Nem az A1 a jó autó=nagy autó egyenlet megfejtése. Aki úgy gondolja, hét-nyolc milláért inkább egy Skoda Superbet, két Kia cee’d-et vagy négy Dacia Logan kombit* venne (* spéci finanszírozással, amúgy csak három és felet)... na, szóval az ilyenek sosem fogják megérteni az Audi A1-et.
Mi, akik ennyiért nem nagy autót vennénk, olyanok vagyunk, mint a vadállatok: annyit kell zabálni, amennyit épp tudsz. Ha kipukkadsz, akkor is be kell tömnöd a bendődbe, amit eléd tett a természet. Még ha ez egy kétmázsás gnú is.
Az Audi A1 viszont paradicsomi anyagi körülményekhez kitalált autó, olyanoknak, akiknek igazából pár millió nem oszt, nem szoroz. Ők már jól laktak pár gazellával az autós vadonban, csak egy kis desszertre vágynak. Talán ezért van konyakmeggy alakja.
Tetszik, hogy az A1 külseje picit elszakad az Audik szokványos formai sémáitól, egyszerűen mert tök mások az arányai. Persze, ott a single frame, bár már szemből nézve sem annyira terpeszkedő, mint a többiek. Ha viszont látszik az oldalából is valami, sokkal bájosabb, tömör, kompakt kis valami, egészen játékautó-szerű ezzel az ezüst színű tetővel – nem olcsó játék, minimum 135 ezret le kell perkálni érte. A hátsó lámpái gyönyörűek, az elsők inkább morcosak. Ettől aztán a nagy Audikéhoz hasonló az előzési presztízse, mert nagyon haragosan néz az előtte menőkre. Azaz, lemennek előle az autópályán.
A deklaráltan második/szingli autónak szánt kis gép ott kezdődik, ahol a Volkswagen Polo véget ér, már ami a motorokat és az árat illeti. A prémium vásárló nem érezné jól magát egy nagyon-nagyon drága Polóban, neki valami szűk, túlárazott, drága extrákkal megtömhető, minőségi cuccra van szüksége, hogy a magasra tolt ingerküszöbét átvigye az autó beszerzésének öröme.
Tudják ezt az Audinál, bár szegény mérnökök megszenvedtek azzal, hogy a tágas Polóból kisebbet csináljanak. Aztán csak összejött valahogy: csapott feneket kapott, és az oldala is befelé dől, mit mondjak, nem volt olyan érzésem, hogy nagy. Hátul felszámoltak egy ülőhelyet is, hogy még tisztábban lássuk: a Mininek akarnak odatenni.
Kicsit haragszom, mert nincs ötüléses kivitel, az övcsatokat mégsem rakták be középre, egymás mellé, tehát ugyanolyan keskeny helyen kell ülni. Alapvetően nem tocsogunk hátul a lábtérben, de aki nem túl magas, elférhet – ha pedig már a lábának nincs elég hely, akkor a fejének sem. Meglepő módon a csomagtartó elfogadható (270 l), igaz, a csomagtérpadlót ehhez az alsó állásba kell rakni. Ekkor veszi észre az ember, hogy a pótkerék kimaradt, ehelyett az akksit rakták az üregbe, a súlyeloszlásra (60:40) hivatkozva. Hát, ez nálunk nem mindig előny, az A1-essel érdemes megtisztelni a kátyúkat.
Önmagában mindettől még nem lenne Audi az A1, ha nem zavarták volna végig a szokásos Qualitäts Zentrum-körön. És valóban: minden passzol, minden műanyag és kárpit egyszínű, a szagok jók, finoman mozognak a levegőrostélyok, kellemes erővel nyomódnak a gombok. Az ajtók pedig tényleg úgy csukódnak, mint egy széfé. Gondolom, a vevőkörnek ez ismerős érzés.
Nem mondom, az 1,4-es turbómotorral bír is menni. Hogy mennyire? Lapozzon.
