Az Evo-arcra ráindulnak a lányok?
Európában igazi lúzertörténetbe csapott át a Mitsubishi szereplése, amikor összefogtak a Mercedesszel, és megkérdezték tőlük, hogyan kell vicces kisautót csinálni Európának. A németekből összeválogatott gegcsapat kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha a váltókart türkiz vécépumpának álcáznák, és ez a motívum máshol is visszaköszönne. Sajnos a német költségrészleg a japán fejlesztőket leugatta, szóval ennek a Coltnak az előző generációja nem volt túl jó.
Pedig a régi Colt a legjobb kiskocsi is lehetett volna, amivel tán a Honda Jazzt is eladhatatlanná tehették volna. Közel négy méter, óriási utastér, egyterű-jellegű variálhatóság. Csak az apróságok agyonvágták: a gagyiszürke belső a türkiz budipumpával, az embert intenzíven fojtogató biztonsági öv, a vádlit vágó pohártartó nem tette túl kívánatossá. Aztán ott volt eleinte az 1,3-as motor, a gázpedál legfeljebb a vezérműhang intenzitását volt képes szabályozni, amúgy a motor rugalmatlan volt és kelletlen. És a japános finomság tökéletesen hiányzott belőle.
Szóval kicsit féltem az újtól.
Mi tagadás, elég markáns az új orr, pont olyan, mint az Evo X-é. Igaz, az ember szemmagasságából nézve nem annyira markáns, csak ha lehasalunk – talán a Colt orra nem elég nagy hozzá, de legalább látványos a változás. Ahogy hátul is, bár azt legfeljebb a költségtakarékosság teszi megmagyarázhatóvá, hogy a magasra felfutó lámpatestből mindössze egy kis kocka maradt.
Megszoktuk már, hogy a mai faceliftek kimerülnek néhány új krómcsíkban, ehhez képest a Mitsubishi tényleg kitett magáért, ekkora erőfeszítésből a Toyota a teljes modellpalettáját megújítaná. És akkor még nem is láttam a belét, amit sikerült egyetlen jó húzással emészthetővé tenni. A régi halványszürke-türkiz kombinációt lefeketítették, és lám, egész emberes lett. Mondjuk, tudhatták a Mitsubishinél is, hogy jól áll neki, mert a turbós CZT-é régen is ilyen volt.
A sallangok eltávolítása a hátsó üléseknél folytatódott. Ezeket régen tologatni lehetett előre-hátra, sőt, kivenni, mint egy egyterűben. Ehhez képest most csak előrehajtogatni lehet. Zokoghatnék, hogy mekkora veszteség, de ki a fene használja ezt ki? Aki egyterűt akar, az nem kisautót vesz. Aki variálni szeretne, lejjebb teheti a kalaptartót egy szinttel, és ott a csomagtérpadló alatti rekesz, élvezkedjen. A legjobbat még nem is mondtam: az első ülések támlája teljesen előrehajtható, ami az utasülésnél érthető is, ha valami hosszú dolgot akar hazavinni az ember. De hogy a vezetőét miért lehet? Tudja a fene. Akkor vettem észre, amikor a fotózáskor vissza akartam állítani függőlegesbe, de előrevágódott, és a fejtámla rátámaszkodott a dudára. Ez szokatlan fícsör, de ismerjük el: a variálhatóságból elég ennyi egy kisautóhoz.
A Colt alap pozitívumai így is megmaradtak. A hátsó sorban gigászi a hely, saját magam mögé úgy befértem, hogy a térdemtől egy tenyérnyi maradt a támláig. Elöl az ülések viszont csak keskenyebb embereknek jók, legalábbis széles hírszerkesztőnk, Assur panaszaiból erre következtettem. A kormány nem állítható tengelyirányban, változatlanul csak a magasságát lehet szabályozni, és a kilátás oldalt-előre borzalmasan rossz a vastag dupla A-oszlop miatt, de hát ezt nem lehet egy szimpla facelifttel megoldani. Sajnos a vérszomjas pohártartó is maradt.
