Display) is van, melyről úgy olvashatjuk le a sebességet, hogy nem kell levenni a szemünket az útról. Sok értelme nincsen, de jó játék.
A 3008-ban rengeteg a hely. A fejtér óriási, de a lábak is kényelmesen elférnek, még hátul is. Én két dolgot hiányoltam. Igaz, nagy a csomagtartó és a hátsó utasok is kényelmesen utazhatnak, ennek ellenére nem lett volna rossz olyan hátsó üléseket szerkeszteni az autóba, melyeket előre és hátra csúsztathatunk, valamint tehettek volna több tárolórekeszt a kocsiba. Rekesz ugyan van egy pár, és mindegyik jó nagy, szóval sok minden elfér az öblös műanyagokban, mégis jobb lenne, ha több részre osztották volna őket, hogy legyen lehetőségünk arra is, hogy külön tároljuk a gyerek félig megrágott szendvicsét a térképtől, a szemceruzákat a mobiltelefontól, satöbbi.
Ez azonban csupán kukacoskodás részemről: amellett, hogy azt gondolom, lehetett volna egy picivel még jobb, még okosabb a 3008 belső kialakítása, azt is gondolom, hogy ez az autó nagyon is jó úgy, ahogy van. És akkor még el sem indítottuk.
