Tán ergonómiai bakiként lehetne felróni az autó különféle beállításait kezelő nyomógombok elhelyezését. Teljesen rejtett helyen, a bal térdünk előtt vannak. Mentségükre legyen mondva, hogy relatíve ritkán kell nyomkodni őket. A bajuszkapcsoló végét pöcögtetve minden aktuális adatunkat megjeleníti a központi kijelző.
Természetesen ez a Peugeot is megkapta az üveglapra vetített Head-up Display-t az előttünk haladóval való ütközésig hátralévő időt kijelző rendszerrel egyetemben. Szerencsére ez az állandóan villogó, dugóban idegesítő funkció kikapcsolható. Aki nem látja, mennyire van az előtte haladótól, az lehetőleg ne vezessen hétszemélyes egyterűt.
Bilikék tesztautónk ötüléses volt, ennek köszönhetően borzalmas méretű csomagtérrel rendelkezett. A gyár 679 illetve 823 literes értéket ad meg, ülésállástól függően, kalaptartóval. A hétüléses változat némileg kisebb 678/763 literes, természetesen ötszemélyes konfigban. Érdekes módon sehol sem említik, mekkora a csomagtér, ha heten utazunk, de aki 210-250 literre tippel, nem lesz messze a valóságtól.
A vezetőülés – bár gerinctámasz nélküli – kényelmes, nem túl kemény és hál' Istennek elég hosszú ülőlapja van, újabban mintha kiment volna a divatból a jókora fotel. Az üvegtető átka az elrabolt fejtér: az üléseket legalsó pozícióba állítva csekély 3-4 centiméter hiányzott a koppanásig. A C4 Grand Picassót birtokló kolléga szerint sokkal személyautósabb a kormány mögötti pozíció, én hiszek neki, engem is inkább egy SUV-re, mintsem egy GMC Vandurára emlékeztetett. A kartámasz együtt dől a háttámlával, a kormányt is mozgathatjuk a szélrózsa minden irányába, így tényleg könnyen kényelembe helyezhetjük magunkat.
A sok kis zsizsegő-csörgő apróságot van hová elhelyezni, tárolórekesz köröttünk az egész világ. Összesen 48 liternyi rakodóhelyre akadhatunk, ebből a prímet a középső odú viszi. Hajlékony, kínai gimnasztáknak még az ebédes csajkát is beadhatjuk oda. Akad tároló a talp alatt, a csomagtér aljában is 60 liter, a térdek előtt, mindenütt. A vezetőoldali kapaszkodó szemüvegtartó is egyben, ötletes.
Nem lesznek gondban a mögöttünk ülő hármak sem, hiszen üléseik külön-külön mozgathatóak, támlájuk dönthető és ha nem is óriási, de elegendő lábteret kapnak. A két szélsőnek asztalka is jutott, a jobban felszerelt modellek pedig megkapják a hiper-szuper média rendszert (Video-pack), amelyhez jár két – fejtámlába integrált – 7 collos monitor és Bluetooth headset is, így a két audio/video-bemenetet kihasználva egymást nem zavarva tévézhetnek/nyomhatják a GranTurismót a srácok. A JBL hifi opció.
Az ülések a beltér elrendezésének számtalan variációját kínálják, egy pillanatra még Rubik Ernő is összevonná a szemöldökét, ha látná. A leghátsó sor megközelítése mindig is problémát okozott az MPV-k esetében. A gondot ügyesen orvosolták, a középső ülések ülőlapja is felpattan, majd az egész ülés előrecsúszik, így már messziről is beugorhatnak a gyerekek, bemászhat a nagyi.
Meglepő, de kisebb termetűek akár egy hosszabb túrát is vállalhatnak a padlóból kihajtható üléseken. Márpedig utazni, hosszú távokat gyorsan, kényelmesen és csendben letudni sosem volt ilyen könnyű.
A kétliteres HDi kulturált, dízelhez képest finom járású és kellemes karakterű. A meglepően pontos, egész jól kapcsolható hatfokozatú váltóval jó összhangban van, nem kell fölöslegesen zavarni mindenféle fordulatszámokkal, már kétezertől megkapjuk a 340 newtonmétert és még azelőtt elváltunk, hogy a hangja kellemetlenné válna. Ezzel a motorral 9,9 alatt van százon az 5008-as, 5-7,5 litert fogyaszt és 195 a vége (tényleg), kinek kell több?
Az erősebbik, 1,6-os benzines sem megy rosszul, de kéri a fordulatot, öt-hét személlyel már nagyon szomjas lehet, nehéz dolga van annak, aki a gyári 7,8-as vegyes fogyasztást tűzi ki célul.
A rugózás és lengéscsillapítás komfortos, de kanyarban sem dől ijesztően a karosszéria, az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkar, torziós stabilizátor egy használható kompromisszumot ad. A 302 milliméteres első és 268-as hátsó tárcsafékek jól fogják meg az 1536 kilós testet.
Bár próbautunk során az itiner és a navigáció nem mindig tartott egy irányba, azért kellemesen andalogtunk a gyönyörű tájban. Nagy önbizalomra vall a sok szerpentines szakasz, de különösebb meglepetés nem született: nagyobb tempóra mindenféle drámától mentes alulkormányzottság volt a válasz, amit a kikapcsolhatatlan elektronikus segédek azonnal korrigáltak. A Peugeot 5008 messze nem erre való, a 164 centiméter magas batárt nem a rázókőre dobáljuk, hanem élvezzük magát az utazást, barátostul, családostul.
A kilencféle színben kapható Peugeot 5008 várhatóan jövő év márciusában jelenik meg a hazai piacon. Az árak egyelőre nem ismertek, de a képviselők elmondása szerint mindenképpen a konkurencia szintjére szeretnék belőni azokat. Nem mindegy ugyan, hogy egy ötsebességes kézi váltóval szerelt ötüléses, szívó 1,6-os alapmodellről, vagy egy minden földi jóval megszórt, bőrkárpitos, hétszemélyes, 163 lóerős verzióról van szó, de várhatóan az Opel Zafira-VW Touran-Renault Scénic-Ford S-Max kemény ellenfele lesz, hiszen már az alap felszereltségi szint is tartalmaz mindent, amire az átlagos felhasználónak szüksége van (biztonsági kütyük, klíma, három Isofix-rögzítési pont).
Remélhetőleg a konkurenciaharcból a vásárló jön ki jól. Válság van, eljött az olcsó és jó minőségű autók ideje. Feltéve, ha sikerül összehozni.
