Ez már az i10 első fészliftje, de én még mindig annak örülök, hogy a szánalomkeltésre kihegyezett Atost anno lecserélték, a kis kreténből pedig lett egy nem túl markáns, de egész gusztusos városi élőlény.
Azóta is okosan nyúltak hozzá: az új orr már egyáltalán nem Kia Picantó-s. Első látásra senki nem fog belezúgni, de a formatervezés már csak olyan, mint az angol gyep. Az olaszok négyszáz éve nyírják és öntözik az autódizájnt, a koreaiak mára eljutottak az egész jó-szintre, de a remekműre még pár évet biztosan várni kell.
A beltéri anyagokat ne is bolygassuk. Ez egy olcsó kisautó, alap, hogy mindene olyan kemény, hogy egy átlagos keresztes lovag néhány óra alatt boldogan alakítani páncéllá a kárpitozást. A látványvilág azonban kellemes. Nézegettem, miért, és arra jutottam, hogy talán az oldalsó levegőbeömlő vékony króm kerete teszi. Nem mintha az olyan jól nézne ki, de egyszerűen nincs más tippem. A műanyagokat egyébként már csak azért se nagyon fogdosnám, mert épp elég volt a kontaktusból a kormány. Mintha az autófényezők finom smirglijével, az úgynevezett vízpapírral borították volna: nem nyúzza le a bőrt azonnal, de ha járunk vele a városban egy órát, biztos, hogy érzékenyebb lesz a tenyerünk. Raknék rá kormányvédőt, ami ezúttal nem a kormányt védené, hanem engem a kormánytól.
Az i10 nagyon jól belakható. Lent két pohártartó, a szellőzés alatt is egy rekesz, a kézifék mellett-alatt még egy, van rekesz, igaz, kicsi az ajtóban, de még az ajtó fogantyúja is használható tárolóként. Nagyon fontos dolgok, nem kerülnek pénzbe, mégis kevés kisautó tudja ezt, kulcsokat, kaját-piát, telefont, rágót, csokit elhelyezni, és később megtalálni. És ha egy kisautó jól belakható, rögtön kevésbé érdekelnek az olyan részletek, mint hogy a rádió takarólemeze csálén áll. Össze van rakva, nem mozog, hanem acélos szilárdsággal van két milliméterrel mélyebben a lemez jobb oldala, mint a bal. A multifunkciós kormányt nem találtam sem az alap- sem az extra felszereltségben. Nem is érdekes – annyira közel a fejegység, hogy a hangerő gomb gyakorlatilag csak milliméterekkel van távolabb, mint a kormány.
A kényelemre sincs panaszom. A Fiat Panda hasonló, már ami a váltókar félsziget-kialakítását illeti, de a Pandában nyomja a térdemet, az i10-ben nem. A bal kezemnek jó hely van a karfán, de az ablak peremén is. Utóbbit persze csak így télvíz idején használom ilyen bátran, rövid ujjú pólóban már óvatos lennék, hátha ugyanott készült, mint a kormány, és leszedi a bőrt a könyökömről. Jelen voltam 2008-as Panda–Splash–i10 összehasonlító tesztünkön, úgyhogy próbálgattam én már ezt, de az kiesett, hogy a hátsó ülésen is milyen jól el lehet férni. Az ülőlap rövid, a térdemnek viszont marad négy centi hely az első ülés támlája mögött, mindez úgy, hogy még csomagtartó is maradt. Nem nagy (225 liter), de arányos az autóval, ellentétben mondjuk a Swift csomagtartójával (211 liter), amin mindig meglepődik az ember, hogy na, ez már megint hová lett?
