Így flexel egy német

Opel Zafira Tourer nemzetközi bemutató

2011.10.26. 06:33 Módosítva: 2011-10-26 15:41:32
Nem igazán szeretem az egyterűeket, de elismerem a létjogosultságukat. Az is tény, hogy marhára nem a két szülő, öt gyerek családmodellt szolgálják ki, hiába van bennük hét ülés. A Zafira Tourer arra szolgál a legjobb ötlettel, hogyan variálhatunk belőle hatalmas, négyüléses autót.

Először persze érdemes tisztázni, miért Tourer, és nem simán Zafira. Hát azért, mert a Zafira megmarad, ahogy az előző Astrát is meg lehet venni Classic néven. Most viszont azt találták ki, hogy a drágább, nagyobb új változat kap utónevet – végül is, mindegy. Mindenesetre az ilyen modellváltásnak megvan az az előnye, hogy nem az előző modell szarozásával vezetik le, hogy az új mennyire jó. Így sokkal nehezebb, de az opelesek megbirkóztak a feladattal.

A Zafira Tourer esetében mégis valahogy semmi meglepőt nem találtam abban, amilyen lett. Egyszerűen ezt kell tudnia ma egy kompakt egyterűnek, ahogy egy Renault Grand Scénic, egy Citroën C4 Picasso vagy egy VW Touran hasonlókat tud. Az Opel méretekben is utolérte a piacot. Húsz centivel lett hosszabb és tizenkettővel szélesebb: ez rettenetes nagy különbség. Most már tényleg van akkora, mint a többiek, az előző Zafirában három gyerekülés szűkösen fért el a középső sorban. Ilyen gond nemigen lesz a Tourerrel, bár később kiderült, hogy azért akad itt egy apró bibi.

A centiktől persze kevesen ájulnak el, viszont a forma telitalálat. A lapított orrú hasáb műfajában nehéz újat alkotni, de az Ampera-dizájnnal ez sikerült. Az Insigniáról átemelt horpasztás is jót tett a gigantikus oldalsó fémfelületnek. És persze az ablakok alsó éle emelkedik, ez szerintem jól oldja a busz forma alapvető sótlanságát, ami kiválóan tanulmányozható a például VW Touranon. Persze ízlések és pofonok, de az tény, hogy egy aprólékosan kidolgozott, részletgazdag és átgondolt formát rajzoltak a Zafira Tourernek.

Ha lehet, a belsejében egy fokkal alaposabbak voltak. Nyilván egy olyan autónál, amiből sokat kell eladni Németországban, nem lehet Citroën Picasso-szintű avantgárd trükköket elhelyezni, de az egész belső tér pont elég emberközeli. A stílus egyébként egy az egyben az Insigniáé vagy az Astráé, minden ott van és úgy, ahogy a legutóbb megjelent Opeleken. A váltókar egy magasabb konzolon csücsül, félúton a padló és a műszerfal teteje között, erre a konzolra pakoltak pár gombot az extra elektronikus trükkökhöz, mint villanykézifék, sávelhagyás-figyelmeztető, stb. – ezekről később.

Az Opel sem úszhatta meg, hogy a Zafira Tourer ne tűnjön ötletesnek. Például összesen harminc tárolóhelyet alakítottak ki benne, a legváratlanabb helyeken. Az ötletes nem azt jelenti, hogy egyben nagy is – ellenpéldaként a Peugeot 5008-ast tudnám felhozni, amelyben ugyanott, ahol az Opel vagy hat ötletes tárolóhelyet kínál, mindössze egy van. De abba vállig be tudok nyúlni, akkora.

Egyébként a két első ülés közötti boxról van szó, ahová az Opel jobban felszerelt változataiban egy FlexConsole nevű képződmény kerül. Hogy ez mit jelent? Kétoldalt két alumínium sín fut, amiben a tárolórekeszes könyöklő és az alatta lévő dupla italtartó ide-oda tologatható. Lejjebb van egy fix rekesz, rolóval, továbbá az egész komplexum a hátsó utasok irányában is rejt két tárolóhelyet. Ja, a legjobbat még nem is mondtam, az alu-sínben piros LED-hangulatvilágítás van – nyilván ilyesmi a drágább változatokban lesz, mindenesetre jópofa.

Jut eszembe, a különböző a Zafira Tourert alaposan kibélelték mindenféle Flex-dolgokkal. Az ülésrendszer Flex7 néven fut, noha már teljesen más, mint az eddigi Zafirákban. A középső sor három külön ülésből áll, és nem egyetlen tologatható padból. A székek nem kivehetők, ellenben előre-hátra húzogathatók, bő húsz centis úton.

Az extrább kivitel („lounge seating”) ennél annyival tud többet, hogy a középső székből kartámla hajtogatható. Ez esetben a két szélső szék még jobban hátratolható, és közben elmozdul befelé is. Ilyenkor egy sztreccslimó kényelmét kapjuk, viszont két hátsó pótülés elfelejthető. (Az ötlet egyébként a Ford C-Maxéhoz hasonló.) A bemutatón egy ilyen berendezésű tesztautót kaptunk. Egy hibája biztos van a rendszernek: mindössze a két szélső ülésen van Isofix-csatlakozó a gyereküléseknek, ami egy családi használatra szánt egyterűnél nem sok. Mint kiderült, az alap ülésrendszerben is csak két Isofix lesz, ha több gyermekülést akar bekötni az ember, csak az övekkel teheti meg.

A leghátsó két ülés a régi módon fordul ki a csomagtartó padlójából. Mivel nagyon alacsonyak, hosszú utakra nem igazán kényelmesek, noha a hosszú autóban a térdünknek amúgy van elég hely. És a hátra bemászás sem kín. Ez a két ülés egyébként nem jár majd az alapváltozathoz, azaz a Zafira Tourert meg lehet majd venni ötülésesként is, akárcsak a Grand Scénicet, ilyenkor bő 700 literes a csomagtartója.

Az Opel ehhez a típushoz is kínálja majd a FlexFix nevű kerékpártartót, ami két bringát bír el alapból. Erre egy adapterrel további kettő rátehető, összesen egy mázsányi bicajt tudunk így elcipelni. Egy ilyen tárolónál alapvető probléma lehet, hogy nem férünk a csomagtartóhoz, ha fent vannak a bicajok, ezt úgy hidalták át, hogy az egész rakomány hátrabillenthető, és nyithatóvá válik az ötödik ajtó.

További Flexek, motorok – köztük a leendő szentgotthárdiak – és az elektronikus kütyüarzenál a következő oldalon. Ja, és az ember, aki azon dolgozik, hogy megölje a vezetés élményét. Feltéve, hogy az élmény. Lapozzon!