Pár szó erejéig meg kell állnom újra, ahogy a cikk elején is. A Hármas BMW továbbra is a kategória egyik, ha nem a legjobb autója. Leírom még egyszer, mert fontos: a Hármas BMW a kategória egyik, ha nem a legjobb autója. A kétliteres turbómotor csodálatos, de nem olyan jó, mint a sor hatos szívó, és az új futómű és kormányzás is csodálatos, de az előző szériáé élőbb volt. Minden az elvárásokon múlik.
Túlságosan sima lett, és bár szép és dögös az új dizájn, és tagadhatatlanul maradt a Hármasban élet és sportosság, szürkébb, mint az elődje. Vagy az eredeti célközönség ízlése változott, vagy a BMW indult el másfelé, mindenesetre az az érzésem, a bajorok az új modellel hatalmas lépést tettek abba az irányba, amerre a Mercedes halad.
Ami viszont egyértelműen előrelépés minden szempontból, az a nyolcsebességes robotváltó. Mindegy, hogy a városban pilinckázunk, vagy egy szerpentinen gyilkoljuk az autót, az automata tökéletes munkát végez. Ha valaki szeretne, kézzel is váltogathat, a kormányon lévő fülek segítségével átvehetjük az irányítást. A váltások ilyenkor is gyorsak, az élmény tökéletes, meg sem fordulna a fejemben, hogy manuális váltót kérjek a 328i-mbe.
Bár a lényeget már tudjuk, mégsem ez a vége. Nem tudom megállni, hogy pár szó erejéig ne térjek ki a kamerákra. Pár kolléga már ismerte az ötkamerás rendszert korábbi tesztautókból, hiszen az Ötösbe és a Hetesbe is szereltek már ilyet, de én most találkoztam ezzel először.
A legjobb a két elülső kamera, amiket a lökhárítóba szereltek. Két dologra használhatjuk őket. Eredeti funkciójuk, hogy olyan helyeken, ahol nem látunk be a kereszteződésbe, segítsenek tájékozódni, hiszen a sofőrnél bő másfél méterrel előrébb helyezték el őket. De nem csak erre jók ám, rövid úton kifolyathatjuk az agyunkat a segítségükkel, ugyanis lassú tempónál nem kapcsolnak ki, és ahogy gurulunk, egyszerre láthatjuk az utat, valamint a mellettünk jobb és bal oldalon húzódó utcaképet. A három egyszerre elénk táruló mozgókép gyakorlatilag befogadhatatlan és perceken belül garantáltan tébolyhoz vezet, kipróbálása kifejezetten ellenjavallt.
A két tükör aljában is van kamera, így fentről is nézhetjük az autót, ami szintén nagyon bizarr, de az agykifolyatós játék után már nem olyan veszélyes. A hátsó kamera csak a szokásos, de a tolatóradar grafikája annyira szemléletes, hogy aki ezután is összetöri a kocsit parkolásnál, annak nem való dodgemnél gyorsabb/nagyobb autó.
A holttérfigyelő, a sávelhagyásra figyelmeztető és a ráfutásos balesetet megakadályozó rendszer engem ugyan bosszant, de ettől még a létjogosultságuk és a hasznosságuk nem kétséges. A sofőr elé, a szélvédő aljára vetített adatok azonban tényleg segítettek a vezetésben, hiszen így nem kell levennünk a szemünket az útról ahhoz, hogy láthassuk, mennyivel megyünk, ráadásul a rendszer a betartandó sebességhatárt is elénk rajzolja, ami az egyre sűrűsödő sebességmérő rendőrautók világában nagyon hasznos információ.
Nagyon kellemes volt a 328i-vel együtt töltött hét. Nem pont azt kaptam, amit vártam, de ettől még jó volt. Ahogy az eddigiek, az aktuális Hármas Széria is kiváló, de ha fogyasztásra gyúrnék, a 320d-t venném, ha pedig sportosságra, akkor a hathengeres 335i-t. Ez a 328i nekem valahogy ott ragadt a senki földjén, nem azért, mert bármi baja lenne, csak mert túlságosan sok alapvetően ellentétes tulajdonságot próbáltak egyesíteni benne.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
