Egyre kínosabban érzem magamat, amikor megszólalnak a harsonák, függöny el, és begördül az úgymond új autó. Mindig ez a feszengés. Új autó? Hol?
Lassan kezdjük megszokni, de akkor is. Nem vagyok a mindenáron újítás híve, de ettől függetlenül zavar, hogy egy nyilvánvalóan nem új modellre ezt mondják. Akkor is, ha más a lámpája. Akkor is, ha hullámokat rajzolnak az oldalára. Sőt, még a műszerfalat is lecserélik. Azt is mondják, könnyebb lett 120 kilóval. Igen, ha egy kellőképpen ósdi, nagy, öntöttvas dízelt kidobnak belőle, és helyette betesznek egy könnyűfém kicsit.
De mi van, ha egy olyan változatot nézünk, ami régen is volt meg most is van? Mondjuk a kétliteres benzinest. Ma 1400 kiló, régen 1400 kiló. Kérdem én, hol itt a tömegcsökkentés? Ha bepasszírozunk még egy kis hangszigetelést valahová – rá is fért –, attól nem lesz könnyebb. Cserébe, a tömegcsökkentés jegyében elhagyták a tetősínt, a vízhőfokmérőt, a kardánboxon a tárolórekeszek fedeleit…
Bocsánat, csak kidühöngtem magam. Utálom ezt a mindenáron újautósdit. Ez kérem nem több annál, amit fészliftnek hívnak az őszinte cégek. Nevezhetjük ezt csúsztatásnak, ha finomak akarunk lenni. Vajon miért kényszerítik arra a Mazda PR-gépezetét, hogy ilyesmiket hablatyoljon, amikor a hülye is látja az ellenkezőjét? Tán a fejlesztésen megspórolt milliárdok miatt, asszem.
Amikor a VW a Passatot ugyanilyen körítéssel rajzolja át, az sem túl nagy gáz. Mégis a kategória legjobbjai között tudott maradni öt évig, kihúz még valamennyit. Ha a Mazda 6-tal csinálnák ugyanezt, azzal sem lenne semmi gond. De ez a Mazda 5 már akkor is csak erős közepes volt, amikor megjelent, 2005-ben. Azt már kevésbé értem, hogy ha már ott volt a remek lehetőség, hogy jobbá tegyék, mégsem csináltak semmit. Az égvilágon semmit.
Mondjuk, javíthattak volna az anyagminőségen. A kardánbox úgy nyeklik, hogy az a Peugeot 307 leggagyibb változatát is alulmúlja, a rádió-klíma blokkot meg sikerült olyan sima, fényes anyagból csinálni, hogy az ember két nap után nem tudja, ujjlenyomat vagy por van rajta több. Az egész műszerfal kong, de legalább rücskös, amin nem feltűnő a kosz. A Mazda 5 minőségi szintjén már minden hasonló modell továbblépett, beleértve az összes franciát. És már nem a németekkel vagy a japánokkal példálózunk, hanem olyanokkal, mint mondjuk a valóban kifogástalan Peugeot 5008, igen. Meg a Citroën C4 Grand Picasso. Meg a Scénic. Az 5-ös belseje ma már végtelenül elavultnak tűnik, így felújítva is.
