Amit az orvos felírt

Egy szobor-autó funkciója a puszta léte. Nem arra való, hogy a magamfajta félkegyelmű kváziveterános naponta kerülgesse vele a kátyúkat. Pedig istenien mutatna a céges parkolóban, mindenféle Mondeók közé tárazva. Arra való, hogy a tulaj évente kétszer kihozza a garázsból és forduljon vele egyet valami puccos veteránbemutatón. Az év hátralevő részében pedig álmodozzon, milyen jó is lenne minden nap ezt használni.

A Fecskéből 628 282 darab készült, cseppet sem ritka, ez nem teszi szoborrá. Ráadásul a fecsketársadalom alsó osztályába tartozik, kétliteres dízelmotorjával, kettő extrájával (nagy dísztárcsa, kétszólamú kürt) és 11 500 márkás árával. Csak a 200-as benzines volt olcsóbb nála, 500 márkával. A csúcs a 300SE Cabriolet volt (33 350 márka). Mielőtt bárki kötözködne, tudom, hogy a 300SE-C nem W110, hanem W111, rádásul fecskefarka sem volt. De az akkor is nagyfecske, csak farok nélkül.

Akadt amúgy fecske olcsóbban, a W110 első szériája, a 190 (9950DM) és 190D (10450DM). Négy év gyártás után, 1965-ben váltotta a 200-as széria. Míg a német márka inflálódott, az autó fejlődött. Legszembetűnőbb, hogy az irányjelző átkerült az A oszlop tövéből a fényszóró alá. Emellett az új dízelmotor főtengelye három helyett öt helyen volt csapágyazva, ami sokkal simább járást eredményezett.

Ez viszont még mindig kevés ahhoz, hogy a Fecske kiállítási tárgy lehessen. Szoborrá az állapota teszi. A következő leírás minden második hirdetésben megtalálható, és neppermarketingnek hívják: törés- és rozsdamentes, garázsban tartott, nemdohányzó, korát meghazudtoló, gyári állapotú. Ismerős? Aztán amikor elmegyünk megnézni az autót, csalódunk. A Fecske esetében viszont a leírás igaz, csak sajnos nem eladó. Ki válna meg egy darabka történelemtől?

Átlag céges Astra többet amortizálódik, egy év alatt annyit, mint a Fecske egész életében. Szinte mindene gyári vagy eredeti. Minden króm csillog, rozsda sehol, hibátlanok a vonalai. Egyedül jobb oldalán látható javítás, lerongyolta egy kispolszki. A kárpitok és a műszerfal pazar állapotban van. Elég csak beülni, és orrbarúg a Dezsőből már ismert illat, a negyvennéhány év alatt összeért kárpitok kellemes kipárolgása. Ráadásul nem rontja sokévnyi bagózás. Ha azt mondják, nemdohányzó, első reakcióm mindig az, hogy hiszi a piszi. A fényesen csillogó gyári szivargyújtót látva viszont csatlakozom piszihez.