Amikor megkaptam a meghívót a Peugeot 200 éves jubileumára, mohón rávetettem magam a vezethető autók listájára. Kettőt fixre beikszeltem, a 604 volt az egyik. Nem vagyok én Csikós.
Mindenre számítottam, de erre nem. Régi vágyam a 604, a maga könnyedül bumfordi módján tetszik, vállaltan kocka, de nem úgy, mint egy Volvo, hanem könnyeden franciásan, mint egy libbenő vasszoknya. Nem hiába, Pininfarina-műhely alkotás ez is. Évekig bámultam a 6É-ről azt a példányt, ami taxiként üzemelt a kora kilencvenes években, és gyakran a Vígszínház előtt parkolt. Imádtam, az dízel volt, ha jól rémlik. Az akkori barátnőim mind végighallgatták, a YES kocsmától a buszmegállóig, hogy micsoda forma, meg már elmúlt felette az idő, meg a franciák nem tudnak rendes nagykocsit gyártani, ez volt az első szériában gyártott turbódízel, és hogy a 605 a kvázi utód, csak egy izé, egy valamilyen ízű szörp. Tudják, amikor a plazában bemennek Pubba, ahol gipszkartonból mintázzák a téglafalat, és mondjuk eljutnak egy rendes, párszáz éves angol pubba.
Most, hogy ott álltam a kulccsal a kezemben, és mindjárt mehetek egy jól megőrzött példánnyal, inkább volt álom, mint valóság. Ugyanis ilyen autó már nincs. Itthon egyet se hirdetnek, a németeknél kicsit bővebb a lista, ott három is van eladó: az első rozsdakupac, a másik kettő meg több évnyi fizetés. Szóval nincs, mind elrohadt, ahogyan tesója, a Talbot Tagora is. Viszont Sochauxban (ejti: szósó) összesen láttam annyit, amennyi a németeknél eladó. Egy egy kereskedésben állt, 3500 euróért, egy másikat az élelmes tulajdonos a Peugeot-múzeum ajtajában támasztott le eladó cetlivel, szintén 5000 euró alatt, meg azt, amiben végül hosszasan ringatóztam, de az sajnos nem eladó.
Ne szaladjunk ennyire előre, ne rohanjunk mindjárt venni, derüljön ki, mi a franc is ez a 604?
A 604 nem más, mint az 1975-ben bemutatott, és az akkor esedékes válság által lassan, de biztosan kinyiffantott luxusautó. 1985-ig alig több, mint 150 ezer készült belőle, az évi 15 ezer darab. Alakja, amilyennek egy négyéves gyerek autót rajzol, a pár napos mosószappan a lavórban: kocka, kerek sarkokkal. Rendes eleje, közepe és hátulja, a két rendszám között 470 centi Peugeot. A cég ezzel tört volna be a luxusautó-piacra – úgy harminc év után UV-ztak, a háború előtt a 601-es is próbálkozás volt -, de nem ment simán a dolog.
Először is ott volt a motor: PRV (Más néven Douvrin V6 a gyár alapján elnevezve, mint mondjuk a győri motoros Audi), egy csonkított V8, ami végül V6 lett. Tehát elkezdtek fejleszteni egy V8-as motort, majd hirtelen megugrottak az adók, az üzemanyagárak, és a a munka közben elhagytak két hengert. Akkoriban több gyár is járt így, emlékezzünk a Maserati V6-ra ami a Citroën SM-ben is van. Mivel a motorban minden egyéb paraméter változatlan maradt (ceteris paribus), így egy közepesen gyenge (145 LE), közepesen kicsi (2700 cm3), vicces hangú, mégis sokat evő motor lett a vége. Amit aztán 1998-ig tettek mindenféle kocsiba, Volvóba, Citroenbe, Peugeot-ba, De Loreanbe. Ez a három cég fejlesztette ugyanis közösen: a motor hivatalosan először egy Volvóban jelent meg, a 264-ben. Később kapott turbót is, a Renault 25 V6 turbóban, illetve a Renault Alpine A610-ben. Került ez a Safrane-ba és a Lagunába is, igaz, később három literes verzióban, hiszen az eredeti 2,7-es volt. Élt 1998. június 15-ig.
Aztán ott a Peugeot márka, ami akkor is jelen volt a motorizáció minden szegletében, hiszen gyártottak bringát, robogót, autót, furgont, kamiont, csak épp luxusautót nem. Tudják mi volt 1975-ben a luxusautó? A Mercedes W116. Az. Tetszenek tudni, aminek csillag van az elején, és Kádár János integet ki belőle. Ha a háború utáni Barokk Angyalt nem vesszük, akkor a BMW-nek addigra még csak egy luxuskocsi-próbálkozása volt, az 1968-ban bemutatott E3-as széria. Az például 1975-ben köszönt le, nem valami hűde sikeres pályafutás után. Utódja, a valóban nagy darabszámokat megért 7-es (E23) még épp formálódóban volt. Volt még a Fiat 130, ami szintén egy őrületes kocka, de az is kimúlóban volt addigra, és az sem futott be. Mondjuk élőben egyikből se láttam egy darabot se, se az E3-ből, se a 130-asból. Meg az angolok, a Jaguar, a Daimler.
Csikós a szememre hány
Ja, ha jöttél volna klubra, ülhettél volna Fiat 130-ban. Tehát létezik.
Szóval ott álltam a kocsi helyén egy órácskát, mert a kínaiak meg az angolok minduntalan elvitték, de nem adtam fel, és megérte.
Mit láttunk abban az egy órában? És milyen a 604?
