Használtteszt – Opel Corsa 1.2 Ecotec Easytronic 2003

Kétezer táján, amikor a Corsa megjelent, kezdtek divatba jönni az úgynevezett automatizált kézi váltók. Az első az Alfa 156-os Selespeedje volt, de a sportos vezetés kellékeként ez megbukott. A másik lehetséges alkalmazás az automata váltó kiváltása, hiszen ez ugyanolyan szerkezetű kézi váltó, mint az összes többi Corsáé, csakhogy egy kis elektrohidraulikus blokk végzi el a váltás-kuplungolás összes melóját.

Már elsőre is feltűnik, hogy kissé álmatagon dolgozik. Az 1,2-es Corsa nulláról százra egy másodperccel lassabban gyorsul, mint kézi váltóval. Ha kiszámoljuk, a legvadabb váltás is minimum fél másodperccel tovább tart (mivel kettőt kell kapcsolnia százig), mint egy gyári tesztpilótának a kézi váltóval. Csakhogy az Easytronicot nem nekik fejlesztették ki, hanem olyan hétköznapi autósoknak, akik semmivel sem kezelik gyorsabban a váltót. Nekik meg elvileg mindegy.

Csakhogy, már az elindulásnál feltűnik, hogy az út melletti enyhén lejtő rézsűről is képtelen normálisan elindulni az Easytronic, bőg a motor, csúszik a kuplung és semmi sem történik. Ez meredek emelkedőn elinduláskor még rosszabb, ezeket egyszerűen nem kezeli jól a váltó, szemben az automatával.

Viszont sík úton azt mímeli, hogy rendes automata: ha az ember nem nyomja a féket, lassan csordogál előre a Corsa. Gázadásra meg elindul, majd innentől pakolgatja a fokozatokat, miközben a kocsi bólogat. A kis kart balra húzva válthatunk át kézi üzemmódba, ilyenkor a kar húzkodásával-tologatásával lehet kapcsolni. Ennek nincs sok értelme, maximum előzés előtt, hogy ne kelljen a váltóra várni, ha ki kell lőni.

Igaz, a kilőni szó új értelmet nyer az 1,2-es motorral. Ugyanis alul nem nagyon van ereje, a maximális nyomaték meg négyezernél érkezik meg, mindegy, milyen váltó van ráakasztva, és ki kezeli. Mondjuk ki, a kiskocsi padlógázon is erősen átlagosan meg, minden más esetben pedig tiltakozik a mozgásállapot-változtatás ellen. Ezért aztán minden gyorsításhoz visszakapcsolásra van szüksége, jellemző módon még autópályán is visszalöki 120-nál, ha az ember 130-ra szeretne gyorsulni.

Még szerencse, hogy a Corsa hangszigetelése egész jó, a motorja meg viszonylag halk, így az sem megerőltető, ha netán a szédítő 130-as tempót hosszasan kell művelni, pedig közben vagy 4500-at forog a motor. Városi tempónál kifejezetten csendes kiskocsi, még kívülről hallgatva is, szinte csak zizeg.

A rugózása furcsa. Elsőre azt hittem, hogy laposak a gumijai, de nem. Alapból ilyen lágyacska, de a keresztbordákon nagyot üt fel. A villanyszervós kormány könnyen jár, sok érzést ez sem ad, ha tekered, elfordul a Corsa, ha meg nem, megy tovább egyenesen. A fék jól lassít, bár ma már kicsit furcsa, hogy mekkora erővel, a B Corsa után ez még megkönnyebbülés volt.

Mire kell figyelni, ha ilyesmit venne az ember? Legelőször arra, hogy a hektikus nagyvárosi forgalomba nem nagyon való az Easytronic, mert a legváratlanabb pillanatokban képes felkapcsolni, ami főleg azok számára sokkoló, akik amúgy is be vannak oltva váltás ellen. 2004 után árulták az ezres motorral is, ami tényleg durva lehet, szerintem maximum az 1,4-essel lenne szabad automatizált váltót venni, de ilyesmit itthon alig találni. (Egyébként az 1,2-es motor 2004-től már nem Ecotec, hanem Twinport volt, 80 lóerővel.)

Ami az általános corsás bajokat illeti, Karottáék autóján nem lehetett megtapasztalni, sem a megszoruló váltórudazatot (mivel nincs benne), sem a ropogó, kopogó kormányt, sem a fényszórómagasság-állító kapcsoló hibája miatt lekonyuló világítást. Amennyiben az első tulajtól veszi az ember, érdemes ezekre rákérdezni, mert általában az ilyesmit garanciában javították, 2004 után pedig már jobb a konstrukciójuk. Az Easytronicnál úgy lehet kiszűrni a hibát, ha megy vele az ember: normálisan kúszik-e, vált-e, satöbbi. Ha rossz, akkor simán kiír a kijelzőjén egy F betűt, és kész. Ilyenkor meneküljünk a közeléből, az aktuátorok cseréje többszázezres tétel.

Az árak mára 800 ezer forint alá szálltak, a legrégibb, legkisebb háromhengeresek, kenyérszervóval kerülnek ennyibe, ezeket városi parkolgatáshoz nem ajánlanám, mert alig drágábban már kapni szervósat is. Az Easytronic elcsíphető egymillió alatt, de az is főleg ezres motorral, az 1,2-essel inkább 1-1,3 millió között elérhető. Minél régebbi, és minél többet futott az adott autó, egy ilyen váltó annál nagyobb rizikó, érdemes elmenni egy márkaszervizbe átvizsgáltatni, mert javítani is csak ott tudják, ha tudják. Gazdaságosság szempontjából jó vétel a Corsa, az ezres motorral szinte nem fogyaszt, de az 1,2-es sem vészes, ha nem tapossák ki a belét, átlagban 7-7,5 liter táján el lehet vele járni.

Bár magamnak sosem vennék ilyet, el kell ismernem, hogy a Corsa nem rossz. A vele egyidős autók már elkezdtek szétmállani – ha újként nem is volt túl vonzó, ezt a vonzerejét az átlagnál hosszasabban meg tudja tartani, olyan mint a legtöbb Opel: szépen öregszik. Ha tehát valaki nem szeretni, hanem használni szeretné, vegye. Lehetőleg olyantól, aki szerette.