Kicsit megráncfelvarrták, lefaragtak a súlyából vagy 25 kilót, és most itt van: a 308-as. Már régen láttuk, de úgy tűnt, mintha semmi sem változott volna. Egyáltalán kellett volna változnia?
Teljesen meghökkentem, amikor visszanéztem, hogy mikor jelent meg a 308-as. 2007-ben, pedig mintha ma lett volna. Talán nincs belőle elég az utcán, hogy megunjam. Viszont már az elején sem értettem, hogy minek az egész autó formatervét egyetlen hatalmas szájra alapozni. Végül is – nekem mindegy. Aki benne ül, azt amúgy sem zavarja.
Most ennek álltak neki, hogy felfrissítsék. Ahogy lenni szokott, minél markánsabb az orrplasztika, annál kevésbé érinti a lényeget. Természetesen az új embléma is megjelent rajta, amit csak a Peugeot-logó ínyencek vesznek észre. És persze kijátszották LED-sor adut is, bár csak a közepes Active és a csúcs Allure kivitelhez jár a megtört vonalú nappali fény. Van még három új szín, meg gondolom a felnik között is akad néhány új, de nagyjából ennyi. Hátul mintha nem lett volna ott a krómcsík az ötödik ajtón, most meg van. Senki sem fogja azt hinni, hogy vadonatúj a modell.
Mégis megállnék pár szóra itt, hogy megemlékezzek egy fontos műszaki fejleményről. A háttérben a Peugeot mérnökei vért izzadtak, hogy a 308-as súlyából 25 kilót lefaragjanak. Nem igazán részletezik, hogyan érték el, és nem is könnyű felfedezni a nyomait, de ismerjük el: egy meglévő konstrukciónál ennyit leszedni hátborzongató feladat lehet. A versenyautó-építők könnyen vannak, kidobják a klímát, a szőnyegeket, az ajtópaneleket és a hátsó üléseket, és máris megvan a mázsa. Itt viszont szinte minden szerelvény megmaradt. Lemorzsolódó extraként a beépített illatosító tűnt fel, de ez csak tíz deka lehet a huszonöt kilóból. Esetleg még a függönylégzsák, amiért felárat kérnek, pedig ma már szokás odaadni alapáron a kategóriában.
Nem tudom, hogy sikerül-e lepleznem, de valamiért a 308-as nem indított meg bennem semmilyen érzelmet, pedig még csak a külsejénél járunk. Bent aztán végképp nem. Van egy nem túl csicsás szerelvényfal szerény díszítésekkel, jó felső burkolattal. Erre ráültették a műszereket, csináltak lukakat a szellőzőrendszernek, és csókolom. Érdekes, hogy még a Toyota is megpróbált ennél különbet csinálni, csak nem sikerült, lásd Auris.
Viszont a Peugeot elég tisztességes minőségben reprodukálja az unalmat, tényleg jól összerakott, kellemesen tapizható belülről a 308-as, egyedül a hatalmas üvegtető rolója zörgött, ha behúztam. Ellenben az indexkar-tempomat-ablaktörlőkar-rádió távvezérlő együttest kár volt nem felújítani. Egyáltalán, nem tűnt fel, hogy az emberiség feltalálta már a nepper nyelvjárásban multikormánynak hívott izét? Tetszenek emlékezni, hogy mikor jelent meg a Peugeot-kban például ez a fura, bumszli távvezérlő? A 406-os ráncfelvarrásakor, még a huszadik században. És már akkor sem tűnt csúcstechnikának. A finomabban működő indexkar ott van már az 508-asban vagy a testvérmodellben, a Citroën C4-esben – miért nem lehet benne a 308-asban? Az pedig vicc, hogy a 220 ezres navihoz nem tudnak USB-csatlakozót adni, csak RCA-t, holott az alap rádióhoz van. Ellenben határozott fejlődés, hogy az üvegtetővel együtt is lehet Bluetooth a 308-asban. Ne nevessenek, régen nem lehetett.
Ezek az oldscool részletek az új külső ellenére sem feledtetik a 308-as korát, pedig alapvetően a méretei még ma is megfelelnek annak, amit egy ilyen autótól elvár az ember. Az ülések is rendben, az ergonómia pedig példás, egy Golfban sem lehet jobban beállítani az ülés és a kormány helyzetét, le-föl, előre-hátra. Viszont a kárpiton dörzsölődve az ember Van der Graaf-generátorként kezd működni, majd kiszállva tisztességes íveket húz bárhová – érdekes, pedig egyre ritkábbak az ilyen kárpitok.
