Megvolt: Toyota iQ 1.3 VVT-i

A dízel iQ már járt nálunk, de valahogy kimaradt az életemből, ezért aztán amint megérkezett, gyorsan lecsaptam erre a benzinesre. Mindenki dicsérte, és mint utólag kiderült, ha nagyon kötözködős hangulatban vagyok, akár három hibáját is fel tudnám sorolni. Pedig nem vagyok a műfaj nagy barátja. Legalábbis addig nem voltam az, amíg a városi tökmagautók egyet jelentettek a Smarttal. És azért nem voltam odáig értük, mert nem láttam alátámasztva az árukat. Igaz, a második generáció már nem olyan gagyi, mint az első kiadás volt.

Aztán mostanra a Toyota alaposan megrágta ezt a minikocsi kérdést, majd kiköpte ezt, és meglepődtem, hogy mennyire jó a végeredmény. Annyira, hogy még az árát is elfogadhatóbbnak találtam, ha egy olyan világban gondolkodunk, ahol egy család a jövedelméből el tud költeni 3,5-5 milliót egy második autóra. Vagy a jól szituált szülők egyetemista gyereke első kocsira. Eddig Minit, Fiat 500-ast, netán Alfa Mitót, vagy Smartot vett. Mostantól törheti a fejét, alaposan. Hogy min? Egy Aygón? Ugyan, az a marketingajándék-kategória ehhez képest. Az iQ kicsi, de valóban tud annyit, mint egy jó autó.

Leszámítva a hosszát. De ez a vezetőülésből nem látszik, ha előre nézünk. Nekem határozottan olyan érzésem volt már az első pillanatban, mintha autóban ülnék, és nem egy emberszállító kapszulában. Sőt, határozottan Urban Cruiser déjà-vu kerített a hatalmába, mert nagyjából ugyanúgy áll a szélvédő és a két tetőoszlop.

Grafikusunk, Tom el is készítette az Urban Cruiser zsugorításával az iQ-t. A közepéből kellett kivágni egy darabot, meg picit tömpébbre vágni az orrát és a popóját. Szép munka, nem?

Nem állítom, hogy ez műszakilag megállja a helyét, de tény, hogy maga az a hasáb, amiben ülünk, nagyon hasonló a városi terepjáróéhoz, csak rövidebb. Gondolom, ez az autógyártásban nem úgy működik, mint a repülőknél, ahol bevett dolog a cső hosszával variálni. Így születik ugyanakkora fesztávval az Airbusnak a rövid A318-tól a hosszú A321-ig egy csomó altípusa.

Viszont az mégis jó dolog, hogy a két első ülés normális távolságra van egymástól, de az ablakra sem vagyunk rátolva. Vagyis elfér két széles ember is. A hátsó székek nagyjából annyira hasznosak, mint a Porsche 911-esben: semennyire. Persze Houdini mai utódai betuszkolhatók az anyósülés mögé, amit jól rátolhatunk a műszerfalra, hogy legyen egy 27-es cipőnyi lábtér. A vezetőt ellenben lehetetlen annyira előrepasszírozni, hogy ember beüljön mögé. Ezek a realitások, én kapásból úgy közlekedtem vele, hogy lehajtottam a hátsó székeket, így már lett egy kisautónyi csomagtartó, és slussz. Megmondtam a feleségemnek, hogy most pár napig ne tervezzen menést a gyerekkel, amíg az autónk az irodánál parkol.

Hát ezért nem jó első autónak.

De másodiknak fantasztikus. Egyrészt felszámolja azt a gyomorgörcsöt, ha be kell menni a belvárosba, szűk utcákon közlekedni és parkolni. Mert az iQ elképesztően apró helyekre be tudja magát fúrni: ahová le lehet telepíteni két tojtojbudit, ott már az iQ is elfér. És elképzelhetetlenül pici helyeken is képes egy íven megfordulni. Tényleg könnyű jól éreznie magát az embernek, ha előtte valami nagy batárral járt.

Bár ezt nagyjából egy Smart is tudja.