Az ix35, bármennyire is fáj, nem terepjáró, pláne, ha fronthajtásos. Magasra feltupírozták, és ettől jó tágas lett. Pont emiatt mondom: ez valójában egy utazóautó, főleg az 1,7-es dízelmotorral. Persze, pár illúzióm elillant, amikor végiggondoltam az anyagiakat.
Ilyen utazóautós kijelentéseket nyilván nem tesz az ember, ha ugyanebben az autóban az 1,6-os benzines van. Általában az sem eszi le az ember haját, egyetlen kivétel van: az autópálya. És olyankor nem végez félmunkát. A dízel viszont pont oda való.
Igaz, az embernek meg kell fogadnia, hogy soha, de soha nem megy vele rendes terepre, de még havas emelkedőkön sem akar felmászni. Mert az nem fog menni – ezzel akkor szembesültem, amikor az ix35-öt fotóztam, és kicsit – mintegy tíz méterre –, elhagytam vele az utat. Kis mélyedés a fűben, kaparó kerék, kattogó kipörgésgátló, majd tolatva menekülés. Be kell látni, nem erre való, punktum.
Valójában az ix35 azért van nehéz helyzetben, mert az első kerekeinél fogva közel másfél tonnás testet kell felcibálnia egy-egy emelkedőn, ami még egy normál személyautóhoz képest is hátrány. A hasa ugyan magasabb picivel, de 17 centi nem a világ, ennyit egy SX4 is tud.
Valójában az ix35 közelebb áll az egyterűekhez, mint a terepjárókhoz, és sajnos a formáján látszik, hogy túlzottan beleégett a tervező retinájába a Daewoo Tacuma alapformája. Egy gyors ötlettel megnézte a Ford Kuga orrát – hát ez lett belőle.
Nem baj, tutira van, akinek a furcsa arányok ellenére bejön. Nekem inkább a Kia-féle tesó, a Sportage formája tetszik, de ilyen kérdésekről nem érdemes vitázni. Egy biztos, tényleg hatalmas az ix35, elöl-hátul, egységesen. A csomagtartója se kicsi, ha nem lenne pótkerék, közel 600 literes lehetne, de így, hogy a malomkerék méretű, könnyűfém felnis kereket bepasszírozták az aljába, marad 465 litykó – ez nagyon jó kompromisszum.
Töredelmesen bevallom, még a kék műszerfal-világítás is megszokható, egyedül akkor szitkozódik az ember, amikor nappal fel kell kapcsolni a lámpát, mert az este sötétebbre vett műszeregység ilyenkor láthatatlanná válik. Tehát, este mindig fényerő le, nappal föl: az ilyen, kizárólag háttérvilágítással látható műszereknél illene valami fényérzékelőt is beépíteni.
Azt viszont döbbenettel tapasztaltam, hogy lehet idióta csipogás-sípolás kombinációk nélkül is kulcs nélküli indítást csinálni egy autóhoz: egyedül akkor sípol egy nem túl zavarót, ha járó motornál kiszállunk, zsebünkben a kulccsal. Nem tudom, miért akarják arra nevelni az embert, hogy hajítsa be inkább a pohártartóba, de a távol-keleti autók közül messze a Hyundaié a legnormálisabb. A japánok lassan órákat vehetnének a koreaiaktól – kedves Toyota, Subaru, bizony!
