Minden gyár csak addig esküdözik, hogy ilyen vagy olyan autót nem fog gyártani, amíg a fejlesztők el nem készülnek vele. A BMW is addig szidta a hibrideket, amíg nem lett neki, és a Peugeot megmondta, hogy nem lesz olyan autója, mint a Citroën Grand Picasso. És voilà, itt van.
Az ember nem tudja, hogy mit vegyen a Peugeot-nál, ha hét ülésre van szüksége, elvégre ott a 308 kombi pótüléses változata (SW), a hátsó zugokból biztos kisöpörhető még egy 807-es, bónuszként pedig ott a Partner, aminek a csomagtartója kis beruházással szintén utastérré válhat. És akkor még nem is említettem az Expert Tepee-t.
Tényleg zavarba ejtő a választék, nem is tudom, hogy mi szükség az egészre. Persze a marketingesek meg tudják magyarázni. Feltéve, hogy tényleg azért vesznek ilyesmit az emberek, mert szükségük van rá. Szerintem nem vagyunk ennyire szaporák, leginkább reptéri és bulitaxizáshoz ideálisak az ilyen autók.
Pláne így, hogy itt van az 5008, amitől már valóban kezd összezavarodni a fejemben a sok nyolcas, meg nulla, amit mostanában névadáshoz használnak. Nem nagy baj ez, de lassan már inkább beletörődnék, ha találomra felütnének egy francia szótárat, és inkább adnának valami hülye nevet neki. Tegye fel a kezét például az, aki hirtelen fel tudja idézni a Peugeot 3008-ast – Peugeot-alkalmazottak azonnal tegyék le! Így már nem maradtunk sokan.
A hagyományos Peugeot-nullák megkettőzése ahhoz kellett, hogy egyre több modelljük lehessen. Noha a 911-es Porschét is nekik köszönhetjük, mert a franciák megfúrták, hogy 901-es legyen. Az ősi urban legend szerint azért ragaszkodtak a középső nullához, mert ez volt a luk a kurblihoz. A két nulla ilyen szempontból már problémás, még szerencse, hogy azóta elterjedt az önindító.
Ezt leszámítva nem sok rosszat mondhat az ember az 5008-ról, amit kapásból a hátsó üléseken kezdtem kipróbálni, amikor a Műcsarnok mellől elindultunk Nógrád megyébe. Elvégre, a vezetési élményt nem a buszokhoz osztogatják, pláne nem 1,6-os dízelmotorral és automatizált váltóval. A lényeg az, hogy guruljon.
A hátsó ülések elég kemények, van elég hely, de kicsit zavart, hogy a tálcák pont a térdemnél voltak – ez itt a gyerekszakasz, egyértelműen. A kemény ülésen amúgy a biztonsági gyerekülések is stabilabban állnak, akkor is, ha nem Isofixet használ az ember. A székek nem túl terjengősek, elvégre mindegyik egyforma, külön tilitolizható, hajtogatható, állítható. Kivenni nem kell őket, ha az ember a csomagtartót akarja megnövelni, a székek szépen előrehasalnak, úgy, hogy a rakfelület sima legyen. Sőt, még az anyósülés támlája is előrehajtható, ha minden kötél szakad.
A középső sorban üldögélve az tűnt fel, hogy egészen halk az autó menet közben. Igazából teljesen normál hangerővel lehetett beszélgetni az elöl ülőkkel, ami arra utal, hogy nem csak a hangszigetelés, hanem az utastér akusztikája is egészen jó. Ami még meglepett az Erdőtarcsára vezető úton, hogy a futómű milyen jól rugózta ki a hatalmas lukakat. Pedig nem bólogat-billeg az 5008, nem is zötyög az elhullajtott tízforintosokon, pont jó.
Gondoltam, egy sorral hátrébb is kipróbálom, általában a hatodik és a hetedik ülés a büntető szakasz az ilyen egyterűekben. A hátraszállásnál majdnem kisebb balesetet okozott, hogy gyanútlanul meghúztam egy kart a középső ülésen. Ettől a szék ülőlapja felcsapódott, majdnem fejbevágva a nekem segíteni akaró PöZsófit, akinek az a dolga, hogy segítsen az újságíróknak. Amúgy, nem rossz ötlet, mert így egészen előrecsúszik a szék, és lazán be lehet mászni leghátulra.
Persze itt már nem egy kéjhömpöly az utazás, de ha egy hétüléses Touran, egy Zafira, netán egy Mazda 5 leghátsó ülései és e között kellene választanom, a Peugeot-ra szavaznék. Elég egy kattananásnyit előrébb húzni az előttem lévő széket, és elfér a térdem, a fejem nem fúródik a tetőbe, és a szék lényegesen puhább egy kazánlemeznél. Ilyen pozícióban ennek már örülni kell, tessék nekem elhinni. Még puha, kárpitozott könyöklő is van leghátul, oldalt.
Tőlen szokatlan végeredmény a dízel/benzines csatában, szigorúan az 5008 vonatkozásában. Lapozzon!
