Mercedes-Benz Viano Ambiente Long 2.2 CDI 4MATIC

Azért a biztonság kedvéért a magasságjelző rúd előtt megálltam és felmértem a viszonyokat, a 210-es magasságjelhez képest még maradt bő 10 centi. A tesztautó ugyanis 4Motion felszereltséggel bírt, aminek köszönhetően a 187 centis magasság 194-re nőtt, és a tetősín is rádob még 48 mm-t. Szóval éppen hogy parkolóház-kompatibilis. A mosóba is pont befért, bár ekkor a kerekeknél mért 190 centis szélesség miatt elég kevés hely marad a vezetőrudak mellett.

A kasztni a közepes méret volt, amit hosszúnak neveznek a Mercedesnél. Ez kicsivel több mint 5 métert, konkrétan 5008 mm-t jelent. Ez jó kompromisszumnak tűnik a 20 centivel rövidebb kompakt és a 20 centivel hosszabb extra hosszú modellhez képest, mivel előbbiben a hátsó ülések mögött elég kevés a raktér, a hosszabbikkal meg macerásabb a parkolás. Ebben a hátsó üléseket hátratolva még marad bőven hely a csomagoknak (58 cm) és lábtér a harmadik sor utasainak is. Persze a sínes rendszernek köszönhetően ezt könnyen variálhatjuk. A közepes méret másik előnye, hogy a tengelytáv megegyezik a rövid verzióval, csak a hátsó túlnyúlás nőtt meg, így a kocsi ugyanakkora fordulókörön kanyarodik.

Parkolóházban, de még a sima parkolóban is nehéz feltűnésmentesen közlekedni a kocsival, ugyanis kamionokat megszégyenítően hangos kürtölésben tör ki, amikor tolatni akarunk. Így ha esetleg volt is mögöttünk gyalogos, elütés nélkül is meghal az ijedtségtől. Belül is bőségesen van csipognivalója, már-már japán autókat megszégyenítően tud bármiért nyavalyogni, a kulcs bent hagyásától kezdve a tetőablak nyitva hagyásáig. Ez utóbbi különösen idegesítő volt várakozás közben, amikor folyamatosan bimbamolt, és ezt csak az ajtó becsukására hagyta abba.

Az utasok elkápráztatására kiválóan alkalmas volt az elektromos tolóajtó, amit persze mindenki megpróbál kinyitni erővel, hiába szólt az ember, hogy nem kéne. A tesztautó bővelkedett az elektromos extrákban, a szokásos első ablakokon kívül még a hármas tetőablakból kettőt és a hátsó billenőablakokat is gombbal tudjuk kinyitni. Ez utóbbi remek ötlet, a többi kisbuszgyártó is átvehetné, jobb, mint a szokásos behúzom-elhúzom megoldás, ami egyeseknek kifejezetten kihívást jelent. Sajnos a felfelé nyíló csomagtérajtót már nem motor segíti, pedig jó lett volna, mert a megerősített teleszkópok ellenében igen nehéz volt lecsukni. Az alap csomagtér amúgy bőven kielégítette az igényeimet, egy páros négynapos vakáció cuccai bőven elfértek rendezgetés nélkül.

Ha meg kevesleném, kezdhetek origamizni. Az ülések a kategóriatárshoz hasonlóan sínen csúsznak, így az egészet fel lehet csúsztatni a kocsi elejébe. Ha inkább hosszú, de nem túl magas tárgyakat vinnénk, akkor az összes háttámla külön-külön lehajtható, vagy akár az összes ülés kiemelhető. Erre azért készüljön rá, aki megpróbálja, mert bár nem bonyolult, de baromi nehéz a szimpla ülés is. És a hátsó sor 2/1-es osztásban vehető ki, így a kétszemélyes leginkább kétemberes műtét. Ha minden kikerült a kocsiból, teherautó módban 265 centi hosszú rakteret kapunk.

A középső sorban ülők a Multivanhoz hasonlóan kaptak egy kis asztalkát, aminek a tartójában számtalan rekesz és pohártartó rejtőzött. A kocsi tárolórekeszekkel jól ellátott, kivéve talán a sofőr körüli területet, ahol kéznyújtásnyira nem nagyon találtam helyet a telefonomnak, belépőkártyának, miegymásnak. A vezető abszolút ura a kocsi hátuljában található technikának, az összes funkciót – beleértve a világítást is – tudja kezelni műszerfalról, így egy jeges fuvallattal vagy a fények lekapcsolásával meg lehet rendszabályozni a hátul randalírozókat.

A kocsi jól fordult, és az élesebben vett kanyarokban se billegett, a rugózása szinte személyautós volt. Szerencsére lassan rájönnek a gyártók, hogy a 7-9 fős kisbuszok közönsége azért többet igényel futóművileg, mint egy körbeablakozott teherautó. Az 5 sebességes automata váltó régi bevált darab, kicsit lustán kapcsolgatott, de a nyugis autózáshoz pont megfelel.

A 2,2 literes, 160 lóerős dízelmotor jól mozgatja a 2,2 tonnás testet, de azért csodák nincsenek, az összkerékhajtás és az automata miatt kicsit lomha a gyorsulás. Vegyes üzemben 10 liter alá nem nagyon akarózott mennie a fogyasztásnak, városban pedig megcélozta a 12 literes értéket is. Érdekes módon ezt a konfigurációt lehet rendelni a 130 lóerős, kétliteres CDI-vel is, amit én kissé gyengécskének gondolok, viszont nem lehet se a 224 lovas dízellel, se a 258 lóerős, V6-os benzinessel, így azok maradnak a hátul kaparó, csapatós autókba.

A Mercedes weboldalán családi egyterűnek nevezik, nos, a környezetemben ebben a témában inkább a Scudo vonalon gondolkodnak, de biztos ezt is veszik jól eleresztett nagycsaládok. Én inkább tárgyalóbusznak nevezném, bár ahhoz meg érdemesebb forgatható üléseket rendelni a középső sorba. A kocsi alapára 12 629 000 forint, ami nem rossz kategóriájában, a 20 lóerővel erősebb, DSG-s Multivan ára 15 millió, de még a gyengébb, 140 lovas CRTDI is 14,2 millió automatával. Persze ebben nincs benne a bal oldali tolóajtó (190 000 Ft), az elektromos nyitás (210 000 Ft/ajtó), a navigáció (789 000 Ft) a kissé anakronisztikusnak ható DVD váltóval és még számos egyéb nyalánksággal. De a vége így is csak ötezer forinttal lépi túl a 14 milliót, így a konkurens termékhez képest még mindig előrébb van.