Vannak autók, ahol nagyon nem mindegy, melyik motorral veszi őket az ember. A Venga is ide tartozik: az autó jó, csak nem ezzel az 1,4-es dízellel.
Anyám a tavaszi telekjáráshoz kis fogyasztású autót igényelt – ilyenkor nem mehetünk az enyémmel, mert az pazarlás, az övén viszont nincs téli gumi. Két lehetőség volt, a Mazda CX-7 dízel vagy ez, el is képzeltem, hogy elálmélkodik majd anyám, amikor megmutatom neki, milyen keveset fogyaszt a 75 lovas dízel. Végül egyáltalán nem mutattam meg, hiszen ennyi erővel az ő 1,3-as Swiftjével is mehettünk volna, az is nagyjából ennyit eszik.
A formaterv Kovács Miklósé – filozófiájában hasonlít is a Cee'dre.
A Cee'dnél persze markánsabb, legalábbis szemből, ahonnan a Vengának kellemes, aranyosan morcos, de alapvetően hűséges mackóarca van. Oldalról már elég amorf rakás a Venga; sarkakba tolt kerekekkel, nagy belső térrel, de négy méternél alig hosszabb karosszériával mást nem nagyon lehet összehozni. Parkoláskor csak arra kell ügyelni, hogy reggel majd szemből pillantsuk meg az autót: mindenféle pozitúrát próbáltam, de csak innen lehet neki őszintén megörülni. Ez a tejeskávémetál se rossz szín. Ugyanaz a szisztéma, mint a Cee'dnél: semmi emlékezetes, ez csak egy autó, de annak elég jó.
A beltér ugyanolyan műanyag, mint a Soulé: plasztik mindenütt. Ha beülünk, nem bántja a szemünket, mert jórészt kellemes textúrájú felületeket alakítottak ki ugyanabból a kemény műanyagból, de ennek is szerepe lehet abban, hogy a Vengában nagyon kellemetlen az akusztika. Mert mitől is lenne kellemes? A félbőr ülésektől? Vagy a dupla üvegtetőtől? Hát igen, bármennyire lehet bírni seggel a Vengát, ha valaki hosszabb utakra használná, gyűlölni fogja: napi több óra a Venga országúti és sztrádaszélzajában megeszi a lelket. 90-nél csak a Berlingo, az Alfa Mito és csodák csodája, a Mini Cooper S kabrió volt hangosabb. Meg a dízel SCUD rakéta, kilövéskor.
A sportos csőműszer nagy divat manapság, mással nem igazán magyarázható, mit keres ilyen holmi egy kis egyterűben, főleg olyanban, ami ily' kínosan vánszorog. Nem figyelmeztet az égve hagyott világításra, és nem is veszi le, simán hagy kiszállni. Tiszta szerencse, hogy mindig visszanéztem rokonszenves mackóarcára egy biztató pillantás erejéig. Aux-, iPod- és USB-bemenet, meg fordulatszámmérő, amivel persze a gyengébbik dízelben a világon semmire nem megyünk.
Viszont élhetőségre nagyon jó. Az ember beül, és azonnal lesz mindennek valami jó helye, telefon, diktafon, napszemüveg, CD, sapka, és még hajigálhatnék szerteszét sok mindent. Az üléspozíció kicsit furcsa, de valószínűleg csak elszoktam a lovas kocsitól és a kis egyterűektől: ahonnan én elkezdeném lázasan lefelé ereszteni, az a legalja.
Finom holmi az érintőképernyős monitor. Ha meg kéne mondani, miért érdemes Vengát venni a jó minőségen és élhető téren kívül, hát ezért. Felette ráadásul van még egy kijelző, amin a navi, a hifi, a tolatókamera vagy a klíma buzerálása közben is láthatjuk, mennyi az idő, milyen dal szól éppen, hány fok van és mennyit fogyaszt az autó.
