Teszt: Chevrolet Cruze LT 2,0 D Aut

Mennyire jó beülni egy olyan autóba, ami eleve szedánnak készült? Nagyon! Lehet, hogy az öregedés is belejátszik, ahogy már a rádiót se kapcsolom el reflexszerűen, ha rázendít Horváth Charlie, de az biztos, hogy hiába rakták Astra-platformra, a Cruze egyáltalán nem olyan, amilyenek az Astra szedánok lenni szoktak. A Thaliával, az előző Fabia szedánnal, esetleg az előző Honda Cityvel végképp nem lehet egy lapon említeni. Sem külsőben, sem belső dizájnban, sem érzetben.

A szedán általában is olyan kategória, amelyet létjogosultságában nem nagyon értek, de a Cruze egy kicsit közelebb hozta. Valahogy át lehet érezni benne a szedánságot. Papp Tibi azt mondta, olyan érzése van benne, mint amikor a 90-es években Münchenben beült egy Mercedes taxiba. Alulról húz, hamar felváltogat, kényelmes és kellemes, meg persze hangos – könnyen lehet, hogy másfél évtizede a középkategóriás dízel Mercedesek még valahol itt tartottak hangszigetelésben.

Ha már szóba került az Astra-platform, én ugranék is egyet, és beltérben inkább az eggyel nagyobb Insigniával küldeném szembe: elöl nincsen benne kevesebb hely. Talán még hátul sem. A beltér nekem teljesen rendben van. Pista (a palóc) károgott egy kicsit, hogy szerinte a könyöklő bőrét színben nem az ajtókárpit, hanem az ülés szürkéjéhez kellett volna igazítani, de ne legyünk már nevetségesek. A műszerek számlapjainak tipográfiája kékes derengése nekem már kicsit túl modern is, de mindenképpen szép, ahogy az Astrából érkező monitor grafikája is ízléses.

Igaz, a navigáció POI (érdekes pontok) menüpontjában nincsenek parkolóházak, vannak viszont imahelyek (!). Úgyhogy elakadásjelzővel odaszúrjuk a Cruze-t a dzsámi elé, odabent elmondunk egy imát Allahhoz, hogy ó, adj uram egy parkolóházat a közelben, és ha szorgalmasan nyomtuk a dzsihádot, nyilván minden megoldódik. A szoftverfrissítés sem mehet a legflottabbul, hiszen a navi a Margit híd felújításával még nincs tisztában, pedig az is csak bő fél éve van lezárva.

A szín- és formavilággal és a beltéri anyagokkal nekem semmi bajom; egyetlen helyről harsan egy határozott koreai jó napot kívánok (annyong haseyo - 안녕하세요), és az a műszeregység árnyékolója. No, az tényleg valami hamisítatlan, régi koreai alkatrész.

Nagyon jó a futómű: az autó egyrészt jól ott van az úton, másrészt nem rázza ki a lelkünket, mint az árnyalatnyival sportosabbra vett Insignia. Mindennapi használatra nekem inkább ez a fajta kompromisszum kéne sportos és kényelmes között. Viszont korunk pestise, a törésteszttéboly miatt borzalmasan vastag valamennyi tetőoszlopa. Az elsők se semmik, de a B oszlopok ott középen már tényleg brutálisak.