Mégis, minden jogos vagy jogtalan kritikán és értetlenkedésen túl, ez még így is egy bitang jó autó. Bár sem a futóműhöz (a keményebb, feszesebb Cup alapáras mindkét esetben), sem a motorhoz-elektronikához nem nyúltak (akad ugyan alapszintű RS telemetria, de csak dísz inkább), a Clio Gordininek nincs miért szégyenkeznie.
A 6,9 másodperces 0–100-as sprint tisztességes, a kétliteres szívómotor 7100-nál leadott 203 lóereje és 5400-as fordulatszámon megjelenő 215 newtonmétere pedig masszívan előrevetíti az optimális felhasználási profilt: az üveghang és a fájdalomküszöb között, dülledt szemekkel, lehúzott ablakkal.
Hiába is próbálunk ellenkezni, csak pár perc, maximum egy óra kérdése, hogy eljussunk idáig. Ez egyszerűen egy élvezeti cikk és mint olyat, butaság lenne nem élvezni. Ennek persze ára van, hiszen nem olcsó, ráadásul aki 11 liter alatt fogyaszt vele, az nem is ember, csak egy jégcsap.
Pedig először csak finoman, ismerkedősen lépünk oda, jé, jó a hangja, 4000-től pedig megy, mint a süket. Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy megállít a rendőr. Olyan ez a megbolondulás, mint egy jó rock'n'roll-dal.
...I'm a son of a gun and the gun of a son
That brought back the devil in me...G n'R: Dead Horse
A 312 milliméter átmérőjű és 28 milliméter vastag hűtött, első féktárcsák mindig biztosan fogják meg az 1240 kilós autót és sofőrjét, a függőcsapszeges Cup futómű enyhén több, mint feszes, de rázni-pattogni csak nagyon rossz felületen, magas tempónál kezd. Józan ítélőképességünk pedig ekkorra már régen lelassít.
A sportosnak egyáltalán nem tűnő kormány elsőre nem túl bizalomgerjesztő, de kellő ellenállása és pontossága meggyőzik az embert. Alulkormányzottság lényegében nincs, ahhoz döbbenetes hiba kell, hogy jó gumikkal sikerüljön letolni az ívről, kicsi fékre pedig boldogan csóválja a farkát, mert csont gyanánt egy újabb kanyart dobunk neki. Az autó egésze, menet közbeni viselkedése, ívhez való ragaszkodása hibátlan. Hajtási befolyás lényegében nincs, ellenben egy mechanikus sperrdifi elkelne, de csak azért, hogy még gyorsabban lőjünk ki a kanyarokból.
Hogy a műszerfal nem szép, az tény, hogy csomagtartója van ugyan, ennek ellenére inkább kétszemélyes, valamint az, hogy a Renault feltalálta a duplán varrott gumit, melynek csodájára járt mindenki a környéken, persze, kifogásolható. De ez egy hot-hatch, nem egy 60 lóerős bevásárlókocsi.
Történt már önökkel olyan, hogy ösztönösen megérezték a jó dolgokat? Vettek már kézbe tárgyakat azzal, hogy érezték: ez pontosan megfelel, jó lesz? Ugyanezt az érzést kapják meg a Clio Gordiniben. És az RS-ben is, kevesebbért. Igaz, sorszám nélkül.
Reméljük, hogy a plusz-kraftot megtartották az Alpine-nak.
