Használtteszt: BMW X3 20d

És sajnos ezen látszatautósok még mindig többen vannak, mint azok, akik ténylegesen megengedhetik maguknak az A6-os Audit, E-Klassét vagy akár egy ilyen X3-as BMW-t. Mert az autó luxus, azért pedig fizetni kell, a jó nevű márkáért pedig arányaiban többet. Ez az ára, jó napot kívánunk.

Ennek az X3 20d-nek egy tulajdonosa volt. Az idősebb, jómódú tulaj mintegy 130 ezer kilométeren át használta, majd beszámíttatta egy automata Volvo XC60-ba. Van ilyen, ettől még nem kell megköpködni. Először kicsit szkeptikusan fogadtuk a 130 ezres futásteljesítményt, de hunyorítva akár még el is fogadható érték. A szervizkönyve makulátlan, egy helyre hordták rendszeresen, a Bécsi autópark kereskedői pedig beugratós kérdésünkre is csak annyit mondtak: állnak elébe mindenféle átvizsgálásnak, akár márkaszervizben is.

Ennyi önbizalom nem lehet alaptalan, miután Bandival és Papp Tibivel körbeszaglásztuk az autót, el kellett fogadnunk, hogy állapotát tekintve mindenképpen a megkíméltebbek közül való. Márpedig neppernél állapotot veszünk, nem évjáratot, így hiába erősen facelift előtti (2003-ban mutatták be), kívülről-belülről abszolút megkímélt képet mutat.

Ezalatt persze ne szalonállapotot értsünk, csodát ne várjunk, hiszen egy megkímélt, hétéves autón is akad karc vagy festéklepattanás. Sőt, odabent, az A oszlop tövében gyanúsan gyűrődik a kárpit, mintha az utólagos riasztó szenzorait húzták volna ki csúnyán, valamint a sofőroldali ülésfűtés gombja is megmakacsolta magát, egyszer sikerült bekapcsolni, majd soha többet.

A külseje mondjuk megosztó, van, aki a Népítéletben azon szörnyülködik, hogy fekete műanyag lökhárítós autót adtak el neki (persze volt színezett lökhárító is, felárért), ami sokak számára prosztó megoldásnak tűnhet, ellenben a kőfelverődés és a karc közel sem annyira fájdalmas így. A hosszú orr alá komolyabb teljesítményű soros hathengeres benzinmotorok is kerültek, ezért ilyen szép hosszú, a bakancsforma adott és még ma sem tűnik reménytelenül öregnek.