Próba: Radical SR4

Kábé a harmadik kanyarban el is határoztam, megyek, mint a barom, lesz, ami lesz. Vicces, hogy egy ilyen autó mekkora előnyt jelent a pályán. Nem mentem valami jól, hiszen életemben először jártam a Pannónia Ringen, ennek ellenére kacarászva hagytam magam mögött a Porschékat, M3-as BMW-ket meg a sok épített versenyautót, amik az aszfaltcsíkon bóklásztak. Olyan egyenlőtlen volt a küzdelem, mintha óvodásokkal kellett volna ökölharcot vívnom.

Az egyenesekben is gyorsabb volt a Radical, de nem ez volt az izgalmas, hanem, hogy sokkal, tizen-méterekkel később tudtam fékezni, mint a rendes, kasztnis autók, a kanyarban pedig mintha mindenki állt volna, úgy kellett kikerülni őket, pedig nem is slick gumik voltak az SR4-en – mint a ringen köröző versenyautók többségén –, hanem semi-slickek.

Lehetetlen visszaadni, micsoda élmény volt. Az SR4 végtelenül gyors, ennek ellenére kezes és könnyen irányítható, alig hittem a saját szememnek. A Radical kizárólag a kanyar bemeneti ívén okozhat gondokat, de nagyon böszme hibát kell vétenünk, hogy ki is ugorjon alólunk, a kigyorsításnál már könnyen kontroll alatt tarthatjuk még akkor is, ha ki-kiugrik a feneke.

Biztos önök is voltak már úgy egy utazás során, hogy valahol, messze az otthontól egyszerre úgy érezték, hazaértek. Így voltam én is a Radicallal. Bár sosem vezettem hasonlóan gyors autót, mégis könnyen elbántam vele, azt is pontosan tudtam, hogy fogjam meg, ha elindul.

Idén a csehek egy kupasorozatot indítanak, melyben SR4-es és SR3-as Radicalokkal lehet versenyezni – utóbbiról majd a cikk végén. Egy SR4 új ára 37 000 euró, de kipróbálhatjuk sokkal olcsóbban is: minden, a pályán töltött óráért 1000 eurót kérnek úgy, hogy ebben a gumik, a fékek és a benzin is benne van, szóval 3000 euróért az ember megy egy vagy két szabadedzést, egy időmérőt és két futamot egy olyan autóval, aminél nem sok gyorsabb van a világon.

Csak a kíváncsiság kedvéért megnéztem a Top Gear teszteredményeit. Ők nem az SR4-est, hanem a 260 lóerős, 1,5-ös SR3-ast tesztelték, de mivel nem megy át a fekvőrendőrön, nem rakták az eredményét a többi közé, hiszen náluk elvileg csak igazi utcai autók küzdhetnek. A Radical 1:19,1-et futott, gyorsabb volt a GT2-es Porschénál meg a Nissan GT-R-nél, még az Ariel Atomnál is.

Ezt nem tudtam, amikor az SR3-ba beültem. Sajnos csak a jobb oldalon tapasztalhattam meg egy cseh pilóta mellett, mire képes a nagyobbik Radical: amikor a kettes elfogyott és a srác felkapcsolt harmadikba, már végem volt. Na, ez már megy úgy, mint az Atom, érzésre legalábbis mindenképpen, ráadásul ezen slickek voltak, szóval teljesen szürreális volt minden, ami abban a pár percben történt.

Gázadásnál belepréselődtem az ülésbe, fékezésnél kiesett a szemem, ráadásul közben az agyam megállás nélkül kiabált: nem lesz jó, későn fékezel, nem fog elfordulni! Aztán mégis jó volt az úgy, és a második körre már én is megértettem, más dimenzióban mozgunk, mint amihez hozzá vagyok szokva. Az SR3 a slick gumikon könnyedén hagyott állva mindenkit, még az SR4-eseket is, olyan volt, mint amikor valami szimulátorban a hiperszuper tuninggépünkkel benevezünk egy kezdő versenyre.

Két apróság a végére, hogy kerekebb legyen a történet és hogy megtámasszam még két érvvel, miért nem közlekednék közúton egy Radicallal. Mikor vittek, a bukócsőben kapaszkodtam, oldalt, fent. Máshol képtelenség, nem hogy kapaszkodó, kitüremkedés sincs sehol. Mivel a kezem így a fejem mellett volt, a menetszéltől kicsit feljött a pulcsim ujja, és ahogy zúztunk a többi kocsi között, a kerekek által felvert por hatalmas erővel vágódott az alkaromnak, olyan érzésem volt, mintha savfürdőt vennék.

A másik jelenségre az SR4-ben figyeltem fel. A motoros bukómat viseltem, ami olyan szűk, hogy alig tudom belepréselni a fejemet, és kicsi is vagyok, szóval alig lógtam ki a kasztniból, ennek ellenére a hosszú egyenesekben, hatodikban elkezdett felmászni a sisak a fejemen, úgy alákapott a szél; nem túl kellemes jelenség, elhihetik, főleg amikor 200-as tempónál szeretnénk pontosan eltalálni a féktávot.

Mindezek ellenére azonban imádtam az egészet, és ha tehetném, már holnap vennék egy Radicalt vagy mennék versenyezni a csehekkel. Nem olcsó móka, de élvezeti értékéhez meg ahhoz képest, általában mibe kerül a gyorsaság a motorsportban, még mindig ez az autóversenyzés legköltséghatékonyabb változata.