Van olcsóbb a szlovák rendszámnál: az angol
Használt: Toyota Avensis 1.8 VVT-i T3x Angliából
Az Egyesült Királyság fura autópiac. Az emberek jövedelméhez képest az autó lényegesen elérhetőbb árucikk. A helyben gyártott középkategóriás autók értékvesztése kábé olyan óriási, mint nálunk a Suzukiké. Ilyen ez az 1,8-as Avensis is: mivel jobbkormányos, nem lehet tömegével Ukrajnába vagy Romániába exportálni, a tulaj legfeljebb abban bízhat, hogy valami bevándorló lecsap rá. Mondjuk, egy magyar.
Csakhogy, ha már megvette ez a bizonyos magyar, akkor miért ne jöhetne haza vele? Tudja, mennyiért kapná meg ugyanezt otthon, százezer kilométerrel visszatekerve. Úgy 2,1-2,4 millióért. Ráadásul Gábornak volt már egy ilyen Avensise. Egészen addig, amíg egy jobbról előzős barom totálkárosra nem törte.
Ha ilyenkor az ember építkezik, jobban megnézi, mennyit költ a következő autójára. Abból, amennyi pénzt erre szánt volna, még egy viszonylag fiatal Corolla sem jött volna ki, maximum egy Swift.
Csakhogy, Gábor agyalós ember. Lakik kint rokona Angliában, és rendszeresen jár ki hozzá, ismeri a helyi használtautó-árakat. Már egy ideje rágódott rajta, hogy van-e az a pénz, amennyiért jobbkormányos autóval közlekedne itthon. Mivel járt ilyennel elég sokat, úgy döntött, hogy van. Aztán a feleségét is meg kellett győznie erről, ami nehezebb projekt volt, de sikerrel zárult.
Az érvek között fő helyen szerepelt, hogy a kedvenc Avensisből egy megkímélt, keveset futott, 1,8-as benzinest körülbelül 800-900 ezer forintnak megfelelő fontért lehet megkapni egy magánembertől. Feltéve, ha gyorsabb vagy, mint a helyi nepperek. Mert a nepper Angliában is nepper, és a korosodó, nem dohányzó bácsik autóira kegyetlenül lecsapnak, aztán pár nap múlva úgy százezerrel drágábban árulják tovább (szigorúan változatlan futásteljesítménnyel, az ám!). Bár, még így is vastagon megérné, de ha már spúrkodunk, akkor legyünk következetesek – nepper kilőve a táplálkozási láncból.
Gábor bújni kezdte az angol hirdetési oldalakat, leginkább az Autotradert és a Gumtree-t, beállította a maga keresőkritériumait, és várta, hogy mikor kerül a hálójába a neki megfelelő autó. Időnként bekerült, de nem sikerült rögtön az elsőt megvenni, nagyjából a harmadik autót csípte meg a kinti rokon. De azt nagyon. Ez bele tellett úgy két hónapba, de az autó, akkori árfolyamon úgy 860 ezer forintból megvolt. A paraméterek: Avensis II. 1.8 VVt-i, 2003 decemberéből, öt ajtóval (mert az angolok nem hülyék, alig vesznek szedánt), automata klímával, 110 ezer mérfölddel. És Angliában ez tényleg annyi, kőkeményen meg lehet bukni a futásteljesítmény manipulálásával.
Amikor itt tartottunk a történetben, kissé a szívemhez kaptam. Igaz, a kocsi adminisztrációját el kellett intézni, ki kellett menni érte repülővel és haza kellett hozni. Gábor ezt egybekötötte egy angliai nyaralással, ha már ott járt. Kirepült fapadon, elintéztek mindent, kifizetett kéthónapnyi biztosítást, hazavezetett, tankolt, kompolt, megszállt, evett, és a végén számolt. A hatéves Avensis így is megállt egymillió alatt. Nem rossz, ugye? Ennyiért itthon még az első generációs Avensisből is csak a legszánalmasabb példányokat lehet megvenni.
Nullaablakos ügyintézés
Amíg a magyar hatóságok egy ideje az „egyablakos ügyintézés” jelszóval nyomnak le egyre több költséget és bürokráciát a torkunkon, addig az Egyesült Királyságban szóba sem kerül semmiféle ablak. Teljesen értetlenül néztek Gábor rokonára például, amikor az átírás költségei felől érdeklődött: „Fizetni? Azért, hogy a nevemre írjanak valamit, ami az enyém? Hát ezért fizetjük az adót, nem?!” Maga az átírás meglehetősen egyszerű: a régi forgalmin kitöltik a vevő adatait, kettétépik, az egyiket elküldik postán a nyilvántartónak, a másik felével pedig az új tulaj közlekedik, amíg meg nem jön az új. Aztán megjön, persze ingyen.
Aki figyelt, észrevette: eredetiségvizsgálat sem volt. És a résen lévők az okmányirodát sem észlelhették, mert ilyen helyre nem kell menni.
Kötelező biztosítást viszont kell kötni, továbbá súlyadót és úthasználati díjat is kell fizetni. A rendszer egyszerű, az ember kap postán egy kódot, azzal felmegy a vonatkozó weblapra, ahol kártyával kifizeti a cechet. Ha egyben kifizet egy teljes évet – tessék megkapaszkodni! – kedvezményt kap. Aztán megérkezik a matrica, amit fel kell ragasztani a szélvédőre, szintén postán. Gábor akkor is meglepődött, amikor a magyarországi bónuszát elfogadták a kötelező biztosításhoz. Egyébként egy Tesco nevű műintézményben kötötte, ahol egy remek konstrukciót talált: még az üvegkárát is fedezik. Úgy még olcsóbb, ha megadott személyek vezethetik kizárólag az autót, esetünkben az üzemben tartó, Gábor és neje. Szóval, ha kárt okoztam volna, amikor kipróbáltam az Avensist, zsebből kellett volna pengetnem a felelősségi károkat. Óvatos voltam. Nagyon.
A második oldalon: a jobbkormányos lét nyűgjeiről, a költségekről, továbbá a kötelező angliai nyaralásról. Lapozzon!
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
