Most, hogy túlestünk a kínos részen, végre rámehetünk a belső értékekre. Mert a Koleos bizony becsülettel főz, mos, takarít. Hajtáslánca az egyszerűbbek közé tartozik, de a célnak tökéletesen megfelel: alapesetben elöl hajt, vagyis nem égeti fölöslegesen az üzemanyagot, ha viszont kaparna az egyik első kerék, egy elektronikusan vezérelt, többtárcsás, olajos kuplunggal besegít a hátsó tengely is. A középső differenciálművet ezzel megspórolták, de az okos vezérlés mindig pont annyi nyomatékot küld hátra, amennyire szükség van - akár teljesen zárni is tudja a kuplungot, amivel egy klasszikus, három differenciálműves összkerékhajtás középső diffizárát játssza el.
A Budakeszi környéki erdei utakon, ahol kipróbálhattuk a Koleost, a hajtással nem is akadt gondunk, bár olyan dagonyát nem is találtunk, ahol egyáltalán szükség lett volna négy hajtott kerékre. Inkább aggasztó volt a tizenkilenc centis szabadmagasság a kijárt földutakon: nem egyszer lehetett hallani kavicskoppanást a talpunk alatt, de azért a nyomok mellett el lehetett lavírozni vele.
Nem vadászautó a Koleos, na, de aki szereti az összkerékhajtás megnyugtató tudatát, nem fog csalódni benne. Terepen ugyan kicsit keménykedősen ráz, a hazai pályának számító aszfalton viszont olyan nyugalommal siklik, ahogy az elvárható egy modern szabadidőautótól. A kétliteres dCi jóllakott hangon berreg valahol a távolban, a kormány nem túl tétova, a tesztautó bőrfoteljai nem nyomnak sehol sem.
Ha teljesen őszinte vagyok, úgy szálltam ki a Koleosból, hogy semmiféle ingert nem váltott ki belőlem. Lehet, hogy ez elsőre nem hangzik túl jól, pedig valójában óriási dicséret, hiszen azt jelenti, nagyon nincs elrontva benne semmi. És itt térnék vissza a mos, főz, takarít gondolathoz. Akinek az autó - minden bántó szándék nélkül - egy kategória a mosógéppel, annak remek választás lehet a Koleos: gondtalan negyven, hatvan és kilencven fokos mosások, centrifugálások és öblítések százaira számíthat, és az excel-tábla sem fog piros számokat köpni.
A kétliteres dCi-motor annyira jó, hogy a 150 és 175 lóerős változatai mellé nálunk nem is kínál mást az importőr. Fogyasztása a fészlift előtti modell tesztjénél nyolc-kilenc liter körül állt meg, ami egy 1,7 tonnás autótól nem rossz. Töréstesztje öt csillagos, három év garanciát adnak rá, és a bizonyára alkuképes hétmilliós alapárért nehéz jobb autót találni.
Az idei fészlift legnagyobb hozománya ugyanis, hogy már lehet kapni elsőkerekes Koleost is, amivel sikerült az indulóárat kicsit lejjebb szorítani, illetve bevezették a Black Edition névre hallgató felszereltséget, amely nyilván az eladások túlnyomó többségét fogja kitenni, hiszen digitklímától nagyfelniig minden népszerű extra benne van, és csak hatszázezer a felára. Nem mondom, hogy ezzel az árral konkurensek híján lenne a Papp Tibi szerint huszonöt versenyzős közepes SUV-mezőnyben, de nem számít rossz ajánlatnak.
