Összehasonlító teszt – Hyundai i40 1.6 GDI, Mazda 6 1.8, Opel Insignia 1.4T, Toyota Avensis 1.8

Feje tetejére állt a világ. Mostanában az Opel az a minőségi mérce, amit illik megugrani, a Mazdát jobbról-balról érik mindenféle konzervativizmussal kapcsolatos vádak, a Hyundai a designra és a térre gyúr, miközben a Toyota elérte a Nirvánát, és átment szuperkulturált szuperhangtalanba.

Az alapmotoros i40 (Hyundai), Mazda 6, Insignia (Opel) és Avensis (frissen faceliftelt Avensis) csoporttesztjére összesereglett tesztelőcsapatunk négy tagja csak kapkodta a fejét – régi szabályok felrúgva, a komótos sportos lett, a sportos komótos, meglepő számok bukkantak fel az árkalkulációkban, sokéves tapasztalatunkat, s velük együtt előítéleteinket pedig besöpörtük a linóleum alá, amikor úgy láttuk – épp nem néz minket senki.

Sorsot húztunk, kié legyen a kábé negyven bemutató, teszt, külföldi autóbeszerzés és túra alatt során rémületesen megunt Insignia, az előtte egy fázissal korábban szintén cafatokra tesztelt Mazda 6, illetve az új, de az árképzés miatt sok konfliktust kiváltó Hyundai és a csak módjával kipróbált Avensis. Szép tesztkört nyomtunk le a Dunakanyarban, mindenki vezetett mindent – kötelező volt. És mindkét végeredményen meglepődtünk, pedig mi hoztuk ki.

Hyundai i40 1.6 GDI (AB)
Hajszálra a céltól

Nagyon új még a Hyundainál ez a stílus-dolog. Sokáig nemigen foglalkoztak vele, beérték a japán mintával, próbáltak minél jobb minőségű autókat adni, minél olcsóbban. Ez viszont legfeljebb a középszerhez elég manapság, így felvettek néhány tapasztalt európai formatervezőt, és kiadták a jelszót: egyéniséget az autókba. Az i40 tervei már ebben a szellemben készültek, elvben az európai ízlésvilághoz igazodva. Valahogy mégis meglátszik, hogy a szakemberek feje felett koreai kezek csattogtatták az ostort.

Mintha nem tudták volna eldönteni, milyen legyen az autó karaktere: a hátsó része határozottan elegáns, miközben az eleje agresszív távol-keleti démonmaszk, sokszájú vigyorral: elsőre inkább furcsa, mint kellemes látvány. A Mazda és az Opel is harmonikusabb jelenség, de az i40 sem rossz, csak nagyon más.

A stilisztikai sokkterápia belül is folytatódik: sehol egy rutinból odatett részlet, sehol egy derékszög, még az ajtókilincsekre is jutott néhány íves él. Az ajtóbelsők vonalát folytató, szinte körbefolyó műszerfalon érezni leginkább a távol-keleti ízlést: soka a kéken világító felirat és műszer mindenütt, ami különösen este kölcsönöz némi sci-fi hangulatot a vezetésnek. Az Avensis visszafogottságának épp az ellentéte a Hyundai, viszont az anyagok és az összeszerelés minőségében lényegében egy szinten áll a Toyotával és az Opellel.

Az i40 a maga 4,77 méterével nem a legnagyobb a négy autó közül, viszont belülről az egyik legtágasabb. Hátul bőven jut hely a lábaknak, fejeknek és vállaknak, így az utasoknak akár a legjobb is lehetne, de itt becsúszott egy kellemetlen hiba. Az ülés határozottan kényelmetlennek bizonyult, aminek a szinte vízszintes és meglehetősen rövid ülőlap lehet az oka. Nem csak a combot nem támasztja meg, de olyan érzést kelt, mintha le akarnánk csúszni róla.Emellett annyira puha a szivacsa, hogy az ember szinte elsüllyed benne, a könyöklő is oly lágy, hogy lehetetlen rajta akár kicsit is megtámaszkodni.

Az 503 literes csomagtartó ebben a mezőnyben átlagosnak számít, ahogy az is, hogy a rövid nyílás miatt nem valami kényelmes pakolni, de ez utóbbi a legtöbb mai négyajtósra ugyanígy jellemző.

A Hyundai a motorja miatt eleve hátránnyal indult a többi tesztautóval szemben: a Toyota és a Mazda 1,8 literes, az Opel 1,4 literes turbós motorral érkezett, az i40 alapkivitele viszont csupán 1,6 literes szívómotorral készül. A közvetlen befecskendezéses gép papíron nem sokkal gyengébb, mint a többi, a csúcsteljesítménye 135 lóerő, de ha nem pörgetik, a karosszéria 1,4 tonnáját igencsak komótosan vonszolja.

Kétezres fordulatszámig leginkább csak a sebesség megtartásához elég az ereje, ilyenkor nagyobb gázadásra gyorsulás helyett fuldoklás a válasz. Csak háromezer felett jön meg az ereje, ilyenkor a hatfokozatú váltót szorgalmasan kapcsolgatva egészen dinamikussá válik.

Szerencsére a váltó vajpuhán és pontosan jár, és a zajszigetelés is hatékony, így nem válik túl fárasztóvá a motor által kikényszerített vezetési stílus. A futómű kellemes kompromisszum, nem olyan rázós, mint a Mazdáé, de nem is olyan puha, hogy veszélyben érezzük a stabilitást.

Ezzel a lent vérszegény motorral is egész jól használható, tisztességesen összerakott, tágas középkategóriás benyomását kelt a Hyundai. A legnagyobb különbség a konkurensekhez képest nem is minőségben vagy használati értékben jelentkezik, inkább stílusban: aki szereti a harsányabb megoldásokat, többre értékeli majd az i40-est, mint a konzervatívabb hangulatú Avensist, Insigniát vagy Mazda 6-ost.

A koreai egyetlen komolyabb hibája - legalábbis Magyarországon - az ára: az alapkivitel 6,64 millió forintba kerül, jóval többe, mint az Avensis és a Mazda, sőt, még az Opel Insigniából is létezik olcsóbb változat.