Mérföldkő: masszív, fehér, áll | Totalcar

Mérföldkő: masszív, fehér, áll

Autót szerető ember ilyet nem vesz, azt hittem. Ezek után elárulnám, hogy a fehér Corsa Karottáéké, igaz, a család gépparkjában elég sok az enyhítő körülmény.

opel corsa ecotec hasznaltauto

Közzétéve: 2010. 07. 27. 05:26

Közzétéve: 2010. 07. 27. 05:26

Talán a feleségem nem így látja, de elég sokat teszek azért, hogy megszerettessem vele az autózást. Karottához képest azonban a fasorban sem vagyok, aki egészen meredek ötletekkel igyekszik az automobilizmus irányába terelgetni a nejét. Például autókat vásárolgat neki.

Biztos emlékeznek még, ennek első lépéseként kapta Dia a Volvo 480 Turbót, amit annak idején kipróbáltunk. Sajnos, az autó, kétségtelen kisugárzása ellenére sem szerettette meg vele az autóvezetést, mennie kellett. Ennek a folyamatnak a következő mérföldköve az Easytronic váltós, 1,2-es, benzines Corsa.

És mint minden mérföldkő, ez is többnyire az út szélén áll, csak picivel koszosabb.

A 2003-as Corsa fényképeken látható állapotát csak hosszas suvickolás után sikerült elérni. Nem tudom, például mekkora madarak repkedhetnek a környéken, de az autón látható madárürülék-minták alapján strucc méretűekre tippelnék. Van minden más is az Opelen, ami lehullhat egy fáról, mint levél, virág, termés, bagoly-böfi, satöbbi.

A Corsa tehát egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem jár vele az imádott nő. Ehelyett inkább hozzáment Gáborhoz. Mindenesetre Karotta szélsőséges autóvásárlási szokásai remek lehetőséget adnak mindenféle használt autó kipróbálására, mert az autóparkja a legváratlanabb irányokba bővül, mint egy amőba.

A Corsa-vásárlás semmiképp sem lehetett autóbuzéria, netán főhajtás egy remek formaterv előtt. A 480-asnál még az ablakmosó-fúvókát külön dizájnolták az autóhoz. Ha mindenáron párhuzamot keresünk, akkor a Corsáról azt mondhatjuk: az autó formatervében legalább annyi az ötlet, mint egy ablakmosó fúvókáéban. Van egy alapforma, amire rajzoltak ajtókat, ablakokat, lámpákat és emblémát.

Ennyi a lényeg, meg az, hogy ne legyen visszataszító. Tényleg nem az, emészthető minden porcikája. Úgy tűnik, hogy a lemezek rendes korrózióvédelmet kaphattak, mert a javítatlan parkolási sérüléseknél sem futotta meg őket a rozsda.

Belül viszont agyhalál: a sötétszürke létező összes árnyalata, tartós, kemény műanyagokból és strapabíró szövetből. Középen a szokásos Opel-kijelző, a dátummal és a hőmérséklettel, ha a rádiós magnót kikapcsoljuk. Gondolom, erre is majd lassú pixelhalál vár, de hétévesen még túl fiatal az ilyesmihez.

Bármennyire nem guszta egy ilyen ipari jellegű belső, a Corsa utastere a takarítás után újszerű. Igaz, csak 32 ezer kilométer van benne, ami ellentmond a magyarok évi autózási mennyiségeiről alkotott elméleteimnek. Ez kevesebb, mint évi ötezer. Hiába, kiskocsi, néhány magánvásárló csak vasár- és ünnepnapokon tolja ki a garázsból, nem tudom, miért is vette. Mindenesetre hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy az ilyen embereknek jó egészséget kívánjak, és azt, hogy Isten tartsa meg jó szokásukat. Nekünk, tipikus használtautó-vásárlóknak úgy kellenek az ex-autóik, mint egy falat kenyér.

A Comfort név elsőre túlzásnak tűnik, pedig van lejjebb a skálán. Ebben van két elektromos ablakemelő, meg távirányítós központi zár, ABS, szervokormány, két légzsák, aktív fejtámasz. Sőt, ha figyelünk, kiderül, hogy még a vezetőülés magassága is szabályozható, ahogy a kormány is, le-föl. És a hátsó támla osztott, ha valaki szeretné a csomagtartót néha megnagyobbítani, igaz, az ülőpad már egyben van. A rendes támladöntéshez ezt fel kellene nyitni, tehát csak részben jó a megoldás. Viszont a hátsó támlák dőlésszöge állítható.

Az már más kérdés, hogy minek. Gyakorlatilag alaphelyzetben is annyira függőleges, hogy nem hiszem, bárki még közelebb szeretne kerülni a derékszöghöz. Viszont tény, hogy a hátsó ülésen el lehet férni ebben a feszes testhelyzetben. Magam mögött semmi gond nem volt a térdemmel, igaz, én nem félig fekvő testhelyzetben vezetek, ahogy sokan. Viszont azt kétlem, hogy a gyerek ne rugdosná szét a támlát, amint a lába kezd kilógni a gyerekülésből.

Elöl még kevesebb a kompromisszum, teljesen normális az ülés, és jól be is állítható, ha lenne még deréktámasz is, azt mondanám, hogy hosszabb távon is elviselhető. A kormány elég vaskos, sajnos a dudagombok a két felső küllőn vannak, ami nem az igazi. Amúgy az Opel 90-es évek végi kapcsoló- és gombarzenáljából kapunk mintakollekciót.

Szinte bokamagasságban található viszont az a kar, amiért szerintem Karotta ezt az autót pécézte ki: az Easytronic váltóé. Vagyis, itt nem kell váltani? Tényleg? És ez hervasztó, vagy jó dolog? Lapozzon!

Kétezer táján, amikor a Corsa megjelent, kezdtek divatba jönni az úgynevezett automatizált kézi váltók. Az első az Alfa 156-os Selespeedje volt, de a sportos vezetés kellékeként ez megbukott. A másik lehetséges alkalmazás az automata váltó kiváltása, hiszen ez ugyanolyan szerkezetű kézi váltó, mint az összes többi Corsáé, csakhogy egy kis elektrohidraulikus blokk végzi el a váltás-kuplungolás összes melóját.

Már elsőre is feltűnik, hogy kissé álmatagon dolgozik. Az 1,2-es Corsa nulláról százra egy másodperccel lassabban gyorsul, mint kézi váltóval. Ha kiszámoljuk, a legvadabb váltás is minimum fél másodperccel tovább tart (mivel kettőt kell kapcsolnia százig), mint egy gyári tesztpilótának a kézi váltóval. Csakhogy az Easytronicot nem nekik fejlesztették ki, hanem olyan hétköznapi autósoknak, akik semmivel sem kezelik gyorsabban a váltót. Nekik meg elvileg mindegy.

Csakhogy, már az elindulásnál feltűnik, hogy az út melletti enyhén lejtő rézsűről is képtelen normálisan elindulni az Easytronic, bőg a motor, csúszik a kuplung és semmi sem történik. Ez meredek emelkedőn elinduláskor még rosszabb, ezeket egyszerűen nem kezeli jól a váltó, szemben az automatával.

Viszont sík úton azt mímeli, hogy rendes automata: ha az ember nem nyomja a féket, lassan csordogál előre a Corsa. Gázadásra meg elindul, majd innentől pakolgatja a fokozatokat, miközben a kocsi bólogat. A kis kart balra húzva válthatunk át kézi üzemmódba, ilyenkor a kar húzkodásával-tologatásával lehet kapcsolni. Ennek nincs sok értelme, maximum előzés előtt, hogy ne kelljen a váltóra várni, ha ki kell lőni.

Igaz, a kilőni szó új értelmet nyer az 1,2-es motorral. Ugyanis alul nem nagyon van ereje, a maximális nyomaték meg négyezernél érkezik meg, mindegy, milyen váltó van ráakasztva, és ki kezeli. Mondjuk ki, a kiskocsi padlógázon is erősen átlagosan meg, minden más esetben pedig tiltakozik a mozgásállapot-változtatás ellen. Ezért aztán minden gyorsításhoz visszakapcsolásra van szüksége, jellemző módon még autópályán is visszalöki 120-nál, ha az ember 130-ra szeretne gyorsulni.

Még szerencse, hogy a Corsa hangszigetelése egész jó, a motorja meg viszonylag halk, így az sem megerőltető, ha netán a szédítő 130-as tempót hosszasan kell művelni, pedig közben vagy 4500-at forog a motor. Városi tempónál kifejezetten csendes kiskocsi, még kívülről hallgatva is, szinte csak zizeg.

A rugózása furcsa. Elsőre azt hittem, hogy laposak a gumijai, de nem. Alapból ilyen lágyacska, de a keresztbordákon nagyot üt fel. A villanyszervós kormány könnyen jár, sok érzést ez sem ad, ha tekered, elfordul a Corsa, ha meg nem, megy tovább egyenesen. A fék jól lassít, bár ma már kicsit furcsa, hogy mekkora erővel, a B Corsa után ez még megkönnyebbülés volt.

Mire kell figyelni, ha ilyesmit venne az ember? Legelőször arra, hogy a hektikus nagyvárosi forgalomba nem nagyon való az Easytronic, mert a legváratlanabb pillanatokban képes felkapcsolni, ami főleg azok számára sokkoló, akik amúgy is be vannak oltva váltás ellen. 2004 után árulták az ezres motorral is, ami tényleg durva lehet, szerintem maximum az 1,4-essel lenne szabad automatizált váltót venni, de ilyesmit itthon alig találni. (Egyébként az 1,2-es motor 2004-től már nem Ecotec, hanem Twinport volt, 80 lóerővel.)

Ami az általános corsás bajokat illeti, Karottáék autóján nem lehetett megtapasztalni, sem a megszoruló váltórudazatot (mivel nincs benne), sem a ropogó, kopogó kormányt, sem a fényszórómagasság-állító kapcsoló hibája miatt lekonyuló világítást. Amennyiben az első tulajtól veszi az ember, érdemes ezekre rákérdezni, mert általában az ilyesmit garanciában javították, 2004 után pedig már jobb a konstrukciójuk. Az Easytronicnál úgy lehet kiszűrni a hibát, ha megy vele az ember: normálisan kúszik-e, vált-e, satöbbi. Ha rossz, akkor simán kiír a kijelzőjén egy F betűt, és kész. Ilyenkor meneküljünk a közeléből, az aktuátorok cseréje többszázezres tétel.

Az árak mára 800 ezer forint alá szálltak, a legrégibb, legkisebb háromhengeresek, kenyérszervóval kerülnek ennyibe, ezeket városi parkolgatáshoz nem ajánlanám, mert alig drágábban már kapni szervósat is. Az Easytronic elcsíphető egymillió alatt, de az is főleg ezres motorral, az 1,2-essel inkább 1-1,3 millió között elérhető. Minél régebbi, és minél többet futott az adott autó, egy ilyen váltó annál nagyobb rizikó, érdemes elmenni egy márkaszervizbe átvizsgáltatni, mert javítani is csak ott tudják, ha tudják. Gazdaságosság szempontjából jó vétel a Corsa, az ezres motorral szinte nem fogyaszt, de az 1,2-es sem vészes, ha nem tapossák ki a belét, átlagban 7-7,5 liter táján el lehet vele járni.

Bár magamnak sosem vennék ilyet, el kell ismernem, hogy a Corsa nem rossz. A vele egyidős autók már elkezdtek szétmállani – ha újként nem is volt túl vonzó, ezt a vonzerejét az átlagnál hosszasabban meg tudja tartani, olyan mint a legtöbb Opel: szépen öregszik. Ha tehát valaki nem szeretni, hanem használni szeretné, vegye. Lehetőleg olyantól, aki szerette.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!

Az olvasó résen van

to: Papp Tibor

subject: Mérföldkő: masszív, fehér, áll

Szia Tibor!

Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni a Corsás cikkedhez.

A "a ropogó, kopogó kormányt" a kormánymű jobb oldalában található, rossz minőségű persely okozza. Ez a tejfölöspohárhoz hasonló műanyagból készült és néhány 10ekm alatt ki tud kopni. A kormányzást nem befolyásolja, de a kerék által keltett rezgéseket közvetíti a kormányműre-kasztnira és rossz úton tévesen futóműhibára gyanakodhatunk.

A probléma egy listaáron 8eFt-os "felújítókészlet" segítségével orvosolható, ami lényegében egy db, az eredetitől látványosan jobb minőségű perselyt tartalmaz. Munkadíjjal együtt 20-30eFt-os tétel, amit érdemes már vásárláskor belekalkulálni.

A szoruló váltórudazattal nem találkoztam, de állítólag itt is egy apró műanyag elem a bűnös, amit egy idő után fémre cseréltek.

Az 1.0 és az 1.2 motorok vezérlése láncos, ezeknél tipushiba a rugós/hidraulikus láncfeszítő megfáradása. Az emiatt cicergő, hidegen csörgő hangot adó lánc kb. 10eFt, mint ahogy a láncfeszítőszerkezet is körülbelül annyi.

Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy a GM által megkövetelt olajelőírást (GM-LL-A-025), jellemzően sem a márkaszervízben, sem a független szervízekben nem tartják be (a legszomorúbb az, hogy nem is ismerik). Pedig a szervízkönyv elég határozottan fogalmaz és szigorúan csak ilyen olajat enged meg.

A saját és több más használó tapasztalata alapján belevaló olajra cserélve sokat javul a feszítő működése, megszűnnek a hidegen becsörgések és csökkennek a lánc által keltett zajok. Valószinüleg új kora óta megfelelő olajjal járatva sokkal később hallat magáról ez a probléma.

Nálam a 80 lóerős Twinport motorral (és kézi váltóval) elfogadhatóan mozog városban, így nyáron iskolaszünetben a kevesebb dugó miatt 5.8 - 6, télen 6.5 - 6.8 literes fogyasztással. Volt nem Twinport motoros Corsám is, az kimutathatóan többet evett azonos szituációkban.

Országúton a kis méret és a hihetetlen rövid áttételezés miatt másik autót használok, de ott is hasonló fogyasztásra lehet számítani.

És igenis lehet szeretni! ;)

Üdv,

Péter