A dízel Dustert alaposan nyúztuk, tetszett. A benzines nem ilyen jó, túl gyakran kell felidézni az árát, hogy megbocsássunk neki.
Azt mindenki döntse el maga, hogy mennyire fárasztó a 3,8 millió forint felidézése minden egyes elindulásnál. Nyilván, aki sokat jár vele városban, annak zsibbasztó. Miért? Azért, mert az alap 1,6-os motor és az összkerékhajtás nem előnyös kombináció. A gyári sajtóanyag úgy adja el a dolgot, hogy a 4x4-es változat speciálisan rövid egyes fokozatot kapott, hogy még felezőre se legyen szükség: egyesben, ezres fordulatszámnál öttel(!) megy a Duster.
Azaz, ha húszig kihúzatjuk, az négyezer. Ha harmincig, az hatezer.
Oké, harmincig nem kell gyötörni, de ha azt szeretnénk, hogy kettesbe kapcsolva ne zuhanjunk ismét egy reménytelenül nyomatékmentes fordulatszámra, akkor tanácsos legalább húszig-huszonötig kiforgatni. Szóval, nyűgös és zajos dolog a gyorsítgatás a benzines Dusterrel, úgy, hogy közben mindössze követjük a forgalom ritmusát.
Hiába nem túl nehéz az autó (egy és egynegyed tonna), már az elindulás is erősen igénybe veszi: nagyok a kerekei, négy féltengely forog, plusz a kardán. És a sok forgó tömeg olyan, mintha kocsonyává állna össze körülötte a levegő, amikor gyorsulni szeretne.
Tovább fűszerezi a dolgot, ha gyorsan megyünk. Mondjuk, országúton cirkálunk hatodikban. Ilyenkor puszta gázadással gyorsulni képtelenség, szerény meginduláshoz élből kettőt, normál gyorsításhoz inkább hármat kell visszakapcsolni. Igaz, szorgalommal és türelemmel mindent el lehet érni, felgyorsulhatunk autópályán is 130-ig, aztán felváltunk hatodikba, és kiderül, hogy 4500-at forog közben a motor. Plusz ott a szélzaj.
Kár, mert az állandó motorbőgetést leszámítva nem lenne rossz autó. Igazából az utastere alig igénytelenebb egy kisautóénál. És ha primkó anyagokból is van, legalább jól összepakolták, az ülések is elfogadhatóan jók. Igaz, a klímája nem feltétlenül túlméretezett, az ablaktörlő szánalmasan kapirgálja a vizet az üvegről, a rádiója meg csapnivaló, de ismét ideje felidézni az árat, és máris elviselhetővé válnak a dolgok. És manapság egy, az átlagnál icipicivel jobb kiskocsi is ennyibe kerül, például egy 100 lóerős benzines Clio kombit nagyjából ennyiért adnak, ha van benne navi. A Duster pedig nagyobb autó, hogy a terepjáró-képességéről már ne is beszéljünk. Mert az van neki.
A szabad magasság 21 centi, elöl és hátul egészen kicsik a túlnyúlásai, és mivel a tengelytávja sem hatalmas, egy átlagember terepezési ambícióit (telekre menés, és hasonlók) nagy ráhagyással kielégíti. Alánézve persze nem látunk csodát, jó magas a hasa, és bár nem túl szépen vezették el az alján a kipufogót, elég kicsi a valószínűsége, hogy odaverjük. A hátsó futómű személyautós jellegű, régebben a japánoknál volt szokás hasonló, csövekből készült lengőkarokat használni. Azt nem várnám ettől a konstrukciótól, hogy egy merev híd elpusztíthatatlanságát nyújtsa, de már pár hónapja szolgál tesztautóként, és ennyi idő alatt meg szoktak nyekkenni a gyenge futóművek. Ez nem. A hangolása is nagyon jó, nem lágy, aszfalton stabilnak tűnik, rossz földúton mégis kirugózza, amit ki kell. Sőt, minél tempósabban megyünk, annál inkább. A fékje fog, az ABS nem bolond, jól dolgozik – igaz, hátul dobfék van, de működik. Kit érdekel?
