Mitsubishi ASX 1.8 DI-D Intense (2011)

És akad még műszaki kellem ebben a batárban. Például a váltó, amely a régi, nagy, japán terepjárók fémes precizitásával, ugyanakkor a Honda S2000 finom erejével működik. Egészen kiváló, referenciának sem lenne rossz, manapság ezt a BMW-k nem tudják. A kormány is jó, viszonylag könnyen tekeredik, van benne élet, visszajelzés, pontos is.

Ami viszont más az Outlanderhez képest, az nem valami jó. A fél mérettel nagyobb Mitsu SUV az emlékeimben kifejezetten összeszedett, ügyes, komfortos, jó úttartású autóként maradt meg. Az ASX nem ilyen. A hátulja közepesnél nagyobb bukkanókon csúnya rugdalásba kezd, az eleje pedig tehetetlenül kifelé indul minden gyorsabban vett kanyarban, miközben a karosszéria erősen dől is. Lett volna itt még mit csiszolni, pláne, hogy elméletben személyautósabban kellene rugóznia és kanyarodnia a masszívabb, nehezebb Outlandernél. Bakhátas útra pedig végképp ne tévedjünk az ASX-szel, mert a közepén a legalsó pontja a gázolajhűtő öntvénye, és ha azt elkapja valami kavics, ott rohadunk le vele a farkasok között, a semmi közepén.

A Mitsubishi talán még a Mercedes-korszakból örökölte az SLK-mintájú, szalámisan levágott műszercsöveket, és ezek jól mutatnak ebben a környezetben. Aztán snitt. A belső tér többi része olyan, khm, eggyel korábbi Swift-szintű. Hasra esni nem kell a műanyagoktól – az ajtókárpitok teteje, a műszerfal felénk eső része puha ugyan, de a többi kemény, ami még nem lenne baj, de vékony is, s ez jócskán hozzájárulhat az ASX állandó morajához, pontosabban ahhoz, hogy azt nem sikerül távol tartani az utasok fülétől.

A középkonzol is szinte sivár a maga sallangmentességével, ráadásul a kijelző szedett-vedett, hiszen az óra kunkor nélküli farkincájú 9-essel és 6-ossal jelzi a számokat, a rádió viszont hajlítottakkal és más szegmensekből állókkal. De ha valaki a középső rész LCD-igénytelensége után vágyik valami jóra, vesse tekintetét a két műszer közötti panelre. Zseniális itt a fogyasztásmérő.

Sima, vízszintes csík, amely a gázolaj pillanatnyi fogyási sebességének ütemét jelzi. Rajta pici nyíl, avagy háromszög, az az átlagfogyasztás. Mindig tudjuk, hogy önmagunkhoz képest jók vagyunk-e vagy bénák. Mindig ott a lehetőség a javításra, mindig látjuk, hogy pillanatnyi elmebeteg száguldozásunk mekkora kárt okozott fáradságosan összekapart átlagliter/100 kilométereinkben. Vagy, hogy is van ez.

Van még aztán AS & G feliratú start/stop rendszerünk, ami a hidegre való tekintettel csak ritkán működött – mint a szerény fogyasztású dízeleknél általában. Továbbá MASTC nevű kipörgésgátló-menetstabilizáló kombónk – tisztára, mint valami kerületi tornacsapat neve a fényes szellők idejéből, szinte halljuk az ütemes tapsot, a pattogó, friss indulót. A klíma hőfokszabályzós, de csak egyzónás, tolatóradar, -kamera, xenon, sötétedésérzékelős tükör, navi csak a drágább kivitelekben van.

Szövet az ülések huzata is, amit személy szerint én a legjobban kedvelek, bár elismerem, a sznobérték így csekély. De nem igazán kényelmes itt ülni, a háttámla íve valahogy rosszul követi a nevét adó testrész formáját, az ülőlap is inkább magas, de nem komfortos. Viszont a pozíció előnye, hogy az ASX két irányból is jól beállított kormánya mögött magasan trónoló vezető pontosan úgy érzi magát, mint valami rendes terepjáróban.

Elöl csörög-morog-fújtat a nagy, erős dízel, kattan a váltó, a motorházfedél hosszú síkságként húzódik a szem előtt, hogy óriási szakadékperemmel érjen véget, amelyen túl mindenféle parányi, felesleges, eltiprandó járművek menekülnek lehengerlő aktusunk elől. Kevés SUV-ban élheti ezt meg az ember, pedig valahol jó, értékeljük, még ha nem is tesz barátságossá e kialakítás.

Itt is egy másik kettősséget érünk tetten: amikor parkolni szeretnénk. Ez a művelet egyébként nem könnyű, mert hátrafelé csak sejteni lehet az autó végét, elektronikus segédletünk pedig nincs. Szóval az imént még hatalmas, dakaros rombolónak tűnő autónk – hopp! – simán befér az Avensis után felszabaduló helyre, ugyanis csak 4,3 méter hosszú. Viszonylagos rövidsége ellenére tér van benne bőséggel, akár elöl, akár hátul vizsgáljuk, maximum a csomagtartó méretét érheti kritika.

413 liter eleve nem a világ, ráadásul a raktér padlója magasan van, a cuccokat fel kell emelnünk pakoláskor. Ráadásul a ferdehátúnyi raktér sem egyben jár nekünk, van egy nagyobb rész, valamint a padló alatt két kisebb üreg. Különös variációs lehetőségeket sem kínál: bővítésre kapunk egy sílyukat a hátsó üléssor kartámasza mögött, valamint a szokásos, osztottan dönthető hátsó támlákat, ennyi.

A Mitsubishi egyébként olyat tett, amit mostanában kevesen az importőrök közül: közel alapkivitelű példányt adott tesztelésre. Talán szükség is volt erre, mert az ASX még így sem kerül rá a bérből és kisnyugdíjból élők radarjára, bár ez talán nem is cél.

8,8 millió forint az Intense felszereltségű Mitsubishi ára – nehéz ezt kimondani, amikor 150 lóerős dízel Qashqait bő két misivel kevesebbért kap az ember. Igaz, akkor vagyunk nagyjából fairek, ha nem az alap Visia, hanem inkább az eggyel drágább Acenta Qashqaihoz hasonlítjuk a tesztautónál eggyel olcsóbb, stop&go nélküli, Invite szintű ASX-et. Akkor már csak egymillió a különbség – hétmillió a nyolccal szemben. Hát, nem olcsó.

Hosszú távra a kis fogyasztás miatt talán megéri. Aki vágyik a szép pofájára, és ezért hajlandó egy misivel többet adni érte, annak is. Az a csörtetés, nagy SUV érzet is szuper, amit a formája, hangjai okán előad az ASX. De csak úgy, sima autónak drága. Legalább szerethető.