Peugeot 508 GT 2.2 HDI

Úgy gondoltam, hogy rögtön az elején kivégezném az 508-as hibáit. Felkészültek? Például, ha felnyitjuk eső után a csomagtérfedelet, a víz becsorog a csomagtartóba. Továbbá, nincs olyan rakodóhely, ahová az ember simán lerakhatná a cuccait. A francia tolatóradarok rákfenéje, a lassú reakció megmaradt: még az automata váltó kúszási sebessége is sok neki, az egy zöld rovátkából azonnal a felkiáltójeles-sípolós a következő fokozat. Zavaró még az óriási fordulókör: 12,2 méter, járdaszegélyek közt. Gyűlöltem a parkolóházunkban manőverezni vele. És picit levegőtlen, ha a klíma teljesen automataként megy, azaz a belső keringetést is ő kezeli.

Ennyi. Asszem felsoroltam mindet. Na jó, hadd kötekedjek még egy kicsit! A reflektort változatlanul abban az irányban kell felkapcsolni, mintha fénykürtölnénk, csak tovább kell húzni. Így elég könnyű felkapcsolni véletlenül.

Van még valami? Ööö… nem jut eszembe több. Majd még töröm a fejemet.

Bevallom, ez a GT változat nem feltétlenül a legjobb arra, hogy megismerjük az 508-ast. Ez egy picit más autó. Nem szimplán csúcsmodell, erősebb motorral: ennek az első futóműve más, ahogy a hangolása is. És persze ez a legdrágább, közel 10,5 millióról indul, a mi tesztautónk árának a vége 11 millió fölött járt, igaz, ebben gyakorlatilag az összes létező extra benne volt, a programozható állófűtéstől a négyzónás klímán át a head-up displayig. Minden.

Régi elvem, hogy mindig a jobb felé haladva kell megismerni egy típust, de ezen Csikós lelkendezése miatt változtattunk, aki a nemzetközi bemutatón vezette, viszont átkozottul kíváncsi volt, hogy az itthoni utakon is olyan átkozottul jó-e. És ezt minél előbb akarta tudni. Ezért kezdtük hát fordítva.

Egyébként, ha az ember nem egy autószalon bevilágított, kisuvickolt világában nézegeti, hanem belehelyezi a magyar lepukkant utcaképbe kétnapi porral a csodálatos fényezésen, elég hétköznapi az 508 formája. Este, az extra első LED nappali fénnyel és a hátborzongatóan szép hátsó világítással már feltűnőbb, de alapból egy tucatforma.

Hogy mégis mitől lesz szép? Attól, hogy a részletei felfoghatatlanul kidolgozottak, mindenhol van pici dudor, homorítás vagy él – de nincs eltúlozva. Valahogy úgy, ahogy az átlagosnak hitt kolléganő egy esti céges bulira kiöltözik, kisminkeli magát, és máris királynőnek tűnik. Kialvatlanul, mackóalsóban meg végtelen szakadt lenne, az 508 formáját is el lehetett volna rontani, ha elnagyolják. De nem nagyolták el.

És amellett, hogy arányos, még hatalmas is. Aki 407-esen szocializálódott, azt fogja tapasztalni, hogy nem csupán elfér hátul is, hanem jól is ül. Mondjuk, úgy könnyű, hogy 9 centit toldottak be a tengelytávba. Sőt, limuzin létére nem simán nagy a csomagtartója, hanem van hozzá luk is, amin bepakolhatunk – kissé mintha az előző, Bangle-féle 5-ös BMW-re hasonlít, ahogy felnyílik a fedél, de ez nyilván valami véletlen.