Megvolt: Toyota Land Cruiser VX Executive 60th Edition

Amikor megláttam, kénytelen voltam a PR-eshez fordulni, vajon mi a változás. Kiderült, hogy ez ugyanúgy 3 literes, négyhengeres D-4D, csak euro 5-ös. Ja, és mivel az LC most ünnepli a 60. születésnapját, így jubileumi kiadás.

Ez mit is takar? Nem vitték túlzásba, kívülről pár feliratot kapott, azt is leginkább hátulról lehet észrevenni, hiszen a hátsó lámpa burája színtelen lett. Belülről még ennyi se látszik, a titok a talpunk alatt rejtőzik, ugyanis a szőnyegbe nyomták a 60^th anniversary feliratot. Persze mivel a csúcsmodellről van szó, ebbe is bekerült minden extra, mint navigáció vagy lenyíló monitor a tetőn. Még mindig nagyon kényelmes, jó az úttartása, az általam megszokott útvonalakon lévő kanyarokat ezzel is pont olyan lendülettel tudtam bevenni, mint bármelyik alacsonyabb építésű kocsival.

Fontos különbség, hogy míg a korábbi modellen lévő Bridgestone gumik meg se nyikkantak, a most kapott Michelin M/S-ek elég sokat zajongtak, a parkolóházban úgy mentem fel, hogy a hang alapján mindenki azt gondolhatta, lapjával fordulok. Sajnos a terepezés most kimaradt, pedig lehet, hogy épp ott tudott volna bizonyítani, ahol korábban a másik elvérzett. Azt már a számtalan pick-up tesztem során is észrevettem, hogy ezeknél a nagy, alvázas dögöknél a kényelem szinte kizárólag gumiválasztás kérdése. Ha nem akarunk sokat terepezni, és egy simább, apróbb mintás aszfaltgumit rakunk fel, akár egy D-Maxra, mindjárt sokkal kényelmesebb lesz az utazás.

Csak hátul van légrugó, amit a nehéz orral és a terepen azt érő erőhatásokkal lehet leginkább magyarázni. Így az érzékenyebb és drágább futóműalkatrésznek több esélye van a túlélésre. Egyébként intelligensen működik, például ha a rendszer a szintén dinamikusan változtatható karakterisztikájú lengéscsillapítók mozgásából arra következtet, hogy terepezünk, feljebb emeli a fenekét, hogy növelje a hátsó terepszöget. Ami amúgy se kicsi, hiszen a hátsó 25 fokkal, az első 32-vel meg a 21,5 centis hasmagassággal simán lekörözi az elvileg sokkal inkább terepre szánt pick-upok nagy részét.

A másik újdonság se látszik, annál inkább érezhető. Az új motor jót tett a kocsi dinamikájának, a korábbi egész halványan gyengén gyorsította a kocsit, bár ebbe az összkerékhajtás, az automata és a 2200 kiló körüli önsúly is komolyan beleszólhatott. A Toyota mérnökeinek sikerült áthidalni ezt a problémát. A váltó ugyanaz az ötsebességes automata, a hajtáslánc is ugyanaz a torsenes központi rendszer maradt, csak a motor lett kicsit zöldebb, és kapott 17 lóerőt meg 10 Nm nyomatékot. Ezzel pont sikerült annyival erősebbnek lennie, hogy elmúlt a kis erőtlenség, és brutális hegyomlásként lódul meg, ha lepadlózzuk. A gyorsulás a gyári adatok szerint konkrétan 1 másodpercet javult. Amikor kicsit tájékozottabb ismerősöknek mondtam, hogy erősebb lett a háromliteres, mindjárt az volt a kérdés: elérte a 200 lovat? Nos nem, de jó ütemben halad, most 190, talán az euro 6-ra megjön a kétszáz.

Ennek ellenére a fogyasztás nem lett rosszabb. Mondjuk jobb se, maradt 10 liter körül, de ha sokat járunk országúton egyenletes tempóban, lecsúszhat 9 alá is. Városban inkább 12 környékére mászik fel, ami ekkora batártól nem rossz eredmény. A korábbi verzióban se volt nagy zaj, de most mintha a hidegen kerregés is csökkent volna, persze lehet, hogy csak új hangszigetelést kapott az utastér. Így maradéktalanul tudtam élvezni a tizensok hangszóróból áradó Derwiche Tourneurt Cheb Khaledtől. Bár ő algériai, így nem teljesen a célközönség közül került elő, de a zenéje azért illik a kocsihoz: bevallottan a Közel-Kelet a legnagyobb felvevőpiaca. Ezt olyan apróságokból is észre lehet venni, hogy például a háromzónás klíma hátsó részéhez egy teljesen különálló klímarendszer tartozik a hatékonyabb hűtés érdekében.

Úgy tűnik, a Land Cruiser azon kevés autók közé tartozik, amelyeknek nem csak a népszerűségét, de a megbízhatóságát is sikerült megtartani. A szokásos szöveg, hogy ez már nem a régi, a régiben még volt anyag és hasonlók ellenére a Népítéletben az előző szériának a legrosszabb értékelése is 4,5 csillag volt.

A kocsi ugyanaz a VX Executive nevű karácsonyfa edition, mint a korábbi 3.0 D-4D, csak persze erősebb. Ez másfél éve még 18 155 000 forint volt, azóta kicsit mélyült a válság, romlott a forint, így most éppen kicsit több mint 800 ezerrel drágábban, 18 965 000 forint listaáron tudjuk megvenni. És a Toyota számomra igen szimpatikus felszereltségfilozófiája miatt ebben az árban tényleg benne van minden, ami a tesztautóban volt, nem úgy, mint egyes márkák igazából nem létező tesztmodelljeiben.