Az ülések nekem túl puhák voltak, barátaim és kollégáim azonban nagyon kényelmesnek ítélték meg őket. A panorámatető és a világos kárpitok miatt az utastér vidám, a felhasznált anyagok minősége rendben van. Hátul talán egy hajszálnyival kevesebb hely van a kategóriatársakhoz viszonyítva, de azért nem vészes a helyzet.
Eddig tehát van egy semmi különös külső meg egy elég jó belső dizájnunk, vagyis két helyzetből egy gólt már lőttünk. Kár, hogy többet nem fogunk. Nem akarom lelombozni a kedves olvasót, de a hátralévő sorok nem lesznek éppenséggel vidámak, szóval ha önfeledt szórakozásra vágyik, kattintson inkább át a Velvetre, és nézegessen ciciket.
A 308-as futóműve nagyon kényelmes, nem fog ki rajta a legelvetemültebb kátyú vagy fekvőrendőr sem. Igen ám, de a kategóriában ez már nagyjából mindenkinek megvan, és járul mellé egy kis fíling. Tudják: vezetési élmény. A kormány, bár pontos, nagyon kevés információt közvetít az útról, a futómű is olyan, mintha betettek volna egy dunyhát a kerekek és az aszfalt közé. Vezetés van, élmény nulla.
Ha a fenti sorok valami étel receptjét tartalmaznák, ezen a ponton már biztosak volnánk benne, hogy nem kérünk belőle. Pedig az esszencia még hátravan, hiszen a motorról még nem is beszéltünk. Előbb azonban olvassanak egy kis gyári maszlagot: Rendkívül takarékos, mégis dinamikus e-HDi motor finom járással és kimagasló nyomatékkal. A legújabb generációs Stop&Start rendszer akár 15% üzemanyag megtakarítását is lehetővé teszi városi forgalomban.
Jól hangzik, elismerem, és egy része még igaz is. A Stop&Start rendszer tényleg remekül működik, de hogy ez az e-HDi finoman járna és dinamikus lenne, no, azt nem tapasztaltam. A motor, mint az összes kis köbcentis dízel, hangos – hidegen nagyon, melegen közepesen. Nem azt a klasszikus kerregést halljuk kétezer fölött, ami a dízelekre jellemző, ez egy más jellegű, fémesebb hang, és egy kicsivel talán kellemesebb is, de az élvezhetőtől azért messze van.
Írhatnám, hogy olyan 1800-2000-es fordulattól húz tisztességesen az e-HDi, de nem lenne igaz. Onnan húz. Valahogy. Ahogy bír. 110 lóerő pedig nem kevés, a 270 Nm-es nyomaték pedig kifejezetten sok, mégis azalatt a 11,4 másodperc alatt, mely a 100 km/h sebesség eléréséhez kell, csak küszködést érzünk, és ettől nagyon hosszúnak tűnik ez az idő.
A másik problémám az volt, hogy alul gyakorlatilag elpusztul a kis egyhatos. Egy macisajt mögül esélyünk sincs másodikban kigurulni és felvenni a forgalom tempóját, de még egyesben is csak akkor sikerül flottul, ha kicsit megforgatjuk előre a motort és csúsztatjuk a kuplungot. Nem lehetetlen, sőt még csak nem is bonyolult feladat, de idővel bosszantóvá válik a folyamatos gépészkedés. Ha pedig valami elvonja a figyelmünket és elfeledkezünk minderről, akkor csak vánszorgunk bénán, na az az igazán bosszantó.
Nincs még vége. A motoroknak van egy teljesítménygörbéje, a teljesítmény a fordulatszám növelésével fokozatosan épül fel, ettől lesz íze az egésznek. De nem az e-HDi esetében. Ez a motor vagy rémségesen lomha – 2000 alatt, amíg nincs turbónyomás –, vagy húz. Slussz passz. A gyorsulás mértékét a gázpedál lenyomásával nem, vagyis csak alig szabályozzuk, más szóval mindegy, padlózunk-e, vagy csak félig nyomjuk a gázt, a kocsi gyorsulása fikarcnyit sem változik. Szörnyű érzés: mintha egy vödör szőlőt taposnánk, melynek misztikus módon ugyan van némi köze ahhoz, ahogy az autó halad, de az összefüggés nagyon bonyolult és áttételes.
Persze minden rosszban van valami jó, esetünkben a fogyasztás. A gyári adatok szerint az e-HDi motorral a 308-as városban sem iszik többet 4,4 liternél, országúton pedig beéri 3,7-tel. Ezeket az adatokat sajnos nem tudtam produkálni, ugyanis annyira bosszantott, hogy az autó ilyen kelletlen és tohonya, hogy gyakorlatilag kiakasztott gázpedállal közlekedtem. Így persze meg is evett nyolc litert városban, ami a célközönség számára valószínűleg rémisztően hangzik, de nem kell megijedni. Összehasonlítás végett: hasonló használatban a VAG-féle 1,9-es PDTi-vel megetettem 12 liter gázolajat száz kilométeren, szóval ha a 4,4 nem is tartható, normális használat mellett valószínűleg tényleg elmegy ez a kocsi 5-6 literrel.
Leírtam egy csomó negatívumot, a végső érv azonban még nem hangzott el: nincs ebben az autóban semmi, amiért igazán szerethetnénk, és ez egy távol-keleti autó esetében talán még megbocsátható, de egy franciánál nagy baj. Flottába esetleg jó lehet, hiszen takarékos – más kérdés, akarunk-e venni 5,54 millióért valami extrém takarékosat, vagy inkább keresünk négyért valami mást, ami egyszerűen csak jól fogyaszt. Szeretem a Peugeot-kat, de ez még akkor sem kéne, ha ők fizetnének nekem. (Ez természetesen nem igaz.)
