Én már azt sem értem, mi szükség van erre. Miért kell egy könnyűpáncélosra sportosságot erőltetni? Aki szemrebbenés nélkül kidob az asztalra húszmilliót, az valószínűleg megengedhet magának mellé még egy Porschét. Vagy egy Caterhamet. A félnapos próba alatt még a dobhártya-csiklandozó hangú, V8-as benzinessel sem éreztem semmi késztetést a száguldozásra, padlót is csak a tudományos alaposság és az újságírói kíváncsiság jegyében nyomtam. Pedig 5,7 másodperc alatt gyorsul százra, viszont harmadgázon is könnyedén elintéz mindent, még a V6-os TDI is. Akkor meg minek erőlködjünk?
Persze érezni, hogy rengeteg időt töltöttek a futómű, a légrugózás, az összkerékhajtás, a váltó- és a motorvezérlés finomításával. A rendszereket sportos üzemmódra kapcsolva annyira könnyeddé és agilissé válik az A8 mozgása, hogy egy fél tonnát simán letagadhatna. De a hallható motor, a csikorgó gumi és a fékezés közben bólintó utasok annyira nem illenek hozzá, mint zúzós heavy metal az Operabálhoz.
Hiába kanyarodik közel semlegesen, hiába tapad úgy, mintha az aszfalthoz vulkanizálták volna, hiába gyorsul sportkupékat megszégyenítő vehemenciával és hiába lassul úgy, mintha a középső pedál fékezőernyőt is nyitna. Mindez a messzi távolban történik, parancsaink közvetítők hosszú során keresztül jutnak el a gumikhoz, ahonnan a visszajelzések ugyanilyen áttételesen, többszörösen tompítva érnek vissza hozzánk. Eszement gyors, de egyáltalán nem sportos.
Ha rendeltetésszerűen használjuk, erőltetés nélkül, lendületesen vezetjük, akkor a kezünk alá dolgozik, mint egy szorgos kukta a Michelin csillagos konyhában. A váltásokat egyedül a fordulatszámmérő ugrálása jelzi, hangokat csupán a gumik irányából, onnan is csak a messzi távolból hallani. A kényelem tökéletes, ha a futóművet nem kapcsoljuk sportos üzemmódra, akkor még a rugózás is a stuttgarti konkurenciát idézi. Apropó konkurencia. Vajon jobb az A8, mint az új 7-es BMW, az átdolgozott S-osztály vagy az LS Lexus? Melyik a finomabb: a ropogós kacsasült, a marha-steak, a grillezett lazac vagy a báránypecsenye? Na ugye.
Bármennyire is szerettem volna, hiába kérdeztem meg a bemutatón több gyári embert is, nem sikerült kideríteni, miért késett az A8 bemutatása. Egyes pletykák szerint már tavaly Frankfurtban ki szerették volna állítani, de ezt a gyáriak cáfolták. Amikor rákérdeztem, hogy mi volt a késés oka, csak annyit mondtak: ez volt az eredeti terv, mindig is így, először Miamiban szerették volna bemutatni. Pont úgy válaszoltak, mint az aggresszív kismalac a viccben, miután eldőlt a biciklivel. "Én így szoktam leszállni."
Végeredményben persze mindegy is, hogy mi volt a késés oka: a lényeg, hogy az A8 egy kifejezetten jól sikerült, harmonikus, egy csomó érdekességgel, különlegességgel telezsúfolt autó lett, aminek minden esélye megvan arra, hogy végre kilépjen a két nagy vetélytárs árnyékából és statisztából főszereplővé váljon. Én az audisok helyében ezt a sportosság dolgot nem erőltetném, inkább minden potenciális vevőt az A8-próba előtt turistaosztályon reptetnék egy kicsit. Megtanulnák értékelni a különbséget.
