Skoda Fabia 1.2 (2008)

Harmincnégyezer kilométerhez képest durván lelakott a Fabia, és ebből azonnal kiderül, hogy nem taxiüzemben, hanem doktorüzemben használták. Míg előbbi a soha ki nem hűlő motort, de szüntelenül pörgő kilométerszámlálót jelenti, utóbbit a sok hidegindítás és a rövid utak jellemzik, ami rendesen gyilkolja a technikát. Súlyosbító tényezőként gazdátlan, kulcsos autóként szolgálhatott a kis ötajtós, műszerfala teteje karcos a sok odahányt kacattól, a majrévasak környékén bolyhosra kopott a tetőkárpit. Halmozottan hátrányos helyzetű kisautónktól nem vártunk sokat, amikor próbaútra indultunk.

A betyáros lódítással felérő High Torque Performance névre hallgató motor orgánumát ugyan szokni kell annak, aki nem ismeri, viszont az up! óta tudjuk, nagy öröm, ha a hanghatáshoz adalékként nem rezgeti meg a bódét egy háromhengeres. És a varrógéphangon berregő HTP ebből a szempontból hibátlan, a 240 fokos gyújtásközt pedig amúgy is jobb, ha megszokjuk, hiszen már a Focusokba is beszivárgott ez a furcsa zaj - nevezzük inkább Speed Triple-esnek, és akkor nem hat kínosnak.

Mire kimanőverezünk az udvarról, már észrevétlenül át is kapcsolt a rendszer gázra. Szúrok egy egyest, konstatálom, hogy a váltó a maga nyers modorában csodásan precíz, és ahogy azt már vélhetően sokan megtették előttem, kövér gázzal útjára indítom a négy férfiemberrel terhelt bódét. Mind meglepődünk, mert erőlködésnek nyoma sincs, még propán-butánnal is olyan szépen teper a kis ezerkettes, hogy csak úgy pakolgatom felfelé a sebességeket. Túl merészen azért nem szabad, magas fokozatokban hamar elkezd fulladni a három henger, és csak morog, de nem tol; viszont ha visszagangolunk, egész lelkesen harap.

Mintha tényleg megérezte volna a szabadság ízét, úgy nyargal alattunk a Malév-matricás Fabia, és visszaolvasva Tóth Zoli kesernyés tesztjét, azon gondolkodom, vajon az elérhető használtautósága miatt vagyok megbocsátóbb a kis Škoda szintetikus vezetési élményével szemben, vagy az új átlagautók tényleg még nála is rosszabbak. Persze, kicsit érzéketlen a kormányzás, de a fék példásan harap, a gázpedál pedig egyenesen virgonc.

Ilyen filozófiai mélységekbe pedig azért tudunk belemerülni, mert az aggódva elkért Fabián egyszerűen nem érezni az eddigi bántalmazást. A motor jó erőben van, a váltót öröm tologatni, és a futómű is csak annyira billegős, amennyire egy ilyen magas bódénál a komfortra hangolt rugózás kiadja. Vagyis aggodalmunk alaptalan volt, a mostoha bánásmód sem tudta kikezdeni a masszív kis Škodát.

Persze, nem is sok a 34 ezer kilométer, de láttunk már ennyi alatt leharcolt tesztautót, és első ránézésre a Fabiától sem várhattunk sok jót. Viszont örülhetnek a használt Fabia-vásárlók, mert úgy tűnik, a kis cseh valóban bírja a nyüstölést - a Népítéletben sem panaszkodik szinte senki magas szervizszámlákra, megbízhatatlanságra, inkább az csak erő hiánya miatt keseregnek a HTP-tulajdonosok.

Cserébe nagy átlagban hat literrel elmegy, ami egy gáztartállyal a csomagtartóban a legspórolósabb dízeleknek is alá kínál kilométerre vetített költségben. Háromezer forintból Balaton oda-vissza? Négyszázötven forintos benzinárak mellett ez felér egy közepes csodával. És szó sincs űrtechnikáról, megfizethetetlen vételár utáni buzgó spórolásról, ez bizony egy másfél millió körüli értékű használtautó. Ugye, lassan csodálatba fordul a fintorgás.

Igaz, ezt a Fabiát is vélhetően kezelésbe veszi majd valaki, hogy a szépséghibáit eltüntetve, matricáit lenyúzva továbbadja némi haszonnal, de lehet, hogy mégsem jár rosszul a vevő. Hiszen az átlagosnál általában jóval többet futott gázos autók között a malévos Škoda szinte szűziesnek számít a maga 34 ezrével.

És ennél olcsóbban fenntartható, megbízható, teljes értékű autó aligha akad. Amikor utána átültem az up!-ba, visszasírtam a sima járású, mégis morcosan menni akaró HTP-t, a praktikus ötajtós kabint, de főleg a Fabia őszinteségét. Mert ő nem akar divatból kicsi lenni, hanem pont akkora, amekkorának egy kisautónak lennie kell. Nincs mutatós háromajtós oldalnézete, viszont normálisan be lehet szállni szűk helyen is. És az első benyomások alapján úgy tűnik, többet fog bírni a bamba pofájú cseh, mint a trendi VW. Észérvekkel nehéz megindokolni egy nála kisebb járművet.

Bár a malévos Škoda úgymond csak egy prototípus, egy nem létező autó a piacon, féltestvérei hemzsegnek a használtautós oldalakon. Na igen, a Fabiák jelentős része kelt el annak idején nullás hitellel, mostanra jó páran menekülnének a csapdából, vagy már ki is került a kereskedőkhöz a banki visszavett autó. Másfél-kétmillió környékén unásig válogathatunk a három-négy éves Fabiák között, ami azt jelenti, hogy az értékvesztési görbe kilapuló ágába lehet becsatlakozni egy jó alkuval, és ha nem egy pörgetett vagy roncsból újjáépített delikvensről van szó, a kockázat minimális. Aki nem az autója fényképét használja képernyőháttérnek, nem nyúlhat nagyon mellé vele.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!