Próba: Mitsubishi Lancer Evo VI Tommi Makinen Edition 2001

A hatos szériát 1999 és 2001 között gyártották. Nem túl hosszú idő, de a többi Evónak sem jutott sokkal több. A Tommi Makinen Edition egy limitált példányszámú, különleges kiadású Evo hatos. Más az első köténye, egy centivel közelebb ül a földhöz és az ülései is csinosabbak. Mindössze 2500 darabot gyártottak belőle, és mivel egy jó párat egészen biztosan agyonzúztak azóta, igencsak szerencsésnek érezhettem magam, hogy pont egy ilyen ritka példány került a kezeim közé.

Még mielőtt elmerülnénk az autózás örömeiben, tisztázni kell néhány dolgot. A tesztelt autó nem volt agyontuningolva, de nem is volt gyári állapotú, így az itt következő, vezetési élményemet leíró sorok tartalma nem biztos, hogy tökéletesen igaz minden Evo VI-ra. A gátlók és a rugók gyáriak, de előre beraktak egy Torsen diffit és elöl-hátul toronymerevítőkkel támogatták meg a futóművet. A motortérben az Evo IX-es turbófeltöltője és egy APS lefúvószelep jelent meg, a teljesítmény pedig 380 lóerőre ugrott a gyári 280-ról.

Ennyit tudtam a kocsiról, amikor átvettem a volánt. Tudom, a vezetési élmény ecsetelgetése előtt írnom kéne arról, hogy néz ki az autó, de erről tényleg nem lehet már több bőrt lehúzni. Az extra kötényével a Makinen Edition talán még félelmetesebb, mint a többiek, a szárnya és a kipufogója brutális, de a lámpái ennek is nyomik a műszerfal meg egyszerűen iszonyat – az ablaktörlő bajuszkapcsolóját ösztönösen kinevettem, aztán rendesen megsajnáltam szegényt, annyira nyüzöge.

Annyi baj legyen, a CL Mercinek és a Lancer Evónak soha nem lesz ugyanaz a célközönsége, szóval ennyi pont elég is arról, mennyire erős dizájnban a Mitsubishi. Inkább nézzük, mit művel az aszfalttal.

Rögtön az indulásnál leégettem magam a tulaj előtt. A szinter kuplungot sem a gyáriak szerelték be, a megnövelt teljesítmény miatt került a kocsiba ez a relatíve olcsó, mégis strapabíró megoldás. A szinter kuplung olyan, mint a villanykapcsoló, két állása van, ennél fogva a kocsival nem könnyű szépen, rángatásmentesen elindulni, mert ezt a szerkentyűt csúsztatni nem lehet. Némi gyakorlás után persze meg lehet szokni a dolgot, és kellő rutinnal pontosan ugyanolyan elindulásokat produkálhatunk, mint a szinter előtti időben, szóval kompromisszum, de nem vészes.