Rutinos tesztolvasóknál bevett szokás, hogy rögtön a cikk végére kattintanak, megnézik az árat és a verdiktet, majd billentyűzetet ragadnak, hogy leírhassák, mit és mennyivel jobbat is lehet venni azért a pénzért.
Segítek nekik. A tesztre kapott BMW 120d Coupe ára 9 291 600 forint, ami sok, és természetesen azt ajánlom, hogy vegyenek inkább Volkswagen Sciroccot vagy Mégane Coupe-t, mindkettő több extrát, legalább annyi komfortot és helyet ad kevesebb pénzért, ráadásul ugyanolyan gyorsak.
Én maradok az 1-esnél.
Megmagyarázni és miérteket keresni sokszor felesleges, de most mégis megpróbálom. Kicsit magamon is elcsodálkoztam, hiszen papíron egy egyes BMW semmivel sem tud többet, mint hasonló motorral szerelt konkurensei. Aztán elüldögélünk, noch dazu, közlekedünk egy kicsit, miközben féltjük, hiszen közel tízmilliós autó ez, és azon kapjuk magunkat, hogy ha a kutas megkérdi, milyen, akarva-akaratlanul egy halk „hát, izé, egész jó”-t motyogunk az orrunk alatt.
Természetesen tudjuk, hogy messze nem tökéletes, és ebben a formában inkább csak tartozék, mintsem praktikus autó. Négyszemélyes, valójában kettő, ez egy kupénál azonban nem bug, hanem feature, hátra csak a félnedves, sikongató kolléganőket rakjuk ebédidőben. A sushi bárig kibírják. Undorító, nyálas yuppie-nak néz minket minden rántotthús-matricás, az aktívabbja meg is köpköd, alanyi jogon jár nekünk a "Köcsög vagyok" billog. Idehaza.
Ebbe gyorsan belerázódunk, kellő fenntartással kell kezelni az ilyesmit. Valójában az a baj – és erről meg vagyok győződve –, hogy titokban (most húzza ki a billentyűzetet a gépből) mindenki szeretne egy BMW-t. Elég, ha mondjuk az utóbbi 20 év modelljeit vesszük számba. Kezet a szívre ortodox hondások, audisok, mercedeszesek! Itt, szerkesztőségen belül is akad nagyon márkahű ember, de tudom, hogy pl. Papp Tibi is lecserélné az Avensist egy kombi hármasra, Karotta vagy Tóth Zoli kollégám, a Corolla-imádók sem gyújtanának fel egy 645i-t vagy egy E46 M3 CSL-t.
Ezzel nincs is semmi baj, de még mindig nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, a trükkhöz, amivel sikerül sok pénzt kihúzni a vásárló zsebéből, mondjuk egy ilyen 120d-ért.
Pedig – véleményem szerint – a megoldás egyszerű, mint a lejtő. Vonatkoztassunk most el az SUV-5 GT-vonaltól és rájövünk, hogy a BMW személyautóiban mind a mai napig megvan a gyermekként képzelt limuzinnak, kombinak vagy kupénak a sziluettje: az autó maga. Mint ebben a 120d-ben.
Nézzék meg oldalról. A 4 méter 30 hosszú karosszéria és a két méter hatvanas – jókora – tengelytáv aránylag kompakt méretet és a függőleges tengely körüli stabilitás ígéretét hordja magában, a feláras, de hál' istennek diszkrét krómdíszek pedig szépen kiemelik az utasteret. A tömpe orr, hosszú motorháztető és a hangsúlyos csomagtartó mintha elhúznák az autó optikai közepét hátrafelé, ez adja a dinamikus, nyomulós megjelenés java részét. Csikóssal súlyos vitánk volt. Számomra az elnyúlt forma a kupé – a Mégane, Scirocco maradjon csak hot-hatch, azoknak hátfala van, ennek feneke.
Nyomják el harmadik ásításukat, már tényleg csak egy apróság, egy kis titok. Figyeljék meg az első kerék középpontja és a géptető közötti távolságot. Próbálják megjegyezni, majd nézzenek szét az utcán parkoló autók között. Látják a különbséget? A BMW-knél a többiekhez képest kisebb. Jómagam is értetlenül álltam a borzalmas, laposra vasalt, ormótlan kerékjárati ívek előtt egy-egy Peugeot 308 vagy Honda Accord láttán, aztán megszoktam őket. De attól még elég ronda formai elem, ráadásul az egész orr-részen sokat emel, a kerekek elvesznek a kerékjárati ívekben, mindenütt a sok céltalan, lapos lemez.
Paradox módon mások külsőre már tankszerűbb autót gyártanak, mint maguk a németek. Persze hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy a 120d coupé 1450 kilóját elfújja az első szellő. Azt nem, de így elegánsan masszívnak, merevnek hat.
Olyan is. Bár ízlésről vitatkozni meddő dolog, elkötelezett alfettás ismerősöm egyszerűen szépnek mondta, míg ortodox BMW-s barátom csak megvetően a szája sarkába tolta cigarettáját és legyintett egyet.
Papp Tibivel kávézás közben boncolgattuk a "mitől prémium egy autó" témát és megegyeztünk abban, hogy javarészt az aprólékos, atomig anyagba túró pöcsöléstől-molyolástól, amit egy-egy modellbe fektet a gyártó. Mifelénk lehetetlen ezt megérteni és megértetni, amíg a háromezer forintos kenyérsütőt vesszük meg a tizenötezres helyett, azzal érvelve, hogy ugyanúgy Kínában készült. Majd kollektív marhának tartjuk az új Audikkal, Mercikkel, BMW-kkel furikázókat.
Na, nem arról van szó, hogy egy ilyen prémium autóban nem akad kemény műanyag, mert bizony akad, abból van a kesztyűtartó, a kormány szintje alatti részek. Olcsó? Lehet, de egy pillanatig sem érezzük annak, hiszen a kemény és puha anyagok textúrája, színe, de még a tapintása is egyforma. Át vagyunk verve, de jól esik.
