Az i30 nem a világ legizgalmasabb modellje, ez kétségtelen, ha azonban a pénztárcánkat és az igényeinket figyelembe véve komolyan gondolkozunk rajta, hogy új kocsit vegyünk a családnak, rögtön érdekessé válik.
Abszurd ezzel kezdeni, de nem bírom ki, sajnálom. A kombi i30-ban akkora hely van, hogy az első nekifutásra szinte befogadhatatlan. Beülök hátra és azt látom, hogy a térdemmel, ha akarnám, sem tudnám ültömben megérinteni a vezetőülés támláját, fejemtől a tető sok tíz centire húzódik, szinte fel tudok állni. Kiszállok, gyanakvással vegyített gonoszságtól vezérelve hátrébb tolom az első ülést, de ettől sem lesz rosszabb. Ugyan nem mértem meg centivel az összes hasonló méretű – Golf kategóriás – autót, de így is egyértelmű, hogy az i30 az egyik, ha nem a legtágasabb kocsi ebben a szegmensben.
Egyéb különleges ebben az autóban nincs, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem tartogat több meglepetést számunkra. Döbbenet például, hogy egy Hyundaiba ilyen jó minőségű műanyagokat tegyenek. Az okát tudjuk, elvileg az i30 az igényeseké és a Kia Cee'd az egyszeri testvér, a nép gyermeke, de akkor is fura, hogy a tesztautót ilyen finom, puha anyagokkal vonták be.
A kárpitok is jók, tartósnak tűnnek, nekem az ülések is tetszettek, nem jelzett a derekam. A kezelhetőséggel, átláthatósággal sincsen gond, hiszen a műszerfal végtelenül egyszerű. Ebből a mondatból tulajdonképpen az is kiderül, hogy nem vagyok valami nagy véleménnyel a dizájnerek munkájáról. Az i30 cw talán a legszürkébb szürke egér a föld kerekén, és ezt nem csak az utastérre értem, a külső dizájn legalább annyira jellegtelen, mint a belső.
A kombi i30-cal képtelenség felvágni, még akkor sem lesz vagány, ha a 18 éves Lacika viszi el anyukája autóját szerenádozni kéthetes jogsival; ez a kocsi használati tárgy, így tessék hozzáállni. És persze kukkantsunk rá az árcédulára is, hiszen ebben a kategóriában nagyon sokszor az ár dönt. Az 1,4-es alapmodell 3,4 milliónál indul, a legjobban felszerelt, automata dízel ára 5,4, egy racionális választásnak tűnő, jól felszerelt, kézi váltós dízel pedig 4,7 millióba kerül. Nem rossz egy 126 lovas, alsó-középkategóriás dízeltől.
Jó tehát az ára, és az erős dízelmotor is az i30 oldalára billenti a mérleg nyelvét, de az élet, elvtársaim, nem habos torta. Mindjárt rátérek a negatívumokra is, de ha már a motornál tartunk, meg kell említeni, hogy az 1,6-os turbódízel nagy dinamikával mozgatja a kocsit és nem is hangos – 11,2 másodperc a 0–100, a végsebesség majdnem 200 km/h. Hidegen kerreg csak, de mivel szinte az összes dízel ilyen, ezt nem róhatjuk fel neki, egyébként csak 3500 felett hangosodik, de oda meg már nem illik, és nem is kell pörgetni, már alacsonyan is jól húz, szóval szépen lehet közlekedni vele úgy is, hogy 3000 alatt tartjuk.
És akkor jöjjön a savazás. A motor reakciói kissé suták, szögletesek, a kormányzás teljesen szimulátoros. A kipörgésgátló kezdetleges és a futómű is egyszerűcske, a kasztni nagyot billen minden kanyarban. Mit vesz észre mindebből az átlagos felhasználó, aki bevásárolni, dolgozni meg nyaralni megy a kocsijával és normálisan vezet? Valószínűleg semmit, és ha észre is veszi, nem zavarja, hogy hiányzik a vezetési élmény, hiszen ő közlekedni vágyik, azért vett ilyen kocsit, és ne felejtsük el, hogy a puha futóműnek előnyei is vannak: az i30 cw nem ijed meg a leghepehupásabb földutaktól sem, kényelmes, nem ráz, hiába a sok kátyú.
Még egy apróság. Bár nem kicsi a csomagtartó, kombihoz képest nem is kifejezetten nagy, 415–1395 literes. Esetleg jobb lett volna azt a pár centit a csomagtérnek adni, a hátsó lábtér ugyanis szinte túl nagy – már ha létezik ilyen egyáltalán –, plusz száz liter hely viszont jól jött volna egy hosszabb családi nyaralás során.
A Hyundai i30 kombi józan választás lehet. Jól összerakták, jó erős és takarékos a motorja, tágas az utastere és az ára is jó. Vezetési élményt ugyan nem nyújt, de olyan hibája, ami megkeserítené a hétköznapokat, nincsen. Nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, aki az eszével dönt és nem a szívével. És ne feledjék: Korea a XXI. század Japánja.
