Nem tudom pontosan, mi bajom a Renault Latitude-del, de már annyi hasonló nagykocsit láttam megbukni. Soroljam? Íme: Camry, Epica, Sonata... valahogy nem gerjedünk rájuk. A magánember inkább vesz ennyiért valami kisterepjárót, vagy egyterűt.
Ugye ismerik azt a jóleső érzést, amikor a gyorsétteremben pusztán azért zabálja magát degeszre az ember, mert megéri a nagyobb adag? Nos, a Renault Latitude az autóipar extra menüje, ahogy például a Skoda Superb is.
Mit tud egy ilyen autó? Igazából semmi extrát, azon kívül, hogy annyiba kerül, mint egy Passat vagy Mondeo, de nagyobb. A távol-keleti lábtérfétis is visszaköszön a hátsó sorban, tudják, emiatt készül kizárólag nyújtott A6-os Kínában, és még sorolhatnánk a példákat. Hiába kisebbek arrafelé az emberek, valamiért nagyon szeretik az ilyesmit. Talán azért, mert ők teljesen ki tudják nyújtani itt a lábukat.
Amúgy a Latitude egy teljesen normálisan megcsinált autó, és a mai világban már azon sem akadunk fenn, hogy a padlólemeze a Lagunáé. Hátulra rendes futóművet kapott a Nissantól – és ezt az egészet Dél-Koreában gyártják, a Samsung Motorsnál. Ahol a Koleost is.
Akinek nem égett még bele a szemébe a Koleos formája, az ne magában keresse a hibát. A Renault bohócterepjárójával nincs semmi baj, de valahogy nem túl kívánatos, ezért alig van az utcán. Nehéz megfogalmazni, miért, de valami hasonlót éreztem a Latitude-nél is: annyira jellegtelen, hogy az már túlzás. Oldalról hasonlít egy kicsit a Fluence-ra, de bármelyik európai modelljük karakteresebb. Persze, nem tartom kizártnak, hogy mondjuk az idősebbeknek bejön, és egy Thalián, majd Mégane Sedanon át ívelő autós pályafutás betetőzésére alkalmas. Azt viszont kétlem, hogy hirtelen egy csomó mondeós, vagy superbes pártolna át a Renault-hoz. Sőt, tartok tőle, hogy a francia köztárasági elnök is megtartja a páncélozott Vel Satisát.
A hazai bemutatón egy 9,3 milliós Initiale kivitelt sikerült kifogni, masszírozós villany üléssel, zongoralakk-utánzat betétekkel, tolatókamerával, és (a korrektség kedvéért idemásolom a felszereltségi listáról a pontos kifejezést) bőr hatású kárpitokkal. Amikor kényelembe helyeztem magam a bőrhatásún, megláttam a varrott műanyagot a műszerfal tetején, beláttam: ez nem luxusautónak született, csak azt csináltak belőle.
Ezt leszámítva nagyon rendben van minden az anyagminőség és összeszerelés terén. A burkolatok puhák, a gombok finoman járnak, a műszerek és a kijelzők gusztusosak. Itt-ott kis mennyiségben feltűnik némi igénytelen műanyag, de oly kevés van belőle, hogy szinte észrevehetetlen.
A Latitude-del eltöltött rövid idő után átértékeltem az életemet. Azóta is kérdezgetem magamat, hogyan tudtam eddig élni ionizátor nélkül, amit a szép nevű csúcskivitelbe szerelnek, és Samsung fejlesztés. Állítólag cigifüst ellen jó – én kocsmában láttam hasonlót, de az sercegett, és ugyanolyan büdös volt minden, mint az ionizátor nélküli kocsmákban.
Itt viszont büdösről amúgy sem lehet szó, hisz beépített illatosító is van a legdrágább kivitelben. Ez egy remek francia találmány, végre nem kell csokorban lógniuk a tükrön a Wunderbaumoknak. A Renault-illatosító tárjába két lőszer tölthető be, és, ha jól silabizáltam ki a piktogramokról, gombnyomással lehet választani a kettő közül, hogy épp melyiket szagoljuk. Továbbá, az illatozás intenzitásai is szabályozható. Más nagyon különös dolgot nem tud felmutatni a típus, minden kötelező kellék megvan benne, ami egy jó Lagunában is, gyűszűs menüvezérlés, mindenféle szenzorok, tempomat, villanyracsnis.
Annak kifejezetten örültem, hogy egy kétliteres dízelt kaptuk. Ez ugyan 175 lóerős volt, de aki beéri kézi váltóval, nyugodtan vegye meg a 150 lovasat. A 6,5 milliós indulóárral reklámozott kétliteres benzinmotor és a másfél tonnás tömeg nem sok jót sejtet, bár látatlanban nem illik ítélni. (Egyébként ez akár E85-tel is etethető.) A telhetetleneknek, továbbá a francia cégek kiküldetésben lévő vezetőinek ott van még a 12 milliós V6-os dízel, ez három literes és 240 lóerős, csak ez már-már BMW ár.
Visszatérve a kétliteres dízelre, kellemes meglepetés volt, hogy a dízelek kerregő hangját tökéletesen eltüntették, vibráció nuku, szóval kellemes. Jól megy, padlógázon tíz alatt százon van. A hatfokozatú automata néha kínosan hosszú idő alatt szánja rá magát a visszakapcsolásra, pedig néha szükség van rá egy ekkora autónál. A rugózás kifejezetten kellemes, azt leszámítva, hogy a /45-ös kerekek iszonyatos zöttyenéssel esnek bele a magyar utak lyukaiba. A kormányzás elég érzéketlen, de legalább könnyű. Összesítve, sportosság, vagy németség nyomai nem felfedezhetők a Latitude-ön, de mint helyváltoztatásra szánt eszköz, átlagon felül komfortos. Olyannyira, hogy utazni jobb benne, mint vezetni.
