A tükör mellett van két gomb, az egyiken egy felfelé, a másikon egy lefelé mutató nyíllal. Ha a tető zárva van, egy gombnyomásra hátra megy, a régi Twingo vagy egy tonhalkonzerv módjára kinyitva az autót, de csak addig, amíg a hátsó szélvédő a helyén marad. A második nyomásra teljesen kabriósít, de semmi flancolós fedél alatt eltűnős hülyeség, egyszerűen bevágja a sín végére az egészet, üvegestül, mindenestül, és kész. Ennél olcsóbb csak az lehet, ha eleve oda se adják a tetőt.
Ennek egyetlen komolyabb hátránya van, teljesen lenyitva nem lehet kilátni hátra. Semennyit. Nemhiába tették bele a parkradart. Kell az oda, mint egy japánnak a ferde szem, máskülönben összemaszatolódik a körömlakkpiros fényezés, holmi oszlopok meg virágládák nyomán. Na ugye. A szél amúgy nem vészes, az autó közepén jön előrefelé egy légáramlat, pulcsival kivédhető. A gyári légterelőt nem értem, ez ugyanis az összeharmonikázott tető alatt van.
A visszacsukás aranyosabb: az első állomás a korábbi még-épp-kilátok-hátra helyzet, és onnan visszafelé három helyen is megáll. Válogathatunk, hogy kicsi vagy nagy huzatot akarunk. Így ugyanis huzatosabb, meg durrog bent a levegő, minden állásban más sebességnél, ki kell tapasztalni. Én legnyitottabb állásban szerettem, ez nyolcvanig–százig elviselhető, a gyerek se nyavalygott hátul, hogy huzat van, de azért 20–30 kilométer után kérte, hogy csukjuk be. Kicsit el van kényeztetve. A gyerekülést nem olyan bonyi beszerelni, mint elsőre hinné az ember, de egy négyajtósba persze könnyebb. Mindegy, ha egyszer betettük, onnantól bent van, jól áll, nincs huzatban, elég a lábtér is – a gyereknek. Egyedül bemászik, csak be kell kötni.
A csomagtér kinyitására azzal felel, hogy egy elkezdi becsukni a tetőt, az első állásig, mert enélkül nem férni hozzá rendesen. A mérete megegyezik a zárt verzióval. 185 liter. Pakolni nemigen lehet, hisz az ajtó kicsi, egyszerűbb a nyitott kocsiba – a hátsó ülésre – bevágni a cuccot. Ha nincs nyitva, az ülések előredöntése után ugyanoda. A húzogatással van egy kis ergonómiai baki: az ülések visszafelé csak akkor akarnak menni, ha a leffenytűt felhúzzuk, amivel előredöntöttük, majd csúsztattuk. Máskülönben csak a támla hajlik vissza. Az üléssel van még valami, a magasságállítás csak a támla elejét állítja.
Ha már itt tartunk, mármint ülünk a székben, én sem mulasztom el megemlíteni, a kormány csak le-fel állítható, viszont jó a fogása. Természetesen bőr. Fehér. A hifi a szokásos MP3-as, bluetooth-os, vajszínű bakelites, kormányról vezérelhető, rádiót meg MP3-at hallgatni elég, ez utóbbit nem csak CD-ről, de pendrájtról is tudja.
Pendrájt
Létezik a világon pár ember, akit úgy hívnak, mint engem, legalábbis az egyik magán e-mail címünket egyetlen pont választja el egymástól. Meglepő e-maileket szokott kapni, ezek többnyire magánlevelek, van benne szó családjogról, akadálymentesítésről, nótaipari pletykákról, prágai élménybeszámolókról. Persze minden levélírónak szólok, hogy ne erre a címre küldje, de vannak visszatérők.
Az egyik ilyen levélben szerepelt ez a szó, a pendrive helyett, itt a szerkesztőségben már használjuk, javaslom az olvasónak is: Pendrájt. Szerintem menő.
Nincs bugyigomb. A city üzemmód kapcsoló teljesen hiányzik. Helyette sportgomb van, és itt tényleg csinál valamit. Alapállásban nincs benyomva, és az elektromos szervó rásegítése maximális, tehát ez egyujjas, mint a bundakesztyű. Az autó olyan lomha, mintha egy lószállító trélert húzna, tele lóval. Vettem a telefont és felhívtam a Fiat műszaki kontaktját, hogy hogy is van ez, kimerítően válaszolt: a sportgomb kiiktatásával megváltozik a szervórásegítés és a gázpedál karakterisztikája. Ettől érződik lomhábbnak, igazából megvan ott minden lóerő, csak jobban kell nyomni (konkrétan mélyebbre kell taposni) a pedált, ha menést szeretnénk. A sportgombot aktiválva helyre billennek a dolgok, mintha egy tonnával könnyebb lenne a kisautó. Ja, leállítás után is megjegyzi, melyik állásban hagytuk.
Voltak bajaim: először is, a biztonsági öv annyira hátul van, hogy az ülés és a B oszlop között matató kézről rendszeresen lejön a bőr, mégpedig a sprőd ajtóborítás miatt. Még mindig bibis. És az öv magassága sem állítható, fúrton-feszt a nyakamat birizgálta. Ez se kellemes dolog, pulcsival lehet védekezni ellene, esetleg galléros göncbe gabalyodva.
Az 500 nem olcsó műfaj. A kabrió 4 400 500 forinttól indul, de ez csak ezerkettes. Mire 100 lóerős lesz, az ára is felmegy 400 ezerrel. Mindkettő Lounge felszereltség. A miénkben még volt néhány extra, így épp ötmillió fölé csúszott az ára, úgy százhatvanezer-ötszázzal. Tehát ötössel kezdődött. Az pedig elég ok arra, hogy egy utcában kettőnél több csak találkozók alkalmával legyen. Adjunk be petíciót, hogy kerüljön annyiba, mint a Panda 100HP. Na jó, egy kis kabriófelár elfér, de semmiképp se kétmillió. Maximum fél.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
