A C szegmens, amelyet már régen nem hív senki Golf-osztálynak, az extrém túlmotorizált presztízs-erőgépeken kívül ritkán tartogat izgalmakat. Amikor elindultam Focus-nézőbe, azt gondoltam, hiányzik tíz–tizenöt évem ahhoz, hogy megkívánjam.
A Jerezben birtokba vett mustársárga dízel (igen, ezt kértem!) viszont első látásra is szimpatikus volt. Gyilkos arc, előre dőlő övvonal, az a klasszikus, de cseppet sem elcsépelt támadáshoz púposkodó pumaforma, amitől minden, jogosítvánnyal és Y-kromoszómával egyaránt rendelkező humanoidnak beindul a fantáziája. Ha diplomatikusan átsiklunk a hátsó lámpa furcsa asszociációkra serkentő formáján, nem nagyon érheti szó a Ford formatervezőit. Friss, kívánatos, anatómiailag korrekt krumplit sikerült kifaragni úgy, hogy azért magán hordja a nagypapa, az első Focus legjellemzőbb stílusjegyeit is.
Mindamellett, hogy teljesen új modell bemutatójára voltam hivatalos, már a megérkezés előtt finoman belopódzott a tudatalattimba a sejtés: valójában egy techno-tűzijáték vár rám. A repülőn az előzetes tájékoztatót böngészve a leghangsúlyosabb elem ugyanis a vezetést segítő rendszerek működését bemutató füzetke volt. Ebben a kategóriában sokan, sokféle aktív és passzív biztonsági elemet kínálnak, de ilyen széles fronton egyetlen konkurens sem támad. Persze mindez csak az általunk próbált Titanium felszereltségben, amely várhatóan a hazai eladások elenyészően kis részét képezi majd.
A világautó
A Ford a Focusszal azonos padlólemezen nagyjából évi kétmillió autót tervez gyártani – mondta el Darren Palmer, a Focus bevezetésének fő koordinátora a technikai bemutatón. A több gyártó által több-kevesebb sikerrel elindított világautó szerepét szánják az új modellnek, így a világ piacain megjelenő különböző Focus-modellek alkatrészeinek nyolcvan százaléka teljesen azonos lesz, újabb 9 százalékuk pedig alig különbözik majd. A maradék 11 százalékban foglalnak majd helyet a kötelező regionális módosítások, mint a szimmetrikus fényszóró, a jobbkormányos műszerfal vagy a mérföldes óra.
A gyártás az USA-ban és Németországban indul, hozzánk az utóbbi üzemből érkeznek az autók. Még idén termelni fog az orosz, jövőre pedig a kínai Focus-szalag is.
Pedig remek játékszerek, és jól működnek. A sávelhagyásra figyelmeztető rendszer diszkrétebb üzemmódjában a force feedbackes játékkormányokat idéző rezgéssel riasztja a balga sofőrt, de egy kattintással odébb aktívan is beavatkozik, ahogyan a türelmes és óvó tekintetű apuka igazítja ki bringázni tanuló, bohó gyermekét a rózsabokorból. Az alacsony sebességű biztonsági rendszer képes arra, hogy a városi araszolásban kevésbé koncentráló sofőr helyett befékezze az autót, ha túlzott intim közelségbe kerülne az előtte haladóval – ahogyan ezt egy túlzottan heves mérsékletű marbellás hölgy mögött élesben is megtapasztaltuk.
A táblafelismerő rendszer is kiválóan működött, bár kissé pongyolán kezeltük a szinte üres, ad-hoc vonalvezetésű utakon a szabályokat, mindig tudtuk, milyen tempóval kellene éppen haladnunk. Saját tapasztalatom szerint egyébként a sebességhatárokra, az előzési tilalomra és ezek feloldására koncentrál, a hatosával támadó Különböző Konfigurációkban Behajtani Tilos táblákat meg sem próbálja feldolgozni. Érdekes lesz egyébként megtapasztalni, mit kezd a hazai jelzésekkel, hiszen a tiltásokat feloldó soksávos áthúzás nálunk nem divat, egyetlen vaskos fekete ecsetvonás van helyette.
Mi is van még? Aktív parkolóasszisztens, amellyel feltartott kézzel, pusztán a váltókart és a pedálokat kezelve tudunk parkolni, a hölgyek és az ilyen tekintetben feminim urak örömére. Az asszisztens elvileg húsz-húsz centi ráhagyással képes beparkolni két autó közé – nos, ezt azért nem mertük kipróbálni. Akad még a lustábbak nagy boldogságára automatikus fényszóró-vezérlés, ez a szemből érkező vagy előttünk haladó autókat figyelve leoltja a bekapcsolva felejtett alvázvédő-perzselő reflektort. Rendelkezésünkre állt az adaptív sebességtartó automatika, amely szükség esetén az utolért autóhoz csökkenti a tempót, és természetesen sebességlimiter is, amely megakadályozza az előre beállított érték átugrását. Ezek a rendszerek persze felülbírálhatóak, egy esetleges előzés esetén a megszokott határozott pedáltaposással újra nekilendülhetünk a hitelesített mérőeszközök nélküli szakasznak.
Akad még itt vészfékezésre villogóra váltó féklámpa és a holtteret figyelő rendszer. Utóbbi a tükörben világító sárga leddel jelzi az ott sunnyogó tereptárgyakat – beleértve persze adott esetben a szalagkorlátot is, amely nélkül sokkal nehezebb lett volna lefotózni működés közben. Végül pedig a Kókadt Margaréta Szisztem munkanévre hallgató, a különböző szituációkra adott reakciókból a vezető fáradtságára figyelő berendezés, amely a lassuló reflexekre pihenést, burkoltan pedig koffeinbevitelt javasol.
Ez utóbbit egyébként nem sikerült működésre bírni, pedig a kesztyűtartóban talált opciós lista szerint volt ilyen az autóban. Vagy alaposan bekávéztunk előre, vagy túl izgalmas volt az autó ahhoz, hogy belefásuljunk. Mindjárt megmondom.
