Egyik oldalon egy ajtaja van, a másikon kettő, a csomagtartóéval együtt ez összesen négy, hiszen ferdehátú. A Hyundai mégis 2+1 ajtósnak mondja. Nem értem ezt az autót, talán ő se magát, de tetszik.
Ez a Hyundai annyira izgalmas, ahogy kinéz, hogy abból csak baj lehet. Egyszerűbb ruhában, hétköznapibb beállással, metálszürkében – és persze annyi ajtóval, amennyit megszoktunk – jó kis kocsiként libegne be a piacra, lehetne alufelnisíteni, ablaksötétíteni, gyomroskipufogóztatni. Igaz, akkor i30-nak hívnák.
Sajnos a Veloster formája mély emlékeket, régi vágyakat hoz felszínre az autóbuzik lelkében – láttán azonnal bevillan a remény: megint van CRX? Vajon nem kell többé játszanunk a sértődöttet a Hondának, innentől letojhatjuk, hogy anno elkészítették a világ egyik legjobb játékautóját, aztán elvágták az ellátást, és azóta csak a memóriafoszlányokon nyammogunk? Mostantól vállunkra emelhetjük a Hyundait, és mehetünk az urnájához csengetni? Örömmel, bármikor.
Pedig a Hyundai talán nem is akarta mindezt. Esetleg eszébe sem jutott, hogy létezett valaha CRX. Egyvalamit biztosan tudunk a Veloster keletkezésének mozgatórugóiról: megalkotásakor az egyik fő célcsoport az autót nem szerető fiatalok köre volt. A rendes jóléti államokban ugyanis mind több, már autótulajdonosi korba érő illető fordul el a kocsiktól, ül biciklire, jár gyalog, vonatozik, otthon kuksol a számítógép előtt, tudomisén, a gyártók pedig arra próbálnak rájönni, hogy lehetne őket lecsalogatni a bicikliről, motorról, egyéb szerekről, vissza négy kerékre. Erre lenne az eszköz a Veloster.
Ez az úgy-néz-ki-kicsit-mint-a-CRX problémakör tehát megeshet, hogy csak egészen kevés autóőrült mániája, a többségnek pedig azt jelenti a Veloster, ami ő valójában is: egy rendkívül egyedi csomagolású, jópofa, ferdehátú kompaktot. Hogy tisztába tegyem: a Veloster eladásainál a vevők többségének feltehetőleg fontosabb lesz a 6,5 literes átlagfogyasztás, mint a gyorsulási, végsebességi, rugalmassági adatok.
Az igazi párhuzam a múltból
Ezzel meg is kaptuk, mi a Veloster – korántsem a lángot lehetlő CRX, sokkal inkább a maga korában dízelmotorral is árult boulevard-racer, a Renault Fuego. Persze a Hyundai nyilván százszor megbízhatóbb, de a koncepció ugyanaz: maximális érzékiség és izgalom a szemnek, hosszú, nyugodt élet a pénztárca tartalmának.
Egyébként a Fuego idején a Renault-nál is megvolt a teljes spektrum mindenféle autóvásárlónak: a mai, józan i30-vevő R11-est vett, a magával nem bíró, száguldozó őrültek pedig R5 Alpine Turbót, esetleg középmotoros R5 Turbót vettek – lásd Hyundai Genesis különféle változatai.
